Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Himalája
Avagy: Feljutunk-e az Everestre?
J. Garai Béla
Az a gyanú sem tűnik teljesen alaptalannak, hogy Vučić a referendumi ötlettel tulajdonképpen kibúvót keres, mentséget a külföld előtt, hogy lám, ő támogatná a bővítési stratégiában megfogalmazott követelmények teljesítését, de mit tehet, ha a nép ezt nem fogadja el. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Az Európai Bizottság által múlt héten közzétett nyugat-balkáni bővítési stratégia szemmel láthatólag nem sok örömet okozott Szerbia polgárainak. Annál nagyobb gondba sodorta az ország vezetését. (...)
Az elnök például a szokottnál is gondterheltebb volt, és azzal igyekezett elvenni kedvünket az elhamarkodott ünnepléstől, hogy bizony a Brüsszelből kézbesített új stratégia akkora akadályokat gördít elébünk, mint a Himalája! Ezért el kell döntenünk, hogy vállaljuk-e a Himalája megmászását, vagy inkább maradunk, ahol vagyunk? Szavaiból kivehettük, hogy ő a maga részéről vállalná ezt a próbatételt („nem mi lennénk az elsők, akik feljutottak a Mount Everestre”), de nem akarja ránk erőltetni véleményét. Ezt nekünk kell majd kifejtenünk egy népszavazás vagy egy rendkívüli választás keretében.
Ami úgy is értelmezhető, hogy ha nincs kedvünk hegyet mászni az uniós jövő érdekében, akkor maradunk a mi boldog, probléma-, és hegymászás-mentes jelenünkben. Esetleg másfelé orientálódunk, amerre nincsenek ekkora hegyek.
A csatlakozás előtt álló legnagyobb akadályok közé sorolta Koszovót, valamint a Bosznia-Hercegovinával és Horvátországgal fennálló határviszályt. A három közül egy is elég lenne, hogy beletörjön a bicskánk!
Különösen, ha azt is számba vesszük, hogy a nevezett partnerektől semmiképpen sem várhatjuk el, hogy nagy buzgalommal fognak segíteni Szerbiának a tőle elvárt uniós követelmények teljesítésében. Sőt, biztosra vehető, hogy inkább újabb feltételekkel nehezítik majd Belgrád erőfeszítéseit.
A lényeg az, hogy felkészülhetünk egy újabb véleménynyilvánításra, amelyen a himalájányi dilemmákról fogunk nyilatkozni, pro és kontra.
A témához hozzászóló belgrádi elemzők – köztük Vladimir Pejić, a Faktor plus közvéleménykutató ügynökség vezetője - helyeslik az Aleksandar Vučić által kilátásba helyezett referendumot, azzal az indoklással, hogy a szerbiai társadalomban komoly megoszlás tapasztalható a szóban forgó kérdésekről, csakúgy, mint az uniós tagságról, ezért úgymond, felelőtlenség lenne a hatalom részéről, ha csak saját koalíciójuk álláspontjára támaszkodnának és nem kérnék ki a lakosság véleményét. Dejan Vuk Stanković politikai elemző szerint Szerbia akkora kihívások előtt áll, hogy ezek tényleg megkövetelik a véleménynyilvánítást.
Még méltányolhatnánk is az elnök demokratikus irányultságát, a rendkívüli választásokhoz és referendumhoz való ragaszkodását, nem különben az idézett elemzők véleményét, ha nem lenne közismert ország-világ előtt az itteni nagyközönség kifejezett euroszkepticizmusa. Elég, ha meghallgatjuk a Koszovóról rendezett úgynevezett belső dialógus keretében elhangzó véleményeket, a patriotizmusban egymást túllicitáló értelmiségieket és egyházi méltóságokat, akik az albánokkal való kiegyezés helyett kevés kivétellel a nemzetközi helyzet gyökeres megváltozásában reménykednek, tehát a kivárást, a konfliktus befagyasztását ajánlják, és máris megjósolhatjuk a véleménynyilvánítás eredményét. És akkor sem lehetnek kételyeink, ha csak egy pillantást vetünk a legnagyobb példányszámú (tehát legolvasottabb) tabloidok címlapjaira, amelyek naponta rémisztgetik olvasóikat a Nyugat cselszövéseivel, a Szerbia ellen tervezett agresszív akciókkal, az unió megtévesztő és visszautasító magatartásával. A napokban olyan cím is napvilágot látott, hogy Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke 2030 előtt nem tartja valószínűnek Szerbia csatlakozását.
Miközben e Hiób-hírek mellett mindig ott láthatjuk az ország megmentőjét, Vlagyimir Putyint. Aki önzetlenül segít, hogy Szerbia katonai hatalommá váljon a térségben.
Az elnök legharciasabb védelmezőjeként ismert bulvárlap pedig így fogalmazta meg az ország előtt álló dilemmát: vagy az uniós tagságot választjuk, és akkor le kell mondanunk Koszovóról, vagy Oroszországot, és akkor megkapjuk Koszovót és a boszniai Szerb Köztársaságot. Természetesen Vlagyimir segítségével.
Ki az agyalágyult patrióta, aki nem az utóbbi megoldást választaná? Még ha egy csöppnyi józan ész is elegendő lenne annak belátásához, hogy effajta területi nyereségre, ilyenfajta határmódosításokra semmi reális esélye nincs Szerbiának.
Az ellenpropaganda ilyen áradatában nehéz elképzelni, hogy a többség a „fáradságos hegymászást” választaná, amikor a másik oldalon oly kecsegtető és oly kényelmes megoldásokat kínálnak. Mint ahogy az a gyanú sem tűnik teljesen alaptalannak, hogy Vučić a referendumi ötlettel tulajdonképpen kibúvót keres, mentséget a külföld előtt, hogy lám, ő támogatná a bővítési stratégiában megfogalmazott követelmények teljesítését, de mit tehet, ha a nép ezt nem fogadja el.
Ugyanakkor a hazai patrióták előtt is megvédheti magát a hazaárulás vádjától, hogy csupán Brüsszel nyomására ajánlgatta például a Koszovóval való megállapodást, de esze ágában sincs ezt erőltetni, ha a polgárok elfogadhatatlannak tartják.
Így aztán a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad…, a szerb vezetés pedig megpróbál tovább egyensúlyozni a csatlakozási követelmények teljesítése és a hazai közvélemény kívánalmai között. Majd csak eljutunk valahová.
Következő cikk: Nyertesek és vesztesek: kiket hoz helyzetbe a magyar kormány 65 milliárd forintos tőkeinjekciója a Vajdaságban
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >