Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Reccs
A nyolcvanas évek közepén volt egyszer egy olyan teke világbajnokság, ahol mindhárom dobogós helyezett nevét elég könnyű volt kimondanunk. Világbajnok: Bice Gyula, Románia. Második: Csányi Béla, Magyarország. Harmadik: Mihájlovics Ferenc, Jugoszlávia. Minő könnyebbség - bíbelődök el a gondolattal -, ha a nemzeti kiválóságot nem mondjuk, hanem mutatjuk. Minő szerencse, hogy még vagyunk. Milyen jó lenne, ha mindig vigyáznánk egymásra. Igény lenne rá. Komáromi Ákos:
A csend, régi jó barátom, úgy jön velem szembe, hogy pillanatra a vállunk is összeér, elhagyjuk egymást, mire megtorpanunk. Nem szólunk, mert hát a csend, nem kezelünk le, mivel koronavírus. Még csak nem is mosolygunk, mert ez utóbbi keresztbe tett sok mosolynak, a szánk elé emelve a mutatóujjunkat, pszt, vigyázz, figyelj, óvj. Sej, de: légy önzetlen, segítőkész, felelősségteljes, szerény, bátor. Kicsit bátrabb. Nem életszerű, vagyis dehogynem, csak szokatlan még a biztosat is félteni, hallgatózni, tonnányi hírt átszitálni, hogy valami biztató kinézetű rög akadjon fenn a rostán. Ha tudnánk a módját, akkor mellőznünk kéne az olyan időket, melyek során a legjobb cím az óra és a perc, számokban. Az időrendi sorrendben van valami vészjósló, történelmi, végletes szenvtelenség. Lehet, hogy ezért hallom mostanában oly gyakran dőlni a tekebábukat.
Talán Topolya
Az Egység-pálya ajtajában megjelenik Gyík Bandi alakja, mely elég terjedelmes ahhoz, hogy hirtelen kevés fény szűrődjék be közte és a félfák között. A múlt század hetvenes éveinek a vége. A kocsmaasztalok közönsége másodpercnyi hatásszünet után tovább duruzsol, Szoka tanár úr igazít egyet kockás zakóján, és szemügyre veszi frissen osztott kártyalapjait, valamelyik Fillér-gyerek halkan kérdi, látta-e valaki a Misit, nem ártana itt teremnie, mert a Bandi alighanem dobni fog, álligatni kell. Sokat.
A fák ütemesen reccsennek szét a Gyík dobásaitól, az aszfaltborítás láthatatlan vályúja a jobb lyukba (a cár jobbról, majd a jobb dáma balról való érintéséről van szó) vezeti a golyót, mintegy távirányítással, hétfőn majd megint azt írja az újság, hogy Vígh András (a Bandi rendes neve) a tegnapi meccsen megütötte az ezer fát, vagy még annál is többet, ami nem elképzelhetetlen, amikor most is képes hat-hét reccset (egy dobásból mind a kilenc fát) ütni egymás után. Ezen az önérzetes Misi annyira fel tud húzódni, hogy ha egy dobás után, véletlenül, mégis fennmarad a bal paraszt, azt valamelyik döggel (leütött fával), tiszta erőből megcélozza, és közvetlen közelről lecsapja a helyéről, „b…dj meg Gyík, te is meg az is aki először idehozott”, majd csak ezután kezdi felállítani mind a kilenc fát, olyan táncművészi könnyedséggel mozogva köztük, hogy még egy aknamezőn is sértetlenül átjutna. Misi haragját egy dupla rum kiküldésével csillapítja a Bandi, aki egy másik lehetőséget is fontolgat, hogy esetleg megveri, de belátja, hogy az előzőben kevesebb az erőszak, és több a diplomácia. Aztán reccs, és reccs! A strike szót és vírushordozóját, a bowlingot ekkor még nem ismerem, csak hallgatom, ahogy a Gyík zenél.
Béla király
Ha jól emlékszem, akkor a szomszédos Vatrogasac pályán a Tóth Misit nem lehetett megverni ezekben az időkben, csakúgy mint Kazi Pétert Nagykikindán, Ridegh Tibit a vályúktól szintén nem mentes szabadkai Matica sávjain, Jáger Lacit Törökbecsén, a „Mestert”, Szénási Józsit Torontálvásárhelyen (Debelyacsán), mint ahogy Mohácsi Gyulát, Rácz Jancsit sem ugyanitt, aztán Boros Lacit Újvidéken, a Novi Sad pályáján, valamit Mihájlovics Ferit, vagy a világon a legszebben tekéző Mohácsi Zolit, szintén a tartományi székvárosban, a Vojvodina négy sávján. Hazabeszélek, Zoli az én testvéri szeretettel szeretett sógorom, amúgy festőművész, és egy emlékezetes nagy meccsen úgy rakosgatta oda kicsi arany kezével a golyókat az újvidéki deszkára, hogy az utolsó dobásig versenyben volt a sportág akkor verhetetlennek tartott világbajnokával, a Fradi csillagával, Csányi Bélával. Ezek a Vajdaság-szerte élvezettel hallgatott reccsek már tompábbak voltak, az automata tekepályák zsinóron lógó műanyag bábui hirtelen szétrebbenve már nem adták azt a hangot mint egy bepöccentett V12-es motor, olyanok voltak mint egy süllő rablása a csukáéhoz képest, csendesebben szanaszét fröccsenő, menekülő kishalakkal.
Népzene
Ok. A szokásosnál halkabb szombat este van, lábujjhegyen közelít az éjfél, kicsit sajgó lelkemben hol Szabadkán, a Borovo utcájában lévő egyik belsikátorban, hol egy madárcseresznye fákkal borított zombori utca szuterénjében, hol pedig egy sör-bor-pálinka illatú topolyai lebujban, amely marokra fogta és úgy szorította a szívemet, szóval hol itt, hol ott dőlnek reccsenve egymásnak és szóródnak szét a tekebábuk. Meglepem ezzel magam is, de legalább elvonta a figyelmemet egyéb dolgokról, füleltem, jegyzeteltem. Holnap ünnep. A nyolcvanas évek közepén volt egyszer egy olyan teke világbajnokság, ahol mindhárom dobogós helyezett nevét elég könnyű volt kimondanunk. Világbajnok: Bice Gyula, Románia. Második: Csányi Béla, Magyarország. Harmadik: Mihájlovics Ferenc, Jugoszlávia. Minő könnyebbség - bíbelődök el a gondolattal -, ha a nemzeti kiválóságot nem mondjuk, hanem mutatjuk. Minő szerencse, hogy még vagyunk. Milyen jó lenne, ha mindig vigyáznánk egymásra. Igény lenne rá.
Következő cikk: Vírushíradó
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >