Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Az ismeretlen, bár jól ismert fertőzés
Tamás Gáspár Miklós
Sok tekintetben nem értünk egyet különben sem az ellenzékkel. De legalább a parlamentarizmus és az antifasizmus kérdésében még voltak – bár halovány – reményeink. Nyilván sok ellenzéki egyetért velem ebben, de az „összefogás” és a választási siker álma, a rosszfajta pártfegyelem nem hagyja őket – tisztelet a kivételnek, például Kovács László volt külügyminiszternek, az MSZP korábbi elnökének – , hogy megtegyék a legegyszerűbb lépést: hagyják sorsára a jelöltet, vonják meg tőle a támogatásukat és erősítsék meg álláspontjukat a fajgyűlölettel, az antiszemitizmussal szemben. Ez távolról sem elég, de ez a minimum. Ha ez a minimum nincs meg, akkor ennek az egész magyar ellenzékiségnek nincs az égvilágon semmi értelme. Tamás Gáspár Miklós:
A fertőzés kórokozója szabad szemmel látható. Nem kell hozzá mikroszkóp. Mindenki ismeri. Majdnem mindenki azt hangoztatja, hogy védekezni kell ellene. Az ismeretes óvintézkedéseket és gyógymódokat mégse alkalmazzák, a járvány – történelmi mértékkel mérve rövid ideig tartó szünet után – ismét terjed.
Civilizációs betegség ez, a neve: fajgyűlölet.
Küzdeni ellene épp úgy kell, mint más fertőző betegségek ellen: a fertőzöttek elkülönítése, tisztaság, friss levegő, a gyógyszerek rendszeres szedése. Egészséges szellemi táplálék kell, a zsúfoltság – például a közösségi médiák – kerülése.
Ezek az egyszerű követelmények (amelyek betartása és betartatása az alkotmányos jó modor, a jogi kötelezettség és a honpolgári tisztesség része) nem érvényesülnek. Mint sokan tudják, Szerencsen és környékén időközi országgyűlési választás lesz, amelyen az ellenzéki pártok jelöltje notórius fajgyűlölő. Cigány- és zsidóellenes nézeteiről lett ismert, sőt: híres. Ez az ember azt állítja, hogy megbánta rasszista, antiszemita kijelentéseit. Lehetséges, hogy ezt őszintén mondja – ha fölmérte ennek a súlyát, akkor vissza kellene vonulnia a közéleti pályától, és semmiképpen nem lenne szabad arra törekednie, hogy törvényhozó legyen.
Nem lehet – legalábbis nem volna szabad – törvényt szabnia másoknak, ha ilyen rossz volt az ítélőképessége még két esztendővel ezelőtt is. Elvileg olyan embereket kellene törvényhozókul magunk fölé emelnünk, akiket közügyekben magunknál kiválóbbnak, feddhetetlennek, gondolkodó embernek tartunk. Ez az eszmény ritkán egyezik a valósággal, de azért ne essünk abba a túlzásba, hogy kisebb hibák gyakori elkövetése miatt szentesítjük a nagyobb bűnöket.
Ha már Bíró László jelöltnek nem volt annyi esze, hogy visszalépjen – amire az őszinte töredelem (megbánás) kötelezte volna – , legalább az ellenzéki pártok kereshettek volna nála alkalmasabb, kevésbé fasiszta (vagy volt fasiszta) jelöltet, amire lett volna alkalmuk. Meg kellett volna vonniuk Bírótól a támogatásukat. Az ellenzéki pártokat ez a kérdés láthatólag nem nagyon izgatja.
S ha ez így van: akkor ugyan mivel jobbak az ellenzéki pártok a kormánypártoknál?
Az ellenzéki pártok avval hencegnek, hogy ők – szemben Orbán Viktor embereivel – a parlamentarizmus valódi hívei. Ha azok, akkor nem lehetne nekik mindegy, milyen szemléletű emberek ülnek a magyar Országgyűlésben az ő támogatásukkal, az ő színeikben.
A magyarországi ellenzéki pártok nem vagy alig mertek Orbán Viktorral és támogatóival szembeszállni a mai politikánkat meghatározó menekültkérdésben. Őket a kormánypárt avval vádolja, hogy „migránssimogatók”, ami sajnos nem igaz. Volt olyan magyarországi ellenzéki párt, amelynek a képviselői az Európai Parlamentben a bajba került menekültek kimentése ellen szavaztak. Köztudomású, hogy föllépésük a rettenetes helyzetben lévő cigányság problémakörében is fölöttébb lagymatag.
Az Orbán-rendszer sajtója – bár nem áll tőle távol a nyílt, de főleg az ügyesen burkolt faji uszítás – ebben az esetben joggal (bár aligha jóhiszeműen) vádolja az ellenzéki pártokat képmutatással vagy még rosszabbal. A Jobbikkal kötött taktikai szövetség lehetséges hátrányaira sokan figyelmeztettek, és íme, igazuk lett. Ha a Jobbik csakugyan annyira megváltozott volna, mint amennyire ezt hirdeti, akkor nem ezt az embert jelölte volna. A többiektől pedig még elkeserítőbb, hogy ezt annyiban hagyják.
(Nem szeretnénk azt állítani, hogy a jobbikos Bíró László az Országgyűlés hátsó padsorában kártékonyabb, mint Kövér László az elnöki székben, de amit Kövér képviselőtől nem várunk el, azt elvárjuk az ellenzéktől, amely azt állítja magáról, hogy gátja a fasizálódásnak; az orbánista pártra ma a választók 49 százaléka, az ellenzékre 48 százaléka szavazna, tehát ez égető, aktuális, napi politikai kérdés.)
A szerencsi körzet ellenzéki választóitól azt kérjük többen, hogy maradjanak otthon, ne szavazzanak – vagy ha már teljesíteni akarják a választási részvétel hazafias kötelességét, akkor szavazzanak a nem éppen tökéletes független jelöltre. Ez, ugye, avval a kockázattal jár, hogy a választást megnyeri a Fidesz-KDNP képviselőjelöltje.
Sokkal kisebb kárt okoz még egy kormánypárti mandátum, amely nem oszt, nem szoroz (a választókerületből eddig is jobboldali képviselőt küldtek az Országházba, a Fidesz kétharmada pedig a Jobbikból kivált ultrafasiszták szavazataival mindenképp megvan), mint az ellenzék (politikusok, aktivisták, párttagok és választók) immár közös erkölcstelenségét képviselő jobbikos sikere.
Az ellenzék akkor bukik meg igazán, ha nyer.
Ha az ellenzék választói távolmaradással érik el, nehogy a nemrég még ilyen (azaz fajüldöző, szélsőjobboldali) nézeteket hirdető jelölt meg nem érdemelt győzelmet arasson, akkor egy ember megbukott, de az ellenzék becsülete, bár elveszett, talán még helyreállítható. Talán.
Sok tekintetben nem értünk egyet különben sem az ellenzékkel. De legalább a parlamentarizmus és az antifasizmus kérdésében még voltak – bár halovány – reményeink. Nyilván sok ellenzéki egyetért velem ebben, de az „összefogás” és a választási siker álma, a rosszfajta pártfegyelem nem hagyja őket – tisztelet a kivételnek, például Kovács László volt külügyminiszternek, az MSZP korábbi elnökének – , hogy megtegyék a legegyszerűbb lépést: hagyják sorsára a jelöltet, vonják meg tőle a támogatásukat és erősítsék meg álláspontjukat a fajgyűlölettel, az antiszemitizmussal szemben. Ez távolról sem elég, de ez a minimum.
Ha ez a minimum nincs meg, akkor ennek az egész magyar ellenzékiségnek nincs az égvilágon semmi értelme.
(24.hu)
Következő cikk: Az autokrata rezsimek tartalékhadserege
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >