Ma János, Teodor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Reagálás a Jó reggelt Vajdaság írására
Tudom, még mindig nincs itt az ideje, hogy ezt a kérdést felvessem. Nem is tettem volna meg, ha nincs a JRV írása. Előbb véget kell, hogy érjen a vajdasági magyar belháború, a csatározás, a kölcsönös lejáratási kampány… Ha mindez befejeződik, s marad még itt magyar, akinek rádióműsorokat lehetne csinálni, újra megszólalok e kérdés kapcsán.
Nem szoktam reagálni a Különböző Facebook-csoportok írásaira, a Jó reggelt Vajdaság egyik szövege miatt azonban kénytelen vagyok most ezt megtenni. Amióta újságírással foglalkozom, s ennek immár 25 esztendeje, kényesen ügyeltem arra, hogy pártatlan maradjak. A JRV szóban forgó írása ugyanakkor azt állítja, hogy én és még néhány személy a Magyar Nemzeti Tanácsban „a Magyar Mozgalom platformját erősítették – nem csak elméletileg, hanem a Magyar Mozgalom alapítóiként”.
Ki kell jelentenem, hogy soha nem voltam a Magyar Mozgalom tagja, alapító-kezdeményezője sem, de ugyanúgy nem voltam soha a Vajdasági Magyar Szövetség tagja sem. Úgy vélem, ha valaki hivatásos újságíró, akkor az ne legyen párttag! Arra is igyekeztem ügyelni, hogy még az esetleges pártszimpátiámra se derüljön fény újságírói tevékenységem során. Igyekeztem tárgyilagosan tudósítani, és hasonló elvvel szerkeszteni a hírműsorokat is. Szem előtt tartottam, hogy a hatalmi többség mellett az ellenzék álláspontjáról is beszámoljak, természetesen az adott párt politikai súlyához mért terjedelemben, de mindenképpen törekedve arra, hogy a különböző álláspontok teret kapjanak a műsorokban, s hogy azok a lejáratási kísérletektől mentesek legyenek.
Valóban igaz az, hogy az MNT ülésein a tájékoztatással kapcsolatos kérdésekben többször ellentétes álláspontot képviseltem a hatalmi többség véleményével szemben. Ezt lelkiismereti és szakmai okokból tettem, főleg azután, hogy a frakcióból is kizártak bármiféle értesítés vagy indoklás nélkül. Az én ellenzékiségem azonban jóval korábban kezdődött, mint a VMSZ szakadása és a Magyar Mozgalom megalakulása!
2014. szeptember 1-én kért fel Pásztor István arra, hogy legyek a Magyar Összefogás listájának egyik független jelöltje. A felkérést el is fogadtam, de utána a választási program kidolgozásakor világossá tettem, hogy szereplésemért cserébe az az elvárásom, hogy az MNT tegyen meg mindent a privatizálás előtt álló Szabadkai Rádió megmentéséért. Erre ígéretet kaptam, sőt mindez a választási programba is bekerült név szerint említve a Szabadkai Rádiót.
Néhány héttel később azonban már világossá vált a számomra, hogy a választási programban leírtak ellenére sincs meg erre az őszinte szándék. Az egyik december végi frakcióülésen, amikor a 2015-re tervezett programokat véglegesítettük, abban az szerepelt, hogy a Szabadkai Rádió státusát 2015. végéig rendezni kell. Szóvá tettem, hogy a privatizációra (az akkori előírások szerint) 2015. július 1-ig sor kerül, tehát már addigra meg kellene oldani a kérdést. Erre az volt a válasz, hogy legrosszabb esetben néhány évig nem lesz Szabadkai Rádió! Nyeltem egyet, de próbáltam higgadtan megfogalmazni, hogy a választási kampányban is a Rádió megmentését ígértük, s ha néhány évig nem lesz adás, a munkatársaim nem fognak várni, hanem megélhetést keresnek, mindenki megpróbált másként boldogulni. Úgy emlékszem, erre nem volt semmiféle reakció a végrehajtó bizottság tagjai részéről, csak az egyik mellettem ülő képviselőtársam súgta oda nekem: Tanuljam meg, hogy a választási kampányban mindig azt kell, mondani, amit az emberek hallani szeretnének!
Ezen a frakcióülésen kezdődött az ellenzékiségem, kiközösítésem? Nem is tudom, hogy minek nevezzem. A Szabadkai Rádió szerkesztőségében egyrészt mind nagyobb volt a rám nehezedő nyomás, hogy ha már az MNT tagja vagyok, sőt a tájékoztatási bizottság elnöke, oldjam meg a kérdést! Ugyanakkor sem a VMSZ-ben, sem az MNT-ben nem volt senki, aki hajlandó lett volna velem a tájékoztatással kapcsolatos ötleteimről, a Szabadkai Rádió és a többi helyi és regionális rádió átmentésének a lehetőségeiről beszélni.
Reménytelen és magányos harcot kezdtem folytatni, s közben a VMSZ-ben is megkezdődtek a belső csatározások, majd a szakadás, illetve a Magyar Mozgalom megalakulása. Egy idő után a Mozgalom is zászlajára tűzte a Szabadkai Rádió ügyét. Gondolom azért, mert az észak-vajdasági magyar közösség elvárása ez volt, s ezt az MM is észlelte. Ne felejtsük el, 2007-ben 5 nap alatt 20 ezer polgár követelte aláírásával, hogy a Szabadkai Rádió egész napos magyar adása megmaradjon!
A Magyar Mozgalom néhány tagja, mint a magyar adások megbízott főszerkesztőjét megkeresett, kérésükre nekik is elmondtam, hogy meglátásom szerint mi lehetne a megoldás a kényszerű helyzetben, de voltak ilyen beszélgetések a VMDK elnökével, vagy a VMDP helyi vezetőivel is. Túl bizakodó azonban nem voltam már csak azért sem, mert nem felejtettem el, hogy a Magyar Mozgalom néhány alapítója, amikor magas tisztségeket töltöttek be még a VMSZ színeiben, semmit sem tettek a Szabadkai Rádióért.
Nemcsak a Szabadkai Rádiót, hanem a zombori, temerini, nagybecskereki, nagykikindai stúdiókat is meg lehetett volna menteni, el is készítettem az erre vonatkozó stratégiát, de annak megvalósítására nem volt semmiféle akarat. Ne csűrjük-csavarjuk a dolgot: a Pannon RTV projektnek álltunk az útjában, s e „magasztos cél” megvalósításáért bármit hajlandóak voltak beáldozni a VMSZ-esek is és a későbbi mozgalmasok is.
„Németh Ernő, miután rájött arra, hogy használni használják, de kollegialitást ne várjon, eltávolodott a mozgalomtól, aztán felhagyott a politizálással és visszatért a szakmájához” – írja a Jó reggelt Vajdaság.
Nem erre jöttem rá, hanem arra, hogy hiábavalóak a józan észérvek, a vajdasági magyar belháborúban kiabálásommal inkább ártok az ügynek. Használni engem senki sem használt, és senkitől sem kellett eltávolodnom, ugyanis mind a napig tárgyilagosan próbálom követni a Magyar Mozgalom és a vajdasági magyar politikai szintér többi résztvevőjének a tevékenységét is. A szakmámba pedig nem kellett visszatérnem, mert akkor is újságírással foglalkoztam, amikor a közszolgálati Szabadkai Rádió utolsó hónapjaiban, egy éven át fizetés nélkül dolgoztunk. Igazán, csak az új tulajdonos jóakaratán múlott, hogy később adott valamennyi kárpótlást az ingyen munkánkért.
Még ma is újságírással foglalkozom. Igaz, jelenleg szabadúszóként. Az elmúlt időszakban megpróbáltak a háttérbe szorítani, ellehetetleníteni. A bűnöm az, hogy kiálltam a Szabadkai Rádióért, mert úgy gondoltam és gondolom, hogy egy 50 éves magyar intézményt magasabb célok érdekében sem szabad tönkretenni, mert abban újságírók generációinak munkája volt, történetesen azoké az embereké, akiktől a szakmát tanultam, s akiket ezért én mélységesen tisztelek, s örökségüket tovább akarom vinni! Nem mondhatok le a Szabadkai Rádióról a hallgatóink miatt sem, akik több mint 6500-an az utolsó pillanatban is követelték a magyar adás átmentését, mert szerették azt. Ugyanígy vagy hasonlóan gondolkodik a Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztősége egykori munkatársainak a többsége is. Ne feledjük, csak hárman voltak hajlandóak a Pannon RTV-ben folytatni a karrierjüket!
Meggyőződésem, hogy a Szabadkai Rádió történetének nincs még vége. Az intézmény most magántulajdonban van, de az egykori Magyar Műsorok Szerkesztőségének jogait bármikor ki lehetne vásárolni, hogy egy új alapító szárnyai alatt újra megszólalhassanak a régi műsorok. Azok, amelyek a Vajdaságban a 4. leghallgatottabbak voltak! A Szabadkai Rádió végül 8 ezer euróért kelt el. A 47 évnyi hangarchívum, Szabadka és Magyarkanizsa politikai, közéleti, művelődési, oktatási életének hangzó dokumentuma pótolhatatlan, már az is megérne ennyit!
Tudom, még mindig nincs itt az ideje, hogy ezt a kérdést felvessem. Nem is tettem volna meg, ha nincs a JRV írása. Előbb véget kell, hogy érjen a vajdasági magyar belháború, a csatározás, a kölcsönös lejáratási kampány… Ha mindez befejeződik, s marad még itt magyar, akinek rádióműsorokat lehetne csinálni, újra megszólalok e kérdés kapcsán.
Élteti bennem a reményt a romániai kollégák példája. A 80-as években évekre elhallgatott a Temesvári Rádió, a Kolozsvári Rádió, a Marosvásárhelyi Rádió. A politikai fordulattal azonban 1989-ben mind újra megszólalt. Ezért bízok én is még mindig a Szabadkai Rádió feltámadásában, talán nem reménytelenül. Biztos leszünk mi még olyan kevesen vajdasági magyar szavazók, hogy fontosak lesznek azok az emberek is, akik újra hallgatni akarják a Szabadkai Rádiót.
Németh Ernő (Facebook)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyetemistáknak ismét igaza van
Nem szabadulok a gondolattól, hogy napjaink egyetemistáinak sokkal nagyobb akadályokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. 68-ban az >
Sinkó dilemmái manapság is aktuálisak
A szélsőjobb erősödik, az európai politika egyre inkább jobboldali irányt vesz, ami nem jelentene veszélyt, ha >
„VÉRES A KEZETEK”!
Szerbiában az egyetemi hallgatók már öt egyetem 62 karát vették blokád alá. A támogatottságuk a lakosság >
A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”
Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >