2025. április 3. csütörtök
Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Gyűlöletspirál

Gyűlöletspirál

Az augusztus elején szokásos megemlékezésnek (ünneplésnek, koszorúzásnak) a már megszokott belgrádi hőzöngések mellett mindenképpen van egy új hozadéka: a szerb–horvát megbékélés felé tett első lépésről kell immár beszélnünk. Fontos lehet ez a kölcsönös gesztus, célja pedig hosszú távon a gyűlöletspirál megszakítása – ahogy azt Boris Milošević fogalmazta knini beszédében. Németh János:

A zsúfolásig megtelt művelődési házban az egykor tízezernyi lakosból helyben maradtak szinte mindegyike ott volt. A szónokok egymást váltották, majd a mikrofonhoz lépett a belgrádi vendég, a Szerb Radikális Párt főtitkára. A fiatalember vezérszónokként bátorította a helyieket: „Ez a föld szerb föld volt, és most már mindörökre az is marad. Soha többé nem lesz az usztasáké, nem lesz Franjo Tuđman országának része, hanem ti mindannyian Nagy Szerbiában fogtok élni….” A közönség tapsvihara és hangos éljenzés kísérte a jogvégzett fiatal vendég felszólalását a banijai (Horvátország) kisvárosban.

Öt hónappal később

Az elhíresült glinai beszéd ma is meghallgatható, könnyen visszakereshető a világhálón. Ahogy a később, 1995 júliusában elhangzott szerbiai parlamenti felszólalás is, a srebrenicai tömegmészárálás napjaiban, amely szerint „minden meggyilkolt szerbért száz muzulmánt ölünk meg”.  A félreértések elkerülése érdekében ideírom a glinai beszéd dátumát is: 1995. március 20.

A szónok egyik felszólalását sem emlegeti, kerüli a választ, ha valaki szóba meri hozni ezeket a szónoklatokat. Azóta nemcsak negyedszázad telt el, hanem az ifjú politikus időközben pártot és irányt is váltott: nem a szélsőséges csetnik vajda híve, hanem annak alelnökével együtt új politikai szervezetet hozott létre Szerb Haladó Párt néven. A megalakulást követően mindössze négy évvel már kormányfőhelyettes, majd miniszterelnök, három éve pedig köztársasági elnök lett Szerbiában. A pártcsere egyúttal politikájuk megváltoztatását is jelentette, mivel hirtelen Európa nagy barátai lettek, kijelentve, hogy Szerbia jövője az Európai Unióban van. Azóta – állítólag – ezen az úton halad az ország.

Glina városába viszont a főtitkári szónoklat elhangzását követően nem egész öt hónappal bevonult a Horvát Köztársaság hadserege. A polgári lakosság – ekkor már többségében szerb nemzetiségűek – elmenekült. Feltehetően a márciusi szónoklat hallgatósága is jobbnak látta, ha távozik. Akkor, 25 évvel ezelőtt a szónok nem fogadta őket Belgrád bejáratánál, nem tartott nekik tüzes beszédet. Kérdéseket sem tehettek fel neki a traktorokon, pótkocsikon, rozoga munkagépeken érkező szerencsétlenek, akik hazátlanokká váltak.

A kioktatás

Pontos kimutatás nincs a menekültek tényleges számáról, a horvát hatóságok kisebbíteni igyekeznek azt, a szerbiai illetékesek pedig felnagyítják. A nemzetközi megfigyelők jelentései és beszámolói közel 150 ezer emberről szólnak, akik zöme Szerbiában, illetve a boszniai szerb entitás területén találtak menedéket. Jobbára az onnan elűzött nem szerb nemzetiségűek házaiban, lakásaiban vagy közösségi szállásokon, esetleg rokonoknál élnek.

A Horvátország területén belgrádi segítséggel, anyagi és minden más támogatással létrehozott bábállam, az egykori Szerb Krajina Köztársaság megszűnt létezni. A horvát hadsereg és az állami vezetés diadalt ült az 1995. augusztus 4-től 8-ig tartott Vihar nevű hadművelet nem várt sikerét követően, a szülőhelyükön maradt szerbek pedig megpróbálták újraszervezni az életüket. A rövid életű, önállónak látszó és annak hitt államiságot a Horvát Köztársaságba való visszailleszkedés nehéz évei követték, és ez a folyamat ma is tart. Csak kevés menekült tért vissza egykori lakhelyére, és a bábállam vezetői is Szerbiában maradtak vagy Hágába kerültek. A Belgrádból irányított háborús vezéreket mérsékelt(ebb) horvátországi szerb politikusok váltották. Így került a Horvát Száborba Milorad Pupovac, majd négy évvel ezelőtt Boris Milošević. Ez utóbbi immár a frissen felállt horvát kormány miniszterelnök-helyettese, és részt vett a Vihar nevű hadművelet (hivatalosan: katonai-rendőrségi művelet) évfordulójának Kninben, az egykori bábállam „fővárosában” minden év augusztus 5-én megrendezett ünnepi megemlékezésén. Az idén, a 25. évfordulón először volt jelen horvátországi szerb politikus. Kapott is ezért hideget-meleget Belgrádból a fiatal šibeniki jogász a bulvársajtóban, de komolyabbnak számító lapokban is lehazaárulózták, összeírtak róla mindent. A politikusok is kioktatták horvátországi szerb kollégáikat, a szerb államfő pedig egyenesen azt nyilatkozta, hogy tárgyalt Milorad Pupovaccal a knini jelenlétről, de „nem értették meg egymást.” Magyarra fordítva: a hivatalos Belgrád ellenezte a horvátországi szerb vezető knini jelenlétét. Mi több, egyesek kimondottan azt szeretnék még ma is, ha a horvátok nem ünnepelnék a katonai győzelmet, hanem megemlékeznének az elüldözöttekről és a Vihar nevű hadművelet mintegy másfél ezer szerb áldozatáról. Az ilyen jellegű reagálásokat az sem állította le, hogy a horvát kormány másik alelnöke, Tomo Medved, a katonai veteránok minisztériumának vezetője koszorúzott Grubori faluban (Knin közelében), ahol negyedszázada több idős helyi, szerb nemzetiségű polgárt gyilkoltak meg az átvonuló fegyveresek.

Az augusztus elején szokásos megemlékezésnek (ünneplésnek, koszorúzásnak) a már megszokott belgrádi hőzöngések mellett mindenképpen van egy új hozadéka: a szerb–horvát megbékélés felé tett első lépésről kell immár beszélnünk. Fontos lehet ez a kölcsönös gesztus, célja pedig hosszú távon a gyűlöletspirál megszakítása – ahogy azt Boris Milošević fogalmazta knini beszédében.

Utóiratként talán nem árt megerősíteni, hogy az írás elején idézett glinai szónok Aleksandar Vučić volt. Ő ígérte akkor Nagy Szerbiát az ottani hallgatóságának. Ahogy nekünk, ma és itt élőknek az aranykort. Úgy ne járjunk, mint a glinaiak.

 

Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020. augusztus 13-ai számában jelent meg.

 

2020. augusztus 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!

Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >

Tovább

A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata

Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >

Tovább

Pásztor Bálint valljon színt!

A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >

Tovább

A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA

Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >

Tovább

Viszlát Ottó! Találkozunk!

1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >

Tovább

Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája

Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni.  Erre felálltam és >

Tovább

Nyilas Mihály bálozik

Szégyenletes, hogy most, amikor az ország „csaknem négyszáz bírója és ügyésze” tiltakozik a szakmát sújtó hatalmi >

Tovább

KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN

Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >

Tovább

Szolidaritás és katarzis?

A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >

Tovább

Ha létezne egy igazi államférfi

Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >

Tovább

Hősök emlékét ünneplik a gyávák

Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >

Tovább

A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről

A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >

Tovább