Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ki hogyan értékelné az államfő történelemtudását?
Cinizmusnak lehet nevezni a szerbiai államelnök kijelentését, hogy „…mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek…”, hiszen elég csak a legextrémebb példákat megemlíteni: az 1944/45-ös magyarirtást vagy a németek elüldözését, illetve a nem szláv népesség nagyarányú mozgósítását az 1990-es évek balkáni háborúiban – ezek pedig mindent elárulnak az illető és a realitás kapcsolatáról. Balla Lajos:
Aleksandar Vučić november 22-én, a tartományi vezetőkkel folytatott megbeszélésen elmondta, hogy Vajdaság Szerbiához való csatolásának századik évfordulóját méltóképpen fogják megünnepelni, a központi ünnepség pedig Belgrádban lesz. Ezután történelemtudását csillogtatva
kijelentette:
„…Szerbia számára nincs fontosabb dátum annál, mint amikor a Nagy Nemzetgyűlés úgy döntött, hogy Vajdaságot Szerbiához csatolják…” „…Ezzel megmutatjuk, hogy közösségünket nem lehet semmivel sem megtörni, és hogy mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek, akik békében élnek itt, és a hazájuknak tekintik ezt az országot…”
Akkor nézzük a tényeket: 1918. november 18-án összeült egy testület, az azonban nem Nagy Nemzetgyűlésnek (Velika narodna skupština) nevezte önmagát, hanem a Bánátban, Bácskában és Baranyában elő szerbek, bunyevácok, valamint egyéb szlávok nagy nemzetgyűlésének (Velika narodna skupština Srba, Bunjevaca i ostalih Slovena u Banatu, Bačkoj i Baranji). A testület összetétele: a 757 (ki tudja, hogyan, de biztosan nem demokratikus úton megválasztott) küldöttből 578 szerbnek, 84 bunyevácnak, 62 szlováknak, 21 ruszinnak, 6 németnek, 3 sokácnak, 2 horvátnak, 1 pedig magyarnak vallotta magát. Figyelemre méltó a terület is, ahonnan a gyűlés tagjai érkeztek. A felsorolt városok között megtalálható Baja, Mohács, Pécs, Temesvár, Lugos és Resicabánya is, Szerémséget azonban még csak meg sem említik (még a testület nevében sem), így felmerül a kérdés: Mi köze ennek a későbbi Vajdasághoz? (Tekintsék meg a mellékelt térképet!) Úgyszintén
érdemes összehasonlítani a küldöttek összetételét e terület nemzetiségi összetételével.
Az összehasonlítás nem teljesen hiteles, hiszen a trianoni határmódosítással a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolt terület nem egyezett meg a mellékelt térképen látható területtel. A másik ok, hogy a békeszerződéssel lehetővé tették a Délvidéken élő magyaroknak, hogy ha akarnak, költözzenek át Magyarországra, a Magyarországon élő szerbeknek pedig az új államalakulatba való áttelepülést. Mindez azt hozta magával, hogy 1921-ig a (trianoni) Vajdaságban a magyarok száma több tízezerrel csökkent, a szerbek száma pedig pár ezerrel megnövekedett.
Amint látható az összehasonlításból, az egész kvázi demokratikus döntés semmilyen legitimitással nem rendelkezett. Nagy baj volt a jogszerűséggel is, hiszen egészen a trianoni békeszerződésig – hiába esett szét a Monarchia – a terület a Magyar Királysághoz tartozott, azaz az 1918 októberében bevonuló szerb hadsereg megszálló volt, hiába hozták létre Újvidéken a Szerb Nemzeti Bizottságot, amivel az itt élő szerbek átvették a terület feletti igazgatást. Hasonlóan lehet értékelni a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság 1918. december 1-jén történt kikiáltását is.
Igencsak furcsa a „Nagy Nemzetgyűlésre” hivatkozni, mivel azt nemzetközileg senki sem ismerte el. Ehelyett megszületett a trianoni békeszerződés, amely meghatározta a Magyar Királyság határait az új „birodalommal”, a Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal:
„42. cikk. Magyarország a maga részéről lemond a Szerb–Horvát–Szlovén Állam javára a volt Osztrák–Magyar Monarchiának mindazokra a területeire vonatkozó összes jogairól és igényeiről, amely területek Magyarországnak a II. rész (Magyarország határai) 27. cikkében megállapított határain kívül esnek, és amelyeket a jelen Szerződés, vagy a jelen ügyek rendezését célzó bármely más szerződés a Szerb–Horvát–Szlovén Államhoz tartozóknak ismer el.”
Igaz, ennek átültetése a gyakorlatban nem ment egyszerűen, több kisebb-nagyobb módosítást is végrehajtottak, így alakult ki az 1921-es állapot, ezután következett be az első hivatalos népszámlálás. A lényeg, hogy semmilyen nemzetközileg elfogadott dokumentumban nincs még utalás sem arra, hogy ezeket a területeket Szerbiához csatolták, hiszen a békeszerződésből eredő minden egyes szerződésben, megállapodásban csak a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot találjuk megállapodó félként.
Nem elhanyagolható az sem, hogy a trianoni békeszerződésben van egy rendelkezés, amely közvetve kapcsolatos a jelenlegi államelnök kijelentésével:
„44. cikk. A Szerb–Horvát–Szlovén Állam Magyarországgal szemben elismeri és megerősíti azt a kötelezettségét, hogy hozzájárult a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal kötött szerződésbe oly rendelkezéseknek felvételéhez, amelyeket ezek a Hatalmak szükségeseknek ítéltek abból a célból, hogy a Szerb–Horvát–Szlovén Államban a népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és vallású lakók érdekei, valamint a forgalom szabadsága és más Nemzetek kereskedelmének méltányos szabályozása védelemben részesüljenek.”
Ezt a kötelezettséget az új állam soha nem tartotta be, hiszen 1918-ban, de még azután is szerb katonákból toborzódott bandák raboltak, gyilkoltak a Délvidéken, 1921 után beindult a „gyarmatosítás”, kolonizáció, hiszen több tízezer „önkéntes (dobrovoljac)” érkezett ide, főleg Likából, továbbá a nem szerb vagy szláv lakosság nagy problémákkal találkozott az oktatás, a nyelvhasználat stb. területén.
Illene már szembenézni azzal is, hogy először a bécsi döntésekkel, majd a II. világháború utáni békeszerződéssel hatályát veszítette a trianoni békeszerződés, így ma már teljesen felesleges arra hivatkozni.
Cinizmusnak lehet nevezni a szerbiai államelnök kijelentését, hogy „…mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek…”, hiszen elég csak a legextrémebb példákat megemlíteni: az 1944/45-ös magyarirtást vagy a németek elüldözését, illetve a nem szláv népesség nagyarányú mozgósítását az 1990-es évek balkáni háborúiban – ezek pedig mindent elárulnak az illető és a realitás kapcsolatáról.
Az írás a Családi Kör 2017. november 30-ai számában jelent meg.
Következő cikk: Újabb fejezeteit nyitották meg a szerb és a montenegrói EU-csatlakozásnak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >
Hihetetlen, de élmény
Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >
A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben
Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >