2025. április 10. csütörtök
Ma Zsolt, Ezekiel névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Értetlenül néztek rám, én pedig néhány percig idegennek éreztem magam Budapest közepén... Keserűen veszem tudomásul, hogy budapesti barátaim majdnem semmit sem tudnak rólam. Végel László:

2018. október 17., szerda

Egy budapesti baráti társaságban jegyeztem meg, hogy meghalt Milena Dravić a legnagyobb jugoszláv színésznő. Értetlenül néztek rám, én pedig néhány percig idegennek éreztem magam Budapest közepén. Persze, megbékéltem ezzel az érzéssel, hiszen hogy is tudnák, mi jut eszembe Milena Dravić halálhírére. Eszembe jut az autóút-építés, a naiv szocialista ifjúságunk, eszembe jutnak a reményeink és a bűneink, a partizánok, ezembe eszembe jut a „fekete hullám”, nemzedékem megszelídítése, s nem utolsósorban eszembe jut Jugoszlávia. Keserűen veszem tudomásul, hogy budapesti barátaim majdnem semmit sem tudnak rólam.

Késő éjszaka olvasgatom Francis Fukuyama meghökkentő kijelentését. „Ha a szocializmus alatt olyan újraelosztó programokat értünk, amelyek megpróbálják orvosolni a nagy egyenlőtlenséget, akkor azt hiszem, nemcsak vissza tud térni, hanem vissza kell térnie.” (NewStatesman, 2018. október 17). Szocializmus? Erre Szerbiában vagy Magyarországon már gondolni sem merünk. A rendszerbe beépült értelmiség hallani sem akar arról, amit Fukuyama kimond. Csak itt-ott hallok róla a nincstelenek, vagy ahogyan ma mondják, a „rendszerváltás vesztesei” között. Csak ők álmodoznak a szocializmusról. Ha rájuk gondolok, erre egyre gyakrabban kerül erre sor, feltűni előttem a rendszerváltásban. Miféle rendszerváltás története? Itt az társadalmi vagyon fosztogatása pártalapon történt. Ezek az emberek nem vesztesek voltak, csak őrizték a becsületüket.

 

2019. január 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI

Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben az felolvasták a nyolc fejezetből >

Tovább

A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták

Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus?  A választ keresve egyre >

Tovább

Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan

A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >

Tovább

Roletták mögött…

A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >

Tovább

A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI

Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >

Tovább

„Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma"

Úgy igaz, a legkényelmesebb elfordítani a fejünket és csodálatos történeteket írni. Beszélni valami másról, szépen, okosan, >

Tovább

SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!

Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >

Tovább

A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata

Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >

Tovább

Pásztor Bálint valljon színt!

A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >

Tovább

A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA

Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >

Tovább

Viszlát Ottó! Találkozunk!

1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >

Tovább

Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája

Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni.  Erre felálltam és >

Tovább