Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Jócókám, várj meg a fenti cukiban!
Bódis Gábor
Jovan Obradović Joca vagy ahogyan sokan a barátai közül hívták a Kuvar még a 69. évét sem érte meg. A hatvanas és hetvenes években elválaszthatatlan barátok voltunk. A harmadik társunk, akinek rejtelmes okok miatt Musa volt a beceneve (Radoslav Nemedi) már évekkel ezelőtt elhunyt. Joca a balkáni vadkapitalizmus áldozatává vált. Nyugodj nagyobb békében, mint földi életedben, kedves haverom!
A Beatles és a Rolling Stones idejében voltunk gimnazisták, és erről még vitaesteket is rendeztünk, sok zenével és meglehet dugi piával is, bár erre nem emlékszem tisztán. És már arra sem, hogy Jócó (jó magyarosan) kinek a pártján állt. Én Beatles-párti voltam. Azóta tudom a konformizmus és nem a lázadás oldalán. Később ez megváltozott.
Szóval Jovica a párhuzamos szerbhorvát osztályban járt, de az izgalmas szabadkai utcákon egymásra találtunk. Elválaszthatatlanok lettünk mi hárman. Ezt később összezilálta egy szerelmi háromszög, amiből Joca kimaradt, így csak Musa meg én távolodtunk el egymástól. Innen visszatekintve természetesen az egész egy gyerekes marhaság volt. De hát akkor a „férfibüszkeség” tombolt. Az affér harmadik szereplője Németországban él, hálistennek egészségben és a bonyolódó világunkra a fiatalkorunkhoz méltó nyitottsággal tekint.
Musa, Joca és én (mellesleg akkoriban magyarul és szerbhorvátul kommunikáltunk mindhárman, pedig Jovicának semmilyen magyar kötődése nem volt) sokfelé megfordultunk a szabadkai éjszakában. Többször megtettük a Palics-Szabadka útvonalat gyalog, ha lekéstük az utolsó hajnali buszt. Intim közelségbe kerültünk a fájronttal. Mindig túl korán érkezett. A Pipacsban az egyik távoli rokonom volt a prímás, akinek családját többször a záróra után, a zenészrokon visszautasíthatatlan invitálására, meglátogattunk. Az asszony és a gyerekek őszinte örömére.
A Tolnai bácsi mindannyiunkat lerajzolt valamelyik kocsmában, amikor éppen lelépett az éppen soros aggok házából. Beszélni már csak motyogva tudott, de a keze magabiztosan fogta a ceruzát.
Palicson a főbejárattal szemben egyik éjszaka virággal díszítettünk fel egy, az asztalra dőlve, békésen alvó törzsvendéget. A művészetek iránt teljesen érzéketlen rendőrök bekísértek bennünket a helyi őrsre. Komolyabb következménye nem lett az ügynek.
Jócónak nagyon szigorú katonatiszt apja volt, aki többször is bezárta a szobájába, nehogy a barátaival elmenjen csavarogni. Emiatt nem jöhetett el Muszával és velem az adriai túránkra, amikor a hetvenes évek legeslegelején egy Skodával elindultunk a Dunára (nem tudom miért, mert pecázni egyikünk sem szeretett) és útközben meggondoltuk magunkat, és végigautóztuk Pulától Igraneig a tengerpartot. Ennek az ügynek is romantikus háttere volt, de Jovicát ezt nem érintette. Ő csak a kalandról maradt le.
Hármunk közül csak én mentem el Szabadkáról egyetemre. Belgrádból azonban gyakran hazajártam hétvégeken (másik felejthetetlen barátommal, a megboldogult Klein Péterrel). Jócóék mindig vártak, kezdődhetett a móka.
Jovica élete valahol a gimnázium után siklott ki. Belekezdett helyi főiskolákba, de igazából már nem tudta lekötni a tanulás. Szerelmi csalódásai is akadtak. A pia is egyre több lett. Valószínűleg otthon is meg kellett küzdenie a katonai szigorral. Egy váratlan fordulattal elment valamilyen szaktanfolyamra, és marós lett. A Severben helyezkedett el.
Akkortájt jött a háborúval egybekötött rendszerváltás. Megkezdődött a vadkapitalizmus és lecsapott a legsebezhetőbbekre. Közöttük Jócóra is.
Kimaradt egy periódus a barátságunkból, mert másfél évtizedig Pesten, Münchenben meg Prágában voltam, ezért az akkori részleteket valójában soha nem bogoztam ki. Mindenesetre Jovica a Sever tönkre tétele után évekig pereskedett, mert az anyagi körülményeihez képest nagyobb összeggel maradtak adósak neki. Az apja időközben meghalt, és ők, ketten az anyjával, az Obradović néni özvegyi nyugdíjából éltek. Csak egy-két évvel ezelőtt kapta meg a saját nyugdíját. El tudják képzelni mekkorát. Az édesanyja is nemrégen hunyt el. Jovica évekig ápolta és főzött rá.
Az utolsó házasságából született egy lánya, akiről sokszor beszéltünk, annál is inkább, mert egykorú az én Tímeámmal.
Amikor újranyitottuk a Bódis cukrászdát, Jocó is gyakran bejárt. Megivott egy-két sört és elmesélt néhány viccet.
A legutóbbi időkben a piacon egy bódészerű csapszékben szokott előfordulni.
Már mendemondává vált, hogy a hétvégek előtt elkarikázott a cukrászda előtt és egy pillanatra megállva kérdően az ott ülő haverokra nézett: Došao je?
Jócókám, várj meg a fenti cukiban!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Közpénzből finanszírozott pártpropaganda működik
A vajdasági magyar közösségnek nem propagandára, hanem tisztességes tájékoztatásra és igaz szóra van szüksége. Nem pártközlönyökre, >
Talán születik valami alternatíva
Orbán Viktor legalább elismerte a vereséget, a VMSZ amely erőteljesen részt vett a Fidesz-kampányban, a vereséget >
Magyar Péter a vajdasági magyarok előtt vizsgázik
Egy esetleges Magyar–Pásztor megállapodás sok vajdasági magyar számára súlyos csalódást jelentene. Nemcsak a VMSZ múltja miatt, >
Megalakult a Vajdasági Magyar Újrakezdés
A VMÚj a jövőben aktívan részt kíván venni a vajdasági magyarság közéletében, politikájának és kultúrájának alakításában >
A riporter
A riporter nem állít csapdát, nem aláz, nem büntet, nem leckéztet, nem áll bosszút, nem vallat, >
Megint szép lett
Kellett ez a néhány nap, hogy feldolgozzam azt, ami Magyarországon történt időszámításunk után 2026-ban. Nehéz pontos, >
És most hogyan tovább?
Most ugyan a Fidesszel egy szörnyrendszer light bukott meg, de Magyar Péter kormánya nagyon megnehezítené saját >
Csapdahelyzet a VMSZ számára
Ezek a kizárólagos mondatok az egész vajdasági magyar közösség üzenetét tolmácsolták és szembeállították a határon túli >
VMDK: Stop a politikai erőszaknak!
A megfélemlítés eszközei nem válhatnak a politikai küzdelem részévé! Követeljük a rendőrségtől és az illetékes hatóságoktól >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Radics Viktória: Pásztor és társai a csatlósok közé tartoznak, tehát cinkosok és bűnrészesek
Magyar Péter karakán, szavatartó politikusnak látszik, aki nem legyint elnézően a Fidesz bandavezéreinek és csatlósainak bűneire >
A VMSZ POLITIKAI ÉS ERKÖLCSI BUKÁSA
Pásztor Bálintnak és politikai körének vállalnia kellene a felelősséget, és távoznia a közéletből. Ha ezt nem >