Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kentaurbeszéd
Magyarország: a szerb jobboldal követendő példaképe
Végel László
Tagadhatatlan, hogy a szerb kisebbségpolitika jelenleg hitet tesz egyféle homlokzati multikulturalizmus mellett. Ez azt jelenti, hogy szívesen látja a kisebbségi politikusokat a kormányban és számítanak rájuk a hatalmi funkciók elosztásában. A kormánypárti lapokban nem olvashatók magyarellenes szövegek. A hetvenes évek atrocitásai megszűnőben vannak. Fasiszta falfirkákkal egyre többször találkozunk, viszont a magyarellenes falfirkák száma csökkent, igaz a tetteseket a rendőrség egyik esetben sem füleli le. A szimbolikus térben is változások észlelhetők. Trianonról most már írhat a sajtó, engedélyezik, hogy a magyarság privát gyásznapja legyen. Igaz, szüleink eddig is privát gyásznapot láttak benne, a változás csak annyi, hogy a kisebbségi médiumokban ezt le lehet írni, cserébe viszont Vajdaság 1918-ban történt Szerbiához való csatolása közös nemzeti és kisebbségi ünnep lett. A magyaroké is. Végel László:
Az utóbbi időben számos kormánykritikus médiában szóba került a határon túli magyarok támogatása. Megnyugodva tapasztaltam, hogy például a betelefonálós műsorokban a túl sok lélegeztető gépet vásárolt kormányt hevesen bíráló polgárok annak hallatára, hogy a gépek egy részét a határon kívüliek számára biztosítják, azt válaszolták, hogy ez rendben van, de – kérdezték – mi történik a többivel. Hasonló hangnemben nyilatkoznak az ellenzéki pártok, amiből kiderül, hogy a kisebbségi kérdésben létezik egyféle közmegegyezés, a kisebb-nagyobb különbség csak a módszerben mutatkozik meg. Ennek örülni kellene, hiszen aki nem a viszályokban és a konfrontációkban gondolkodik az örömmel veszi, hogy a magyar társadalom nagy többsége igenis helyesli és jóváhagyja a határon túlik támogatását. A Fidesz-KDNP, a DK, a Momentum, az MSZP és a Jobbik képviselői az Európa Parlamentben egyaránt támogatták az őshonos kisebbségek jogainak európai védelmét. Végre, a széthúzásban van némi előremutató összetartás. A kisebbségi vezetők ugyanakkor gyakran „megfeledkeznek” a tényről, hogy a határon túliakról való gondoskodás kezdeményezője még Antall József kormánya volt, őt követte a Horn-, az Orbán- és a Gyurcsány-, majd újra az Orbán-kormány, tehát létezik egy folyamatosság.
Támogatási gyakorlat
Vajon a nyilvánvaló közmegegyezést miért nem tükrözi a támogatás gyakorlati megvalósítása? Miért összpontosít például a vajdasági támogatási kommunikáció a kormánypártra, a Fideszre, holott aki a Nemzeti Együttműködés Rendszerére esküszik, annak kutya kötelessége, hogy ellenfelével együtt lépjen fel a közös ügy kommunikálásakor.
Ez nem csak a fenti politikai konszenzus miatt lenne magától értetődő, hanem azért is, mert párthovatartozástól függetlenül mindegyik adózó magyar polgár kiveszi a részét belőle. Erre a továbbiakban is számítani lehet, annak ellenére, hogy a koronavírus előidézte gazdasági válság emberileg érthető aggályokat szül, hiszen a mélyszegénységben élő, a vírusjárvány miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülő magyar honpolgárokban joggal merül fel a kétely, hogy miért kell százmilliókat áldozni például egy vajdasági birkózóakadémia vagy focistadion építésére. Ezek a példák árnyékot vetnek az indokolt, magyar kisebbség fennmaradását szolgáló támogatásokra, így például a kollégiumok építésére, a diák ösztöndíjakra vagy a kisebbségi kultúra ápolására is. A kollégiumok építésének és finanszírozásának nemcsak nemzeti, hanem szociális vetülete is van. hiszen nélküle a szegényebb vidéki magyar fiatalok még gondolni sem mernének a továbbtanulásra. Ez akkor is igazolt, ha az utóbbi években a magyar fiatalok egyre nagyobb számban nem a szülőhelyükön, hanem valamelyik szegedi vagy bajai középiskolába iratkoznak be, ami egyben azt jelenti, hogy magyarországi egyetemen folytatják a tanulmányaikat, utána pedig vagy Magyarországon maradnak, vagy Nyugatra távoznak.
Lesznek-e olvasók?
Ugyanaz a helyzet a kulturális élettel. A magyarországi támogatás nélkül a vajdasági magyar szellemi élet már évtizedek óta takaréklángra került volna. A Magyarországról érkező támogatásnak köszönhetően a könyvkiadók működnek, a könyvek megjelennek, lesznek írók és szerkesztők, de az már nem olyan biztos, hogy lesznek olvasók is. Ugyan milyen lesz a közösség nélküli helyzetben születő, a vákuum határtalan szabadságával büntetett irodalom? Eljön-e az idő amikor a vajdasági magyar író rádöbben arra, hogy írhat bármiről szabadon, a politikusok előtt pedig világos lesz, hogy még cenzúrázni sem kell, mert nincs kihez szólni? Arról szólnak a baljós jelek, miszerint a nyolcvanas évekhez viszonyítva a címszavak száma nem csökkent vészesen, de a vajdasági magyar kisvárosokban sorra becsuktak azok a könyvesboltok, amelyekben magyar könyveket árultak, s ahol nem csak a vajdasági magyar írók könyvei voltak kaphatók, hanem majdnem egyidőben a Budapesten forgalomba kerülő művek is.
A mai nemzetpolitika iróniája, hogy például a kádárizmus idején Újvidéken szinte minden különösebb utánajárás nélkül megjelenésük havában megvásárolhatók voltak Németh László vagy Csoóri Sándor könyvei, ma viszont nem kaphatók. Persze, számos kérdés e téren is felvetődik. Az anyaországi támogatás leveszi a teher nagy részét a szerb államról, mondván, hogy a magyarokról „úgyis gondoskodik majd Orbán Viktor”. Erről nincs pontos kimutatás, viszont kiderült, hogy számos, az önkormányzat által finanszírozott városi kulturális intézményben megszűntek a magyar nyelvű programok.
Kétarcú kisebbségpolitika
Nyilván a kisebbségi politikusoknak erélyesebben kell e téren fellépni, annál is inkább, mert a szerb politikai elit nem győzi dicsérni a magyar kisebbségi politikusokat. Úgy tűnik ugyanis, hogy a kisebbségpolitikát illetően két Szerbia létezik. Az egyik Szerbia példamutató kisebbségpolitikát folytat, a másik pedig represszívet. Ez derült ki az utóbbi hónapok vitáiból is. A horvát nemzeti kisebbség képviselői többször is kifejezték elégedetlenségüket, a bosnyák és az albán képviselők pedig éppen az egypártinak nevezett szerbiai parlamentben robbantottak ki heves vitát. Az albánok és a bosnyákok nem csupán a nemzeti tanácsok kompetenciájával elégedetlenek, mondván, hogy a civilszervezetek jogaival egyenértékűek, hanem általában a nacionalista kisebbségpolitikával is. A vita hevében a Szerb Haladó Párt képviselőinek döntő érve volt, hogy a magyar kisebbségi politikusok példamutatóan elégedettek.
Tagadhatatlan, hogy a szerb kisebbségpolitika jelenleg hitet tesz egyféle homlokzati multikulturalizmus mellett. Ez azt jelenti, hogy szívesen látja a kisebbségi politikusokat a kormányban és számítanak rájuk a hatalmi funkciók elosztásában. A kormánypárti lapokban nem olvashatók magyarellenes szövegek. A hetvenes évek atrocitásai megszűnőben vannak. Fasiszta falfirkákkal egyre többször találkozunk, viszont a magyarellenes falfirkák száma csökkent, igaz a tetteseket a rendőrség egyik esetben sem füleli le. A szimbolikus térben is változások észlelhetők. Trianonról most már írhat a sajtó, engedélyezik, hogy a magyarság privát gyásznapja legyen. Igaz, szüleink eddig is privát gyásznapot láttak benne, a változás csak annyi, hogy a kisebbségi médiumokban ezt le lehet írni, cserébe viszont Vajdaság 1918-ban történt Szerbiához való csatolása közös nemzeti és kisebbségi ünnep lett. A magyaroké is.
Nemzetállami eszmény
Ez a homlokzati multikulturalizmus viszont nem számol a hétköznapokkal, azzal, hogy lassanként, sokszor észrevétlenül sorvadnak azok a kisebbségi jogok, amelyeket a magyarok is élveztek a Tito-érában. A magyarázat nem nevezhető szerb specifikumnak: Szerbiában is érvényesül az a nemzetállami, illetve szuverenista eszmény, amely az egész kelet-közép-európai térségben jelen van.
A jugoszláviai háborúk után Szerbiában is a többségi közvélemény rendkívül nyitott és fogékony a homogén nemzetállami eszme elfogadásában. Valójában a háború a független és szuverén nemzetállamok létrejöttének jegyében tört ki. Ez a fogékonyság tetten érhető a magyarországi eszmei áramlatok bemutatásakor is, amelyeknek hatása sokszor nem annyira a kormánypolitikában, hanem a hétköznapi életben érzékelhető. A szerb sajtó az utóbbi időben sokkal nagyobb figyelemmel kíséri a magyar eseményeket, mint pár évvel ezelőtt, főleg az EU-n belüli viták miatt. A tézist, miszerint a liberalizmus és a multikulturalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt a nemzeti lét számára, az ellenzéki sajtó elmarasztalja, viszont a szerb nemzeti jobboldal követendőnek tartja.
Magyar zsargonban
A dicséret jobban aggaszt, mint a kritika, hiszen a térségünkben egyre inkább teret nyerő homogén nemzetállami paradigma mindenképpen hátrányos a nemzeti kisebbségek részére. A szerb kormány a napi politikában nem utasítja el a multikulturalizmus eszméjét, amelyet egyébként többoldali bírálat ér. A liberális sajtó szerint a kultúrák közötti bezárkózáshoz/elzárkózáshoz vezet a kollektív jogok jegyében születő kulturális „szuverenizmus”, s akadályozza a kisebbségek integrációját, hosszú távon pedig veszélyzónákat épít ki.
A szerb jobboldal azonban inkább a magyar politikai élet zsargonjában értelmezi ezt a fogalmat, s nem ritkán fordul elő, hogy miközben erőteljesen elutasítja a nacionalizmus vádját, hiszen elismeri minden polgár jogát, s azt sem vitatja el, hogy magánemberként bárki magyarnak, horvátnak vagy albánnak vallja magát, ám a kollektív jogok, főleg az előnyös megkülönböztetés (pozitív diszkrimináció – a szerk.) elve sérti a homogén nemzetállamot. Ezt az elvet próbálja érvényesíteni a szerb nemzeti jobboldal, amely a multikulturalizmus elmarasztalásában Magyarországot követendő példának tartja.
(Népszava)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >