2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Gyűlöletspirál

Gyűlöletspirál

Az augusztus elején szokásos megemlékezésnek (ünneplésnek, koszorúzásnak) a már megszokott belgrádi hőzöngések mellett mindenképpen van egy új hozadéka: a szerb–horvát megbékélés felé tett első lépésről kell immár beszélnünk. Fontos lehet ez a kölcsönös gesztus, célja pedig hosszú távon a gyűlöletspirál megszakítása – ahogy azt Boris Milošević fogalmazta knini beszédében. Németh János:

A zsúfolásig megtelt művelődési házban az egykor tízezernyi lakosból helyben maradtak szinte mindegyike ott volt. A szónokok egymást váltották, majd a mikrofonhoz lépett a belgrádi vendég, a Szerb Radikális Párt főtitkára. A fiatalember vezérszónokként bátorította a helyieket: „Ez a föld szerb föld volt, és most már mindörökre az is marad. Soha többé nem lesz az usztasáké, nem lesz Franjo Tuđman országának része, hanem ti mindannyian Nagy Szerbiában fogtok élni….” A közönség tapsvihara és hangos éljenzés kísérte a jogvégzett fiatal vendég felszólalását a banijai (Horvátország) kisvárosban.

Öt hónappal később

Az elhíresült glinai beszéd ma is meghallgatható, könnyen visszakereshető a világhálón. Ahogy a később, 1995 júliusában elhangzott szerbiai parlamenti felszólalás is, a srebrenicai tömegmészárálás napjaiban, amely szerint „minden meggyilkolt szerbért száz muzulmánt ölünk meg”.  A félreértések elkerülése érdekében ideírom a glinai beszéd dátumát is: 1995. március 20.

A szónok egyik felszólalását sem emlegeti, kerüli a választ, ha valaki szóba meri hozni ezeket a szónoklatokat. Azóta nemcsak negyedszázad telt el, hanem az ifjú politikus időközben pártot és irányt is váltott: nem a szélsőséges csetnik vajda híve, hanem annak alelnökével együtt új politikai szervezetet hozott létre Szerb Haladó Párt néven. A megalakulást követően mindössze négy évvel már kormányfőhelyettes, majd miniszterelnök, három éve pedig köztársasági elnök lett Szerbiában. A pártcsere egyúttal politikájuk megváltoztatását is jelentette, mivel hirtelen Európa nagy barátai lettek, kijelentve, hogy Szerbia jövője az Európai Unióban van. Azóta – állítólag – ezen az úton halad az ország.

Glina városába viszont a főtitkári szónoklat elhangzását követően nem egész öt hónappal bevonult a Horvát Köztársaság hadserege. A polgári lakosság – ekkor már többségében szerb nemzetiségűek – elmenekült. Feltehetően a márciusi szónoklat hallgatósága is jobbnak látta, ha távozik. Akkor, 25 évvel ezelőtt a szónok nem fogadta őket Belgrád bejáratánál, nem tartott nekik tüzes beszédet. Kérdéseket sem tehettek fel neki a traktorokon, pótkocsikon, rozoga munkagépeken érkező szerencsétlenek, akik hazátlanokká váltak.

A kioktatás

Pontos kimutatás nincs a menekültek tényleges számáról, a horvát hatóságok kisebbíteni igyekeznek azt, a szerbiai illetékesek pedig felnagyítják. A nemzetközi megfigyelők jelentései és beszámolói közel 150 ezer emberről szólnak, akik zöme Szerbiában, illetve a boszniai szerb entitás területén találtak menedéket. Jobbára az onnan elűzött nem szerb nemzetiségűek házaiban, lakásaiban vagy közösségi szállásokon, esetleg rokonoknál élnek.

A Horvátország területén belgrádi segítséggel, anyagi és minden más támogatással létrehozott bábállam, az egykori Szerb Krajina Köztársaság megszűnt létezni. A horvát hadsereg és az állami vezetés diadalt ült az 1995. augusztus 4-től 8-ig tartott Vihar nevű hadművelet nem várt sikerét követően, a szülőhelyükön maradt szerbek pedig megpróbálták újraszervezni az életüket. A rövid életű, önállónak látszó és annak hitt államiságot a Horvát Köztársaságba való visszailleszkedés nehéz évei követték, és ez a folyamat ma is tart. Csak kevés menekült tért vissza egykori lakhelyére, és a bábállam vezetői is Szerbiában maradtak vagy Hágába kerültek. A Belgrádból irányított háborús vezéreket mérsékelt(ebb) horvátországi szerb politikusok váltották. Így került a Horvát Száborba Milorad Pupovac, majd négy évvel ezelőtt Boris Milošević. Ez utóbbi immár a frissen felállt horvát kormány miniszterelnök-helyettese, és részt vett a Vihar nevű hadművelet (hivatalosan: katonai-rendőrségi művelet) évfordulójának Kninben, az egykori bábállam „fővárosában” minden év augusztus 5-én megrendezett ünnepi megemlékezésén. Az idén, a 25. évfordulón először volt jelen horvátországi szerb politikus. Kapott is ezért hideget-meleget Belgrádból a fiatal šibeniki jogász a bulvársajtóban, de komolyabbnak számító lapokban is lehazaárulózták, összeírtak róla mindent. A politikusok is kioktatták horvátországi szerb kollégáikat, a szerb államfő pedig egyenesen azt nyilatkozta, hogy tárgyalt Milorad Pupovaccal a knini jelenlétről, de „nem értették meg egymást.” Magyarra fordítva: a hivatalos Belgrád ellenezte a horvátországi szerb vezető knini jelenlétét. Mi több, egyesek kimondottan azt szeretnék még ma is, ha a horvátok nem ünnepelnék a katonai győzelmet, hanem megemlékeznének az elüldözöttekről és a Vihar nevű hadművelet mintegy másfél ezer szerb áldozatáról. Az ilyen jellegű reagálásokat az sem állította le, hogy a horvát kormány másik alelnöke, Tomo Medved, a katonai veteránok minisztériumának vezetője koszorúzott Grubori faluban (Knin közelében), ahol negyedszázada több idős helyi, szerb nemzetiségű polgárt gyilkoltak meg az átvonuló fegyveresek.

Az augusztus elején szokásos megemlékezésnek (ünneplésnek, koszorúzásnak) a már megszokott belgrádi hőzöngések mellett mindenképpen van egy új hozadéka: a szerb–horvát megbékélés felé tett első lépésről kell immár beszélnünk. Fontos lehet ez a kölcsönös gesztus, célja pedig hosszú távon a gyűlöletspirál megszakítása – ahogy azt Boris Milošević fogalmazta knini beszédében.

Utóiratként talán nem árt megerősíteni, hogy az írás elején idézett glinai szónok Aleksandar Vučić volt. Ő ígérte akkor Nagy Szerbiát az ottani hallgatóságának. Ahogy nekünk, ma és itt élőknek az aranykort. Úgy ne járjunk, mint a glinaiak.

 

Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020. augusztus 13-ai számában jelent meg.

 

2020. augusztus 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább