2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Az utolsó lyuk a furulyán”

Milyen a magyar káderek felelőssége a közmédiában?

Bozóki Antal
Bozóki Antal
„Az utolsó lyuk a furulyán”

A magyar nyelvű közmédiában uralkodó állapotokat jellemzi az is, hogy a Rádió szerkesztőségének levele „egy alulról szerveződő, minden hatástól független kezdeményezés” eredménye, „amelynek célja a kisebbségi tájékoztatás létjogosultságának fenntartása”. Vagyis, azért került sor erre, mivel a tájékoztatásban alkalmazott magyar tisztségviselők nem álltak ki az érdekükben. Bozóki Antal:

Ma már Szerbiában nem jelent hátrányt magyarnak lenni, hanem előnyt jelent magyarnak lenni, azok, akik nem magyarnak születtek szeretnének magyarokká válni.

Pásztor István a Fidesz 2019. szeptember 29-ei tisztújító kongresszusán

Augusztus 19-én a nyilvánossághoz fordult az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége az (újabb) létszámcsökkentés miatt. A VRTV július 3-án már „visszamenőlegesen felmondott 56 tiszteletdíjas munkatársának”.

A közlemény szerint, a Rádió „az utóbbi négy hónapban 4 embert veszített, és újabb 6-8 ember elbocsátása gyakorlatilag a minőségi műsorkészítés és a közszolgálati feladatok megvalósításának ellehetetlenítését jelentené”. A mai napon a rádió szerkesztőségéhez csatlakoztak a Vajdasági Televízió (VT) kettes csatornája (amelyen a nemzeti kisebbségi műsorok készülnek) magyar szerkesztőségének tagjai is.

A rádiósok megelégel(het)ték, hogy „amíg az RTV dolgozóinak létszáma az utóbbi 10 évben folyamatosan növekszik, az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségében (de a többi kisebbségi szerkesztőségben is) a fogyatkozásból eredő létszámhiány tarthatatlanná vált”.

„Mivel az RTV vezetősége semmilyen párbeszédet nem folytat a szerkesztőség (sem pedig az egész médiaház) dolgozóival,”„sokan csak az újságokból és a folyosói pletykákból”  szereztek tudomást az elbocsátásokról.

Az utóbbi napokban, részletekben ugyan, de nyilvánosságra kerültek a foglalkoztatok számára vonatkozó adatok:

„Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége – amely egykor 107 tagot számlált, de még 2005-ben is 65-öt – most 36 munkatárssal kénytelen ellátni a munkáját (ezt a számot faragják tovább)”.

A Vajdasági TV televízió 35 tagra fogyott a magyar szerkesztőségében – a korábbi mintegy száz foglalkoztatott és csaknem húsz külső munkatársból – mindössze 15-en vannak állandó munkaviszonyban, 9-en meghatározott időre 11-en pedig ügynökségen keresztül vannak alkalmazva. „Nélkülük a napi híradások és műsorok folytonossága veszélybe kerül.”

Az utóbbi napok híreiből az is kiderült, hogy az VRTV-nek az anyagi és a káderügyi helyzete rendezetlen és veszteséges, a nemzeti kisebbségi nyelvű szerkesztőségek leépítése pedig folyamatos.

A Fókuszban c. 2020. augusztus 20-ai műsorban elhangzott az is, hogy a médiaház pénzügyi helyzetét csupán a jelenlegi vezérigazgató tudja megoldani, mivel „nagyon nagy politikai támogatottsággal bír”. Az VRTV anyagi helyzete ezek szerint a vezérigazgató „politikai támogatottságától függ”?! Micsoda állapotok!! Ez azt jelenti, ha a Rádió vagy a Televízió nem a döntéshozók elvárásainak megfelelőn tájékoztat, megvonhatja az anyagi támogatást, mindannyian az utcára kerülnek?

A Rádió szerkesztőségének közleménye egyúttal a magyar nyelvű közszolgálatú tájékoztatásnak az 1990-es évek óta folyamatosan rosszabbodó, megoldatlan helyzetére is ráirányította a figyelmet.

Kitűnt, hogy a médiaházban – amelyre a többnyelvű műsorok miatt olyan előszeretettel hivatkoznak a külföldi szervezetek és látogatók előtt –, nem egyformán viszonyulnak a többségi (szerb) és a nemzeti kisebbségi szerkesztőségekhez, hogy „az utóbbi 2-3 év káderpolitikája de facto a kisebbségi szerkesztőségek leépítését jelenti”, hogy a létszámstop „nem mindenkire és minden munkaegysége vonatkozik”.

Ezt látszik igazolni „a több évtizede tartó, elfogadhatatlan gyakorlat (is – B. A.), hogy a 24 órás magyar rádióműsort gyártó szerkesztőség létszáma majdnem kétszer kisebb, mint az azonos műsoridőt készítő szerb nyelvű szerkesztőségé”. Ebből arra is következtetni lehet, hogy a VRTV-ben hátrányos megkülönböztetésben részesítik a nemzeti kisebbségi szerkesztőségeket!

A hallgatók/nézők már észrevételezték, hogy a közszolgálatú médiában egyre több a műsorismétlés, hogy alig vannak beszédműsorok, hogy gond van a műsorok minőségével, a tévéműsorok terjedelmével, a Rádióműsor hallgathatóságával is, stb. Mennyi mindebben a vezetőségben alkalmazott magyar „káderek” felelőssége?

A VRTV-ben van egy magyar vezérigazgató helyettes (Kelemm József – 1954!), aki „tizenegynéhány éve” igazgatója a Rádiónak, a „televízió kettes csatornájának” (nemzeti kisebbségi műsorok) pedig fő- és felelős szerkesztője (Márton Attila), akik mélyen hallgattak a felgyülemlett problémákról, csakúgy mint ahogy Ternovácz István is, a Rádió magyar szerkesztőségének és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Végrehajtó Bizottságnak a tájékoztatással megbízott tagja.

Mit tettek a vezető beosztású magyar káderek a VRTV-ben annak érdekében, hogy a magyar nyelvű közszolgálati tájékoztatás ne legyen „utolsó lyuk a furulyán”?

Nem-e nekik kellett volna intézkedéseket javasolni a médiaház szerveinek a magyar nyelvű köztájékoztatás helyzetének a rendezésére? Vagy itt is a jól fizetett beosztás és a pásztori-hajnali hozzáállás alapján érvényesítik a szerb mondást, miszerint „nem kell hullámokat verni!” [Ne talasaj!], vagy „hallgass és ússz tovább”[Ćuti i plivaj dalje!]. Klemm, az említett Fókuszban c. műsorban elmondta, hogy a vezetőség „nem gondolkozik a lemondásról”, a védelmébe vette a vezérigazgatót is, mivel „ki tudja, hogy kit neveznének ki a cég élére”(?).

A jelekből ítélve azonban az MNT és VMSZ-t sem érdekli ez a téma. El vannak foglalva a (házi/párt) Pannon RTV-vel és a Pannon Rádióval. De mi fog történni akkor, ha az anyaországi források esetleg elapadnak ezeknek a pénzelésére, vagy netán politikai fordulatra kerül sor (határon innen, vagy határon túl)? Nem-e a szerb államnak kellene biztosítani a magyar nyelvű tájékoztatás feltételeit, amihez az itteni magyar adófizető polgárok is hozzájárulnak? Vagy az lenne az elképzelés, hogy az újvidéki médiaház magyar szerkesztőségeit (is) lassan, fokozatosan megszüntetik?

A magyar nyelvű közmédiában uralkodó állapotokat jellemzi az is, hogy a Rádió szerkesztőségének levele „egy alulról szerveződő, minden hatástól független kezdeményezés” eredménye, „amelynek célja a kisebbségi tájékoztatás létjogosultságának fenntartása”. Vagyis, azért került sor erre, mivel a tájékoztatásban alkalmazott magyar tisztségviselők nem álltak ki az érdekükben.

Érdekes mód azonban, senki (az utóbbi három napban sem) még csak meg sem említette a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény 8. szakaszát, miszerint a szavatolt nemzeti kisebbségi jogok „nem csökkenhetnek”.

Az előállt helyzettel kapcsolatosan a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület (VMÚÉ) Elnöksége is csak utólag, egy lagymatag, erőtlen közleménnyel jelentkezett, hogy „aggodalommal figyeli a VRT-ben történő eseményeket”.

Az újságírók szervezetének nem „figyelni”, „a segélyhívásra”, vagyis utólag kell reagálni, hanem az események elébe illene menni, időben felhívni a társadalmi és politikai tényezők figyelmét szerzett jogok védelmének biztosításából eredő kötelezettségeikre és a problémákra, valamint megoldásokat javasolnia azokra, követelményeket fogalmazni meg. Miért hallgatott eddig? Vagy a szervezet vezetősége nem ismeri a problémákat? Noszogatni kell?

Kérdés az is, hogy a VMÚE közleménye eljutott egyáltalán az illetékeshez, mivel abból nem derül ki, hogy megküldte-e azt a VRTV vezetőinek. Azt is jó lenne megtudni, értesítette-e a VMÚÉ a helyzetről a szerbiai újságíró szervezeteket és a nemzetközi szervezek belgrádi képviseleteit? Vagy itt is a „ne szólj szám, nem fáj a fejem” magyar közmondás érvényesül? Akkor pedig búcsút inthetünk a nemzeti kisebbségi jogoknak!

Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének levele arra kellene, hogy buzdítsa a Magyar Nemzeti Tanácsot, hogy átfogó elemzést készítsen a magyar nyelvű tájékoztatás helyzetétől (de a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésének egyéb területeiről is), hogy arról vitát nyisson valamint a problémák gyors és hatékony megoldását követelje az illetékes hatalmi szervektől! Erre aztán már nem lehet azt mondani, hogy nem tartozik a testület törvényes hatáskörébe! Ha viszont erre sem képes, akkor Hajnal Jenő (is) mondjon le!

Alkalmazza-e Szerbia az általa hozott kisebbségjogi törvényeket?

 

2020. augusztus 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább