2025. március 11. kedd
Ma Szilárd, Tímea, Konstantin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Végel László
Végel László
Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok azokkal, akik elégedetten hangoztatják, úgy élnek, gondolkodnak és éreznek, mintha nem is tartoznának a kisebbségi közösségbe. Nem érzik ennek súlyát és hátrányát... Ennek tudatában elmondtam ezt is, hogy a nemzeti és a kozmopolitizmus ellentmondásában az ellentétek szintézisére törekedtem. Nem állítom, hogy a szintézist megteremtettem, de hiszem, hogy göröngyös utamon kitartóan keresem. Végel László:

2020. október 6., kedd

Tegnap délután a kellemes indián nyárban Anikóval fegyelmezetlenek voltunk: hosszú idő után társaságba mentünk. Nem csak a környéken tettük meg a szokásos napi sétát, mert a városközpont egyik könyvkereskedésében interjút adtam az RTS2-nek, a munkásságomról, a helyzetemről és a nézeteimről. Az első kérdés kissé mellbevágott: Biljana Djogić riporter asszony arról faggatott, hogy hogyan definiálnám magam. Elmondtam, neveztem magam plebejus kozmopolitának is, mert a kozmopolitizmus szitokszónak számított, hiszen gyerekkoromban az időseket hallgatva a szenttamási Zöld utcában arra jöttem rá, hogy őket legjobban a nagyvilág érdekelte, ugyanúgy, mint a népmesék hőseit, akik hamuban sült pogácsával eredtek útnak. A nyolcvanas évek végén neveztem magam hontalan lokálpatriótának, hiszen összeomlott egy ország, amelyben felnőttem és nevelkedtem, amelyben átéltem vereségeimet, kudarcaimat, illékony sikereimet. Úgy éreztem, hogy hontalan maradtam. A hontalanság tudata előbb is kísértett, de 1990-ben vitriolként fröccsent az arcomba. Dacból jelentettem ki: jó, rendben van, elvesztettem egy országot, de maradt egy város, Újvidék, ezért neveztem magam lokálpatriótának. Az Exterritórium című non-fiction regényemben viszont már halványul a lokálpatrióta érzés. Egyébként nem véletlenül írom a Sinkó-monodrámámat, ő sokat emlegette a hontalanságot, örökké hazáját kereste, s végül úgy találta, hogy Tito Jugoszláviájában meglelte, viszont kiderül, hogy ez is csak illúzió volt; nem akadt hazája, amely befogadja. Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok azokkal, akik elégedetten hangoztatják, úgy élnek, gondolkodnak és éreznek, mintha nem is tartoznának a kisebbségi közösségbe. Nem érzik ennek súlyát és hátrányát. Ebben a kérdésben Bibó Istvánnal tartok, aki azt írta, hogy amint a kisebbségi ember egy kicsit is kinyilvánítja nemzeti mivoltát „helyzetét ellentmondóvá és idegenné teszi akkor is, ha történeti kisebbség, még inkább akkor, ha frissen odacsatolt kisebbség. Ez az idegenség úgyszólván független attól, hogy civilizáltak vagy brutálisak-e az államhatalom módszerei”. Ennek tudatában elmondtam ezt is, hogy a nemzeti és a kozmopolitizmus ellentmondásában az ellentétek szintézisére törekedtem. Nem állítom, hogy a szintézist megteremtettem, de hiszem, hogy göröngyös utamon kitartóan keresem.

 

2020. október 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Tovább

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

Tovább

ÚJVIDÉK: „A DEMOKRÁCIA HALÁLA”

Az újvidéki polgármester (Miloš Vučević bukott kormányfő meghosszabbított keze) antidemokratikus módon való megválasztásával a SZHP és >

Tovább

Remek, nagyon remek fiúk a fogyatkozó magyarok

Szerbiának többé nincs oka aggódni. A vajdasági magyarok lélekszáma 2011 és 2022 között 70 ezerrel csökkent, >

Tovább

Az egyetemisták a jelenlegi „apolitikus” programmal elmentek a falig

Az egyetemisták mindeddig nem foglalkoztak a civilszervezetek elleni hajszával, továbbra is távol tartják magukat a „pártpolitikától” >

Tovább

Az MNT alapítású sajtót fel kell szabadítani!

A Magyar Szónak a szakmaiságot, sokszínűséget és pluralizmust mellőző, a tájékoztatási jogot sértő lapszerkesztéséhez (szándékos) politikailag >

Tovább

Egyre jobban aggódok Boszniáért

Mikor robbannak az ellentétek?  Miután a bosznia-hercegovinai bíróság egy év börtönre ítélte, valamint hat évre eltiltotta a >

Tovább

Ki a képmutató?

Az ellenzéki magyar politikus újvidéki megjelenésében Vicsek a VMSZ politikai ellenfelét látja, nem is alaptalanul, aki >

Tovább

A Nagy Átrendezési Zűrzavar

Az átrendeződési nagy pókerjáték tanújaként azzal a gyanúval élek, hogy a „játék” végét még azok a >

Tovább

Ébresztő, vajdasági magyarok!

Kovács Elvira cinikusan megjátssza, hogy 20 év politikai tapasztalat után sem látja, a Vučić-Dačić-Pásztor rendszernek annyi. >

Tovább

A lítium fontosabb a demokráciánál

Kifejezetten EU párti vagyok, mégis igazat kell adnom Žižeknek, hiszen jól emlékszem Olaf Scholz és Emmanuel >

Tovább

Sírva vigadás Szerbiában

Ha a szerb(iai) egyetemisták ötösre vizsgáznak ma, úgy a vajdasági magyarok ma inkább egyest érdemelnek. No >

Tovább