Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Az utolsó lyuk a furulyán”
Milyen a magyar káderek felelőssége a közmédiában?
Bozóki Antal
A magyar nyelvű közmédiában uralkodó állapotokat jellemzi az is, hogy a Rádió szerkesztőségének levele „egy alulról szerveződő, minden hatástól független kezdeményezés” eredménye, „amelynek célja a kisebbségi tájékoztatás létjogosultságának fenntartása”. Vagyis, azért került sor erre, mivel a tájékoztatásban alkalmazott magyar tisztségviselők nem álltak ki az érdekükben. Bozóki Antal:
Ma már Szerbiában nem jelent hátrányt magyarnak lenni, hanem előnyt jelent magyarnak lenni, azok, akik nem magyarnak születtek szeretnének magyarokká válni.
Pásztor István a Fidesz 2019. szeptember 29-ei tisztújító kongresszusán
Augusztus 19-én a nyilvánossághoz fordult az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége az (újabb) létszámcsökkentés miatt. A VRTV július 3-án már „visszamenőlegesen felmondott 56 tiszteletdíjas munkatársának”.
A közlemény szerint, a Rádió „az utóbbi négy hónapban 4 embert veszített, és újabb 6-8 ember elbocsátása gyakorlatilag a minőségi műsorkészítés és a közszolgálati feladatok megvalósításának ellehetetlenítését jelentené”. A mai napon a rádió szerkesztőségéhez csatlakoztak a Vajdasági Televízió (VT) kettes csatornája (amelyen a nemzeti kisebbségi műsorok készülnek) magyar szerkesztőségének tagjai is.
A rádiósok megelégel(het)ték, hogy „amíg az RTV dolgozóinak létszáma az utóbbi 10 évben folyamatosan növekszik, az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségében (de a többi kisebbségi szerkesztőségben is) a fogyatkozásból eredő létszámhiány tarthatatlanná vált”.
„Mivel az RTV vezetősége semmilyen párbeszédet nem folytat a szerkesztőség (sem pedig az egész médiaház) dolgozóival,”„sokan csak az újságokból és a folyosói pletykákból” szereztek tudomást az elbocsátásokról.
Az utóbbi napokban, részletekben ugyan, de nyilvánosságra kerültek a foglalkoztatok számára vonatkozó adatok:
„Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége – amely egykor 107 tagot számlált, de még 2005-ben is 65-öt – most 36 munkatárssal kénytelen ellátni a munkáját (ezt a számot faragják tovább)”.
A Vajdasági TV televízió 35 tagra fogyott a magyar szerkesztőségében – a korábbi mintegy száz foglalkoztatott és csaknem húsz külső munkatársból – mindössze 15-en vannak állandó munkaviszonyban, 9-en meghatározott időre 11-en pedig ügynökségen keresztül vannak alkalmazva. „Nélkülük a napi híradások és műsorok folytonossága veszélybe kerül.”
Az utóbbi napok híreiből az is kiderült, hogy az VRTV-nek az anyagi és a káderügyi helyzete rendezetlen és veszteséges, a nemzeti kisebbségi nyelvű szerkesztőségek leépítése pedig folyamatos.
A Fókuszban c. 2020. augusztus 20-ai műsorban elhangzott az is, hogy a médiaház pénzügyi helyzetét csupán a jelenlegi vezérigazgató tudja megoldani, mivel „nagyon nagy politikai támogatottsággal bír”. Az VRTV anyagi helyzete ezek szerint a vezérigazgató „politikai támogatottságától függ”?! Micsoda állapotok!! Ez azt jelenti, ha a Rádió vagy a Televízió nem a döntéshozók elvárásainak megfelelőn tájékoztat, megvonhatja az anyagi támogatást, mindannyian az utcára kerülnek?
A Rádió szerkesztőségének közleménye egyúttal a magyar nyelvű közszolgálatú tájékoztatásnak az 1990-es évek óta folyamatosan rosszabbodó, megoldatlan helyzetére is ráirányította a figyelmet.
Kitűnt, hogy a médiaházban – amelyre a többnyelvű műsorok miatt olyan előszeretettel hivatkoznak a külföldi szervezetek és látogatók előtt –, nem egyformán viszonyulnak a többségi (szerb) és a nemzeti kisebbségi szerkesztőségekhez, hogy „az utóbbi 2-3 év káderpolitikája de facto a kisebbségi szerkesztőségek leépítését jelenti”, hogy a létszámstop „nem mindenkire és minden munkaegysége vonatkozik”.
Ezt látszik igazolni „a több évtizede tartó, elfogadhatatlan gyakorlat (is – B. A.), hogy a 24 órás magyar rádióműsort gyártó szerkesztőség létszáma majdnem kétszer kisebb, mint az azonos műsoridőt készítő szerb nyelvű szerkesztőségé”. Ebből arra is következtetni lehet, hogy a VRTV-ben hátrányos megkülönböztetésben részesítik a nemzeti kisebbségi szerkesztőségeket!
A hallgatók/nézők már észrevételezték, hogy a közszolgálatú médiában egyre több a műsorismétlés, hogy alig vannak beszédműsorok, hogy gond van a műsorok minőségével, a tévéműsorok terjedelmével, a Rádióműsor hallgathatóságával is, stb. Mennyi mindebben a vezetőségben alkalmazott magyar „káderek” felelőssége?
A VRTV-ben van egy magyar vezérigazgató helyettes (Kelemm József – 1954!), aki „tizenegynéhány éve” igazgatója a Rádiónak, a „televízió kettes csatornájának” (nemzeti kisebbségi műsorok) pedig fő- és felelős szerkesztője (Márton Attila), akik mélyen hallgattak a felgyülemlett problémákról, csakúgy mint ahogy Ternovácz István is, a Rádió magyar szerkesztőségének és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Végrehajtó Bizottságnak a tájékoztatással megbízott tagja.
Mit tettek a vezető beosztású magyar káderek a VRTV-ben annak érdekében, hogy a magyar nyelvű közszolgálati tájékoztatás ne legyen „utolsó lyuk a furulyán”?
Nem-e nekik kellett volna intézkedéseket javasolni a médiaház szerveinek a magyar nyelvű köztájékoztatás helyzetének a rendezésére? Vagy itt is a jól fizetett beosztás és a pásztori-hajnali hozzáállás alapján érvényesítik a szerb mondást, miszerint „nem kell hullámokat verni!” [Ne talasaj!], vagy „hallgass és ússz tovább”[Ćuti i plivaj dalje!]. Klemm, az említett Fókuszban c. műsorban elmondta, hogy a vezetőség „nem gondolkozik a lemondásról”, a védelmébe vette a vezérigazgatót is, mivel „ki tudja, hogy kit neveznének ki a cég élére”(?).
A jelekből ítélve azonban az MNT és VMSZ-t sem érdekli ez a téma. El vannak foglalva a (házi/párt) Pannon RTV-vel és a Pannon Rádióval. De mi fog történni akkor, ha az anyaországi források esetleg elapadnak ezeknek a pénzelésére, vagy netán politikai fordulatra kerül sor (határon innen, vagy határon túl)? Nem-e a szerb államnak kellene biztosítani a magyar nyelvű tájékoztatás feltételeit, amihez az itteni magyar adófizető polgárok is hozzájárulnak? Vagy az lenne az elképzelés, hogy az újvidéki médiaház magyar szerkesztőségeit (is) lassan, fokozatosan megszüntetik?
A magyar nyelvű közmédiában uralkodó állapotokat jellemzi az is, hogy a Rádió szerkesztőségének levele „egy alulról szerveződő, minden hatástól független kezdeményezés” eredménye, „amelynek célja a kisebbségi tájékoztatás létjogosultságának fenntartása”. Vagyis, azért került sor erre, mivel a tájékoztatásban alkalmazott magyar tisztségviselők nem álltak ki az érdekükben.
Érdekes mód azonban, senki (az utóbbi három napban sem) még csak meg sem említette a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény 8. szakaszát, miszerint a szavatolt nemzeti kisebbségi jogok „nem csökkenhetnek”.
Az előállt helyzettel kapcsolatosan a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület (VMÚÉ) Elnöksége is csak utólag, egy lagymatag, erőtlen közleménnyel jelentkezett, hogy „aggodalommal figyeli a VRT-ben történő eseményeket”.
Az újságírók szervezetének nem „figyelni”, „a segélyhívásra”, vagyis utólag kell reagálni, hanem az események elébe illene menni, időben felhívni a társadalmi és politikai tényezők figyelmét szerzett jogok védelmének biztosításából eredő kötelezettségeikre és a problémákra, valamint megoldásokat javasolnia azokra, követelményeket fogalmazni meg. Miért hallgatott eddig? Vagy a szervezet vezetősége nem ismeri a problémákat? Noszogatni kell?
Kérdés az is, hogy a VMÚE közleménye eljutott egyáltalán az illetékeshez, mivel abból nem derül ki, hogy megküldte-e azt a VRTV vezetőinek. Azt is jó lenne megtudni, értesítette-e a VMÚÉ a helyzetről a szerbiai újságíró szervezeteket és a nemzetközi szervezek belgrádi képviseleteit? Vagy itt is a „ne szólj szám, nem fáj a fejem” magyar közmondás érvényesül? Akkor pedig búcsút inthetünk a nemzeti kisebbségi jogoknak!
Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének levele arra kellene, hogy buzdítsa a Magyar Nemzeti Tanácsot, hogy átfogó elemzést készítsen a magyar nyelvű tájékoztatás helyzetétől (de a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésének egyéb területeiről is), hogy arról vitát nyisson valamint a problémák gyors és hatékony megoldását követelje az illetékes hatalmi szervektől! Erre aztán már nem lehet azt mondani, hogy nem tartozik a testület törvényes hatáskörébe! Ha viszont erre sem képes, akkor Hajnal Jenő (is) mondjon le!
Alkalmazza-e Szerbia az általa hozott kisebbségjogi törvényeket?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >