Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Antiszemita hangzavar és hallgatag félelem – Netanjahu Budapesten
Netanjahu magyarországi jelenléte nem a kölcsönös és egyébként jól működő gazdasági, kulturális kapcsolatoknak szól, hanem beiratkozás egy klubba, melynek Putyin, Erdoğan és Orbán már tagja. Ez sem Magyarországnak, sem pedig Izraelnek nem jó. Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:
Idén van félévszázados évfordulója annak, hogy Izrael megvívta „második” államalapító háborúját. 1967 nyarán, több mint kétezer év után Jeruzsálem ismét a zsidóság fővárosa lett, és a Siratófal visszakerült az egyetemes történelembe. Nem csak a zsidók diadala volt ez, de mindenkié, akinek kultúráját azok a könyvek alakították és tartották meg, amelyeket zsidók írtak – ma már tudjuk – nem csak önmaguknak.
Jövőre lesz hetvenedik éve annak, hogy a zsidóság megvívta „első” államalapító háborúját, 1948-ban. Ez hozta létre magát az országot, s a holokauszt után végre otthont adott a zsidóságnak. Olyan otthont, amit nem csak az ott élők mondhatnak magukénak, hanem Ábrahám utódainak mindegyike, bárhol is éljen.
E két esemény – két háború – teremtette meg azt az ethoszt, amely a közel hatezer éves múlt hagyatékából világra segített egy sikeres nemzetet, erőteljes demokráciával, életképes gazdasággal, és a jövőre nyitott világképpel. Izraelt támogatni nem csak azt jelenti, hogy az ember elkötelezettje a zsidók ügyének, hanem azt is, hogy elkötelezettje a demokráciának, a nyugati értékeknek. Egyikből sincs túl sok a világnak azon a részén, ahova a véletlenek vagy a gondviselés – ki így gondolja, ki úgy – a kiválasztott népet vetette és máig megtartja. A zsidóságnak nem, hogy joga van ott élni, ahol 1967-ben az ország határait megvonták, de kötelessége is; ez egy misszió, mely elől e nép nem térhet ki, nekünk pedig nem egyszerűen tisztelnünk kell ezt, de szolidárisan segíteni is ezt a missziót.
E szolidaritás mögött nem állhat politikai megfontolás, sem jobboldali, sem pedig baloldali.
Elég körbenézni Budapest utcáin, hogy a kormány nyílt antiszemita propagandájával lépten-nyomon szembetalálkozzunk. A kormányzati hírforrások, már nem is annyira bujtatott, kódolt formában, egyenesen nyílt antiszemita tartalmakat osztanak meg híveikkel, s próbálják azokat egyre szélesebb körben elfogadottá tenni. A magyar zsidóság félelemben él, s vele fél mindenki, aki számára mindennél fontosabb maradt az a demokratikus társadalmi kibontakozás, ami 1989 után Magyarországon elindult. Ma itt mindenki zsidó, aki a demokráciát félti és védi.
Ilyen körülmények között látogatott el Izrael miniszterelnöke Magyarországra. Nem azért, hogy felháborodását kifejezze, nem azért, hogy a magyar zsidóság és a demokrácia védelmére keljen. Hanem épp ellenkezőleg: azért, hogy hitelt és támogatást nyújtson annak a politikusnak, aki személyesen felelős az antiszemitizmus felélesztéséért, legitimálásáért. Netanjahu látogatása azt üzeni a világnak: Orbán antiszemita politikája tulajdonképpen nem antiszemitizmus.
Persze tudjuk, két olyan miniszterelnökről van szó, akik páriának számítanak a világban, s hatalmukat csak a legalantasabb politikákat felvállalók támogatása tartja fenn. Ez vezette őket egymáshoz s ez tartja meg őket sajátos kényszerpályáikon.
Mindeközben Izrael egy erős, demokratikus állam, egyelőre érintetlen intézményrendszerrel. Egész biztosan túléli azt a korszakot, melyet a jelenlegi miniszterelnök rákényszerít. Magyarországnak nincs ilyen szerencséje, a demokrácia romokban hever, intézményei vagy eltűntek, vagy működésüket következmények nélkül figyelmen kívül hagyhatja a kormányzat. Gazdaságát csak az uniós lélegeztető-gép tartja életben. A kormányzás szaporodó hisztériái ugyanakkor a drámai végkifejlet közelségét sejtetik.
Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor miniszterelnök lehet, hogy különbözőképpen látják a világot, de érdekeik azonosak. Mi sem jelzi ezt jobban, mint a civil társadalom elhallgattatására tett magyar és izraeli kísérletek párhuzamai. Netanjahu magyarországi jelenléte nem a kölcsönös és egyébként jól működő gazdasági, kulturális kapcsolatoknak szól, hanem beiratkozás egy klubba, melynek Putyin, Erdoğan és Orbán már tagja. Ez sem Magyarországnak, sem pedig Izraelnek nem jó.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >