Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Ukrajna – alternatívák nélkül
„Bár Timosenko előnye a közvélemény-kutatásokban tetemes, ugyanakkor sok mindenen változtathat a kampány, melyet Porosenko már el is kezdett. A jelenlegi elnök múlt nyáron az első három esélyes közül is kihullott, de a kampány visszahozta harmadiknak. És minthogy – egy-két kivételtől eltekintve – az oligarchák mögötte állnak, elképzelhető, hogy az ukrán gazdaság eddig nem látott forrásokhoz jut, ami okozhat rövid távú fellendülést.” Ara-Kovács Attila:
Március 31-én elnökválasztás lesz Ukrajnában, s ez változtathat azon a patthelyzeten, mely az utóbbi hónapokban megszilárdulni látszik. Sőt, egyesek úgy vélik, március végéig nem kizárhatók újabb lépések akár orosz, akár ukrán részről. Ami az elmúlt hónapokban történt, azt nem lehet egyértelműen Moszkva apró győzelmeiként értékelni. Bár a Kercs-szorosban megtámadott ukrán hajók, illetve legénységük megsebesítése, majd foglyul ejtése és bebörtönzése megmutatta az orosz hadsereg erejét – igaz, az ukránok egy pillanatig sem álltak ellen, s nem is használtak fegyvert, miközben az oroszok nehéztüzérséggel lőtték hajóikat –, ám politikailag Moszkva napról napra nagyobb árat kényszerül fizetni tetteiért. Olyan erőteljes oroszellenesség öntötte el Ukrajnát, hogy a ringbe szálló elnökjelöltek között nem tapasztalni semmilyen eltérést a tervezett Moszkvához fűződő viszonyt illetően, míg korábban közülük volt olyan, aki engedékenyebbnek tűnt e téren a többiekhez képest. Szintén súlyos csapás Moszkvára, hogy – Petro Porosenko jelenlegi elnök kérésére – az ortodox egyház egyetemes patriarchatusa beleegyezett: a kijevi patriarchatus váljon le a moszkvairól s váljék függetlenné.
A meghatározó közvélemény-kutatások jelenleg 12 elnökjelöltet tartanak számon, de közülük mindössze háromnak van esélye. Julia Timosenko 22,6 százalékkal áll az élen, őt Volodimir Zelenskij követi 13,6 százalékkal, míg a jelenlegi elnök, Porosenko a harmadik 10,3 százalékkal. De a sorrend felborulhat annak függvényében, hogyan alakul Ukrajna gazdasági helyzete, illetve további viszonya Oroszországgal.
Ez utóbbit vizsgálva jól láthatók a tendenciák: amennyiben Moszkva tovább élezi a helyzetet, a jövendő ukrán elnöknek – legyen az bárki is – csak egyetlen választása lehet: kiszolgálni az egyre fokozódó oroszellenességet, illetve tovább ostromolva az Európai Uniót és a NATO-t újabb Moszkva elleni szankciókért, Washingtont pedig, hogy fokozza a modern fegyverek exportját Ukrajnába. Így a józanész azt diktálná, hogy orosz részről tartsák távol magukat a provokációktól.
A jelenlegi ukrán elnöknek sem lehet célja a feszültségek szítása, bár segíthet neki, ha a NATO-hajók száma megnövekedne a Fekete-tengeri térségben, hisz ezt úgy tüntetheti fel odahaza, mint saját politikai sikerét.
Ami a gazdaságot illeti Porosenko nem tudta beváltani ígéreteit, az elmúlt években az ukrán gazdaság szinte ugyanazon a nívón teljesített, mint közvetlenül a Szovjetunió összeomlását követően. Ugyanakkor nem mondható, hogy ellenfeleinek több ötlete lenne az élénkítésre. Pár hónapja Timosenko megjelentetett egy 400 oldalas gazdasági programot – elnöki programjának láthatóan ez lesz a legfontosabb része –, melyben azonban egyetlen olyan javaslat sincs, ami ne szerepelne már rég Porosenko tervei között, illetve melyekkel a jelenlegi elnök már ne állt volna elő korábban.
Bár Timosenko előnye a közvélemény-kutatásokban tetemes, ugyanakkor sok mindenen változtathat a kampány, melyet Porosenko már el is kezdett. A jelenlegi elnök múlt nyáron az első három esélyes közül is kihullott, de a kampány visszahozta harmadiknak. És minthogy az oligarchák mögötte állnak – Rinat Ahmetovot, Ukrajna leggazdagabb emberét leszámítva, aki a populista Radikális Párt jelöltjét, Oleg Ljaskót tűnik támogatni; Ljasko a maga 9,5 százalékával negyedik az esélyesek rangsorában –, elképzelhető, hogy az ukrán gazdaság eddig nem látott forrásokhoz jut, ami okozhat rövid távú fellendülést.
De ki ez a Volodimir Zelenskij? Egy Ukrajnában jól ismert komikus, akit nyilvánvalóan a proteszt-szavazatok dobtak fel a második helyre. Egyszemélyben az ukrán Kutya Pártot testesíti meg, s bár támogatottsága ma látványos, vannak olyan vélemények, amelyek szerint esélye végül is a nullával egyenlő. Bár ha az olasz Öt Csillag alapítóját, a szintúgy komikus Beppe Grilló sikereit vesszük, a meglepetés itt sem kizárható.
Mindenesetre célszerűbb a két nagypályás játékosra, Timosenkora és Porosenkóra figyelni. Mi a közös bennük, s mi az, amiben különböznek?
Mint láttuk, gazdasági elképzeléseik gyakorlatilag azonosak; ezeket az elképzeléseket Ukrajna szűk mozgástere határozza meg, s ennyiben mindkét politikust realistának kell tekintenünk. Ami Ukrajna politikai jövőjét illeti, abban látni eltéréseket. Korábban Timosenkót úgy tartották számon, hogy ő kész lenne engedményeket tenni Moszkvának a béke és a stabilitás elősegítése okán. Mára ebből az engedékenységből nem sok maradt. A The Washington Post-nak adott interjújában egyértelműsítette: legfőbb célkitűzése, hogy hazája a NATO, majd az Európai Unió tagja legyen, minden tekintetben a nyugati normákat tartja követendőknek, s Ukrajna modernizációját is ennek szellemében akarja levezényelni. Sőt felhívta a figyelmet arra, hogy bár gazdag üzletasszony, de Porosenkóval szemben neki nincsenek – és nem is voltak – üzleti kapcsolatai Oroszországgal.
Ám azt is látni kell, hogy Timosenkónak – bár volt már miniszterelnök korábban – messze nincs akkora politikai tapasztalata, mint a jelenlegi elnöknek, ráadásul Porosenko mára már személyes jó viszonyt tudott kialakítani nem csak Merkellel és Macronnal, de még Trump elnökkel is. És ez alighanem behozhatatlan előny, miként az is, hogy Porosenko, karrierje során bejárta a teljes ukrán politikai mezőt, többször váltva tábort. Szociáldemokrataként kezdte a 90-es évek közepén, majd csatlakozott az oligarchák által alapított Régiók Pártjához. Ezt követően Viktor Juscsenko narancsos forradalmában láthattuk szerepet vállalni. Aztán miniszter lett egy olyan kormányban, melyet a Régiók Pártja alakított, 2014 óta viszont már liberális. Van olyan vélemény, hogy ha megnyeri a választásokat, akkor nacionalista színezetet ölt magára, elvégre egy olyan országban, mely hadban áll szomszédjával, s a szükségesnél kevesebb segítséget kap a Nyugattól, egyedül a nacionalizmus lesz az, ami hatalmon tarthatja.
Azonban elnézve az esélyeket, Timosenko előtt sem áll más alternatíva.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >