Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Katalóniával védjük Koszovót
J. Garai Béla
Akárhogy is nézzük, a levél igazi címzettje tulajdonképpen nem is Brüsszel, hanem a hazai közvélemény. Pontosabban a közvéleménynek az a része, amely továbbra is vevő a koszovói húrokat pengető nemzeti romantikára. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
(...) A legfrissebb ügy, amivel vezetőségünk igyekszik megtörni a lakosság általános elégedettségének monotóniáját, a katalóniai függetlenségi népszavazás. Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért minket a bejelentés, hogy Vučić elnök rendkívüli tanácskozásra hívta össze az államvezetőséget - Katalónia miatt. Úgy látszik, momentán ez a legégetőbb kérdés az országban, sokkal égetőbb, mint mondjuk az őszi betakarítás vagy a téli energiaellátás.
Pontosabban nem a függetlenséget követelő spanyol tartomány miatt volt szükség a konzultációra, hanem amiatt, hogy az Európai Unió elvitatja a párhuzamot Katalónia és Koszovó esete között. Ez akkora felháborodást okozott legfelsőbb szinten, hogy a tanácskozók elhatározták: tiltakozó levelet küldenek Brüsszelnek és azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek elismerték Koszovó függetlenségét. A levél megírásába jogi szakértőket és több minisztert is bevonnak, addig legfeljebb kicsit halasztódnak a reszortjukba tartozó feladatok. Az elkészült munkát személyesen Ana Brnabić kormányelnök fogja átadni az uniós illetékeseknek, amikor a jövő héten Brüsszelbe látogat.
Jól értesült körök szerint a levélben élesen bírálni fogják Brüsszel hozzáállását és követelik, hogy változtassák meg a Koszovó elismeréséről hozott döntést.
Mi az konkrétan, ami ekkora lázba hozta a szerb vezetőséget, hogy minden aktuális elintézni valót félretéve, levelezésbe kezdjen Brüsszellel?
Mindenekelőtt Margaritisz Szkínasznak, az Európai Bizottság elnöke szóvivőjének a válasza arra az újságírói kérdésre, hogy miért ítéli meg az EU különbözőképpen Katalónia és Koszovó függetlenségének kérdését? Tudniillik Katalónia függetlenségi törekvését Brüsszel törvénytelennek tartja, míg Koszovó függetlenségét elismerte. A szóvivő erre - talán kissé átgondolatlanul és leegyszerűsítve - azt válaszolta, hogy Spanyolország uniós tagállam és ebből kifolyólag az EU számára a két eset nem összeegyeztethető. Majd bővebben is megpróbálta megmagyarázni a különbségeket: „Koszovó elismerése igen sajátos körülmények közepette történt… Az EU Tanácsa a sajátos geopolitikai helyzet, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek határozatai alapján döntött erről, tehát az Európai Bizottság számára a két helyzet nem hasonlítható össze”.
Ugyanezt hangoztatta Maja Kocijančič EU-szóvivő is a Tanjugnak adott nyilatkozatában, leszögezve, hogy Koszovó jogi kifejezéssel élve sui generis, azaz egyedi eset, és mint ilyen nem hasonlítható össze egyetlen más esettel sem.
A magyarázatok ellenére a történtek mégis kiverték a biztosítékot Belgrádban: Vučić elnök azonnal pálcát tört a brüsszeli adminisztráció felett, kifejtve, hogy álláspontjuk világos példája a kettős mérce alkalmazásának, Ana Brnabić pedig – mint megszokhattuk az új kormányfőtől - igyekezett alátámasztani főnöke véleményét ezzel a szónoki kérdéssel: vajon az EU egyfajta nemzetközi joghoz tartja magát, míg a többiekre egy másik nemzetközi jog érvényes?
Majd jött a sürgős konzultáció és a levélíró testület megalakítása.
Ám hogy a lázas munkának nem sok foganatja lesz Brüsszelben (pontosabban: semmilyen), azt maga Aleksandar Vučić is beismerte, mondván, egyáltalán nem számít arra, hogy az EU megváltoztatja álláspontját. (Erre a belgrádi elemzők közül sem számít senki.) Mégsem állnak el elhatározásuktól, hogy levélben tiltakozzanak és kérjenek magyarázatot a közösség illetékeseitől. Sőt, az sem tántorítja el az elnököt ettől a szándéktól, hogy – mint hangsúlyozta - óriási nyomásnak van kitéve, hogy ne küldjék el a levelet.
Hogy honnan jön a nyomás, ezt nem árulta el.
Ezután hazafias húrokat pengetve hozzátette: „Azért választottak meg, hogy védelmezzem az országot…” Ebből kifolyólag „nem kockáztathatja a haza többezer négyzetkilométernyi területét és százezrek életét”. Nyilván a déli tartományra célzott, azt a hamis illúziót keltve, hogy kiállásával esetleg vissza lehet szerezni Koszovót. Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy ezt nem kell tennie, folytatta a patrióta szíveket megdobogtató lamentálást, akkor válasszanak másik elnököt…
Vagyis magyarán: az elnök tudja, hogy hiábavaló munkát végeznek, teljesen feleslegesen fáradoznak a szakértők és a miniszterek a levélírással, mert az EU-tagállamok úgysem fogják megváltoztatni álláspontjukat, de mégis meg kell mutatnia, hogy ő igenis kiáll a koszovói igazságért… E nemes szándékában azonnal megerősítette őt a rezsimet támogató belgrádi média, s a napokban ilyen címeket olvashattunk a lapok első oldalán:
„Katalónia esete leleplezte az EU kétszínűségét”, „Szerbia követeli, hogy változtassák meg a Koszovó elismeréséről hozott döntést”, „Vučić: elvárom, hogy kérjenek bocsánatot”.
Amiből a közvélemény leszűrhette, hogy ismét hadban állunk valakikkel, ezúttal az Európai Unióval, amelynek tagságáért mellesleg oly kitartóan fáradozik a kormány.
A hazáért vállalt mártíromság atittűdjét már megszokhattuk Vučićtól, és az sem újdonság, hogy az érvek között a fent említett nemzeti igazság szempontjából válogat. Így Katalónia és Koszovó esetének összehasonlításakor egy szó sem esik az itteni előzményekről, azokról, amelyekre Brüsszelben is utaltak, „sajátos geopolitikai helyzetet” emlegetve. Például arról, hogy mi előzte meg a koszovói történéseket, majd végül a függetlenség kikiáltását. (...)
De ha már maga az elnök is beismeri, hogy semmi esély sincs arra, hogy tiltakozásuk nyomán megváltozna az uniós álláspont Koszovó kérdésében, arra pedig még kevésbé, hogy a tagállamok akár megváltoztatnák a Koszovó elismeréséről hozott döntésüket, akkor mi értelme van a „katalóniai levélnek”?
Akárhogy is nézzük, a levél igazi címzettje tulajdonképpen nem is Brüsszel, hanem a hazai közvélemény. Pontosabban a közvéleménynek az a része, amely továbbra is vevő a koszovói húrokat pengető nemzeti romantikára. A spanyol tartomány ügye tehát jó ürügyet szolgáltatott Vučićnak egy újabb patetikus nemzetmentői szerepvállaláshoz a patrióta nagyközönség számára. Ez eddig be szokott jönni Szerbiában minden választáson.
Következő cikk: Zenta központjában a haladók a legnépszerűbbek?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >