Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Az észlelés hiánya
Kisebbségi politikusaink megelégednek a hangzatos szólamokkal, vagy ledorongolják a távozókat, mondván, hogy kalandvágyból vágnak neki a világnak, és hogy itthon is tudnának dolgozni. Németh János (Szabad Magyar Szó):
Negyedszázada mentek el sokan.
Becslések szerint mintegy 40 ezren.
Ennyi vajdasági magyar menekült el a kilencvenes évek elején a háborúk, a káosz, meg a kilátástalanság elől.
Most már unokáik cuki fotóival üzennek az itthoni rokonoknak.
A világhálón.
Egykori iskoláikban egyre kevesebb a diák, a nyugdíjba vonuló tanítónő helyett nem vesznek fel újat.
A középiskolákban a valamikori három helyett most már csak egy-egy magyar tagozat nyílik.
Amennyiben jóváhagyja az oktatási minisztérium.
Belgrádban, a légkondicionált irodákban fel sem tűnik a létszám rohamos csökkenése.
A hiányos statisztikai adatokat a másik hivatal készíti.
Ezért kell mindig a becslésekre hivatkozni.
Mert az elmenőkről nem készül semmilyen kimutatás.
Most is a negyvenezres számot emlegetik azok, akik észlelik a bajt.
Újabb negyedszázad után újabb kivándorlási hullám tanúi vagyunk mi, öregek, akik maradunk, és észleljük, hogy elmentek a szomszéd gyerekei, a barátunk lánya és veje, a rokonunk lánya és férje a három gyerekkel.
Közvetlen környezetemből az elmúlt két évben majd harmincan távoztak. Életerős, képzett fiatalok. Az ő gyerekeik majd a mannheimi, vagy a bécsi, netán valamelyik londoni kórházban születnek, ott indulnak óvodába és iskolába, új hazájuk nyelvén tanulnak, és szépen beolvadnak. Amikor majd látogatóba hazajönnek, kinn született csemetéik – nyelvi nehézségek miatt – nehezen értik meg a rokonokat.
A jelenség nem lett nálunk politikai közbeszéd tárgya, nem nyitottak parlamenti vitát az elvándorlásról, pedig az a többségi nemzetet is sújtja. Igaz, ott nem annyira látványos a fiatalok hiánya, nem észlelhető egyértelműen, és nem verik félre a harangokat.
A kisebbségi lakosság fogyása azonban feltűnőbb, érzékelhetőbb.
Igaz, a politikum mintha nem észlelné a bajt. Mi több, még növeli is azt, amikor fiatal értelmiségieket késztet távozásra. Például az újságjaiból.
Saját soraiban sem vitatéma az egyre súlyosabb helyzet.
Kisebbségi politikusaink megelégednek a hangzatos szólamokkal, vagy ledorongolják a távozókat, mondván, hogy kalandvágyból vágnak neki a világnak, és hogy itthon is tudnának dolgozni.
Persze, azt már nem teszik hozzá, hogy idehaza megalázóan kevés pénzért, szinte éhbérért dolgoztatják őket. Ha egyáltalán akad valamilyen munka számukra.
Az országhatár mentén élők közül egyre többen ingáznak és dolgoznak Magyarországon, meg Romániában. Amire eddig nem volt példa. Belőlük nyilván hiányzik a kalandvágy. Vagy csak makacsul ragaszkodnak szülőföldjükhöz.
A távozók után keletkező űr csak az itthon hagyott öregeknek fáj. Ők már biztosan nem mennek el, a végórát itthon is be lehet várni.
Meg aztán: Idehaza talán meghalni is könnyebb.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >