2024. december 26. csütörtök
Ma István névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A maga helyén

Verebes Krnács Erika előadóművésszel és dramaturggal Külhoni Magyarságért Díjról, hivatásról és otthonról beszélgettünk. Fehér Rózsa (Magyar Szó):

A hivatalos indoklás szerint a vajdasági magyarság körében végzett kulturális tevékenységedért kaptál Külhoni Magyarságért Díjat. Amikor először megtudtad, hogy díjazott leszel, mit éreztél és mire gondoltál? Készült számvetés a hír hallatán?

– Először a hitetlenkedés, majd az öröm töltött el. Aztán persze jött a kérdés: miért én? A Mécsvirág együttessel 12 éve lépünk fel rendhagyó irodalomórákkal, jómagam pedig 35 éve készítek pódiumműsorokat. 1982 óta évente átlagosan száz előadást tartottam meg – talán ez a folytonosság ennek a munkának az egyik legfontosabb értéke, és ezt a kitartást értékelhették a döntéshozók. A rendhagyó irodalomórák ötlete ugyanis nem új, de talán én voltam ebben a műfajban a legkitartóbb.

A laudációból viszont az derült ki, hogy a díjat nemcsak a pódiumműsorokért kaptad, hanem értékelték a rádiós munkásságodat is. E kettő nálad szinte elválaszthatatlan?

– A pódiumműsorok akkor indultak el igazán, amikor elkezdtem dramaturgként dolgozni az Újvidéki Rádióban: nagy szabadságot kaptam, sok új szakmai kapcsolatot szereztem és rengeteg ötletem lett, ráadásul Vajda Tibor rendező mellett megtanultam felszabadultan és bátran szöveget mondani. Hangjátékokat csináltunk, emellett zenés irodalomórákat és rádiós gyerekműsorokat szerkesztettem nagy örömmel. A két énem – a pódiumos és a rádiós – azért is összefonódik, mert a turnék során rendre interjúzok a rádiónak a gyerekekkel, akik az előadások után szépen megnyílnak, és remek beszélgetések születnek. Olyan jókat mondanak kis gyerekek nagy kérdésekről, fantasztikus észjárásuk van! A Művészportrékat is szeretem csinálni, mert meggyőződésem szerint az anyaországiak mellett jobban meg kellene ismernünk és becsülnünk azokat a kiváló művészeket is, akik itt élnek közöttünk, Vajdaságban. A díjátadón is elhangzott: fontosak a hidak az anyaországi és a határon túli kulturális élet között.

Lehet, hogy illetlen a kérdés, de a memóriád soha nem hagy cserben?

– Én mindig nagyon könnyen tanultam szöveget, a János vitéz kicsit rövidített változatát egy hónap alatt, szinte észrevétlenül, saját magamat felvételről hallgatva tanultam meg. Ma már előfordulnak kisebb elbátortalanodások, de van puskám, amit nem használok ugyan, de biztonságérzetet ad. Egy egy-két másodperces, másoknak észrevétlen kihagyás a színpadon éveket öregít rajtam, de megijedni, pánikolni nem szabad, ahogy rutinból dolgozni sem.

A kortárs irodalmi műsorhoz Szügyi Zoltán A magad helyén című verséből választottatok mottót. Te hol vagy a helyeden?

– Ezzel a mottóval a szülőföldhöz való ragaszkodást szerettük volna kifejezni. Én itthon vagyok a magam helyén – ezt fogalmazta meg gyönyörűen Szügyi Zoltán ebben a versben. Mindig volt és mindig van lehetőség elmenni, de nekem fontos az, hogy rámköszönjönek az utcán, és az is, hogy segítsek és értéket teremtsek. Felelősek vagyunk egymásért, a gyerekekért, a nézőkért, a közösségért, és én ennek a szellemében igyekszem dolgozni.

 

Verebes Krnács Erika dramaturg, előadóművész az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén szerzett oklevelet. Pályafutását tanárként kezdte Szabadkán, 1982 óta foglalkozik előadó-művészettel. 1988 óta dramaturg az Újvidéki Rádióban, ahol 2000 óta a Visszhang című gyermekműsor, később a Művészportré és a Metszetek című művelődési műsorok szerkesztője, valamint a Szempont és a Libegő című kortárs irodalmi műsor társszerkesztője. A magyar és a világirodalmat népszerűsítő verses-zenés irodalmi összeállításai saját tolmácsolásban több mint tíz éven keresztül évről évre hallhatóak voltak a rádió hullámhosszán. Eddig tíz hanglemeze jelent meg, az utolsó három a Mécsvirág együttessel, amellyel 2005 óta tartanak rendhagyó zenés irodalmi órákat a vajdasági általános iskolásoknak és középiskolásoknak, valamint felnőtteknek.

 

 

 

2017. augusztus 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egyetemistáknak ismét igaza van

Nem szabadulok a gondolattól, hogy napjaink egyetemistáinak sokkal nagyobb akadályokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. 68-ban az >

Tovább

Sinkó dilemmái manapság is aktuálisak

A szélsőjobb erősödik, az európai politika egyre inkább jobboldali irányt vesz, ami nem jelentene veszélyt, ha >

Tovább

„VÉRES A KEZETEK”!

Szerbiában az egyetemi hallgatók már öt egyetem 62 karát vették blokád alá. A támogatottságuk a lakosság >

Tovább

A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”

Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >

Tovább

Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?

A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >

Tovább

A küszöb előtt várakoznak

Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >

Tovább

A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!

Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >

Tovább

A nemzeti identitásról…

Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >

Tovább

EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!

Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >

Tovább

Az Akadémia győzött!

Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >

Tovább

A kormányhű celebek országa

A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >

Tovább

„Mikor korlátozható a szabadság?”

A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >

Tovább