Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Ez már úgyis történelem – és egy rossz emlék
Egy nevét nem vállaló dél-bácskai férfi pedig azt mondta nekem: Az akkori történésekről nem szívesen beszélek, nincs is kedvem hozzá, de egy könyvet írhatnék róla. Ez már úgyis történelem. És egy rossz emlék. A háború nagy hülyeség. Az emberek gyilkolják egymást semmiért, mások érdekeiért, a fegyverkereskedők meg mindeközben egyre csak gazdagodnak. Szabó Angéla:
Lassan három évtized távlatából tekinthetünk vissza a 90-es évek délszláv háborúinak véres eseményeire, az eltelt idő, a múlt azonban sehogy sem képes megszépíteni a fájdalmas, gyötrelmes emlékeket. Akik túlélték az akkori történéseket – katonaruhában, a kezükbe adott fegyverrel valamelyik harctéren, vagy civilként, az otthonaikban a távollevők életéért aggódva –, azok nem szívesen idézik fel az átélt szörnyűségekről. Magukba zárták, jó mélyen eltemették, és nem is csupán elfelejteni szeretnék, ha ez lehetséges lenne, hanem soha meg nem történtté tenni.
A tavalyi év vége felé több olyan embert felkutattam, aki szerzett délszláv háborús élményeket – lett volna igen sok mesélnivalója –, de nem vállalta a régi sebek fájdalmas feltépését, a múlttal való könyörtelen szembenézést.
A zentai Bata Magdolna férje épségben hazatért a háborúból. Úgy nyilatkozott, hogy az átélt borzalom szóra nem érdemes. Nem is akarunk rágondolni. Örülünk, hogy élünk.
Egy másik zentai, Lipinszki Zoltán arról számolt be, hogy a hadseregben századosi rangot szerzett, majd a háború kitörése után Vukovárra került: Onnan menekültem el 1991. szeptember 12- én, 33 évesen, sebesült lábbal. A további részelteket azonban nem hajlandó a nyilvánosság elé tárni.
A gombosi Cselenák Magdolnát sem sikerült szóra bírni, mindössze csak annyit jegyzett meg, hogy azokban az években több volt a katona a falujukban, mint a helybeli lakos. Ugyanakkor aggódott a tartalékosként bevonultatott fiáért is.
A szabadkai Kanalas Rózsa úgy fogalmazott, hogy neki is kijutott bőven az akkori történésekből: a férjét 1991-ben éppen mindenszentek napján vitték el Vukovárra, ő meg várta otthon várandósan, a témáról azonban se neki, se a férjének nincs több mondanivalója.
Az ugyancsak szabadkai Kovács Zoltán elmondása szerint: megbilincselve vittek el, aztán „kiderült”, hogy önként mentem a háborúba. Az eset részleteiről azonban őt is értelmetlen faggatni.
A palicsi Mészáros Ervin kiskatonaként eleinte a szlavóniai falvakban volt, később pedig a boszniai hadszíntereken töltött tíz hónapot. Ezzel hárította el: Igaz, egyike vagyok a túlélőknek, de nem szeretem emlegetni azokat az időket, köpködtek miatta már éppen eleget.
Az Óbecsén élő Tóbiás Lajos is eleinte vonakodott felidézni mindazt, amit átélt, de talán majd egyszer beszélgetünk róla, mondta, később azonban csak elbeszélte a maga történetét. Mi több: utána megkönnyebbülést érzett.
A szintén óbecsei Csúri családból öt férfit mozgósítottak. – Egymás után vitték el a testvéreimet. Pár nap leforgása alatt mind az öt öcsémet bevonultatták – mesélte Pálfi Csúri Ilona. – Közülük csak egy úszta meg a harcteret, ő mindvégig a topolyai kaszárnyában volt, a másik négyet azonnal átvitték Horvátországba. Három-három hónapig voltak távol. Sőt még a vejem is kapott behívót, ő egyenesen Vukovárra került. Nem tudtunk róluk semmit, nem volt se éjjelünk, se nappalunk, csak sirattuk őket. Szegény anyánk teljesen belebetegedett, cukorbeteg lett, ez vitte a sírba. A nagy szerbek meg elbujdostak, nem akarták az életüket áldozni a nagy Szerbiáért. Abban az időben tele voltak a budapesti szállodák a hangoskodó szerb katonaszökevényekkel, a mieink meg védték a „hazát”.
A testvéreimet szinte nem is lehet ezekről a dolgokról kérdezni, szerintük is jobb az átélt borzalmakat elfelejteni. Egyikük azt mondta, hogy nem is tudták volna magukat megvédeni, mert amikor kinyitották a lőszeres ládát, golyó helyett csak homokot és szögeket találtak benne. Napokig nem jutottak ivóvízhez, a szomjúságukat az utakon kialakult tócsák, pocsolyák vizével oltották. A vejem sok szörnyűséget látott Vukováron.
Bálint Róberttel (Óbecse) nem sikerült felvenni a kapcsolatot, de láttam, hogy egy internetes portálon a következőket adta közre: Kiállítottak bennünket egy sorba, és mondta egy major, hogy lépjen előre az, aki nem akar a háborúba menni, és menten agyonlövöm. Soha nem felejtem el... Akkor mondtam le az életemről először. Abban a sorban mind kisebbségiek voltak. Soha nem beszélek róla, de most előjött.
Egy nevét nem vállaló dél-bácskai férfi pedig azt mondta nekem: Az akkori történésekről nem szívesen beszélek, nincs is kedvem hozzá, de egy könyvet írhatnék róla. Ez már úgyis történelem. És egy rossz emlék. A háború nagy hülyeség. Az emberek gyilkolják egymást semmiért, mások érdekeiért, a fegyverkereskedők meg mindeközben egyre csak gazdagodnak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >