Ma Herman, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Kinek Észak, kinek Dél (9.)
Boldogok hajója (részlet)
Balázs Attila
Josip Broz Tito végül a belgrádi Dedinjén lelt majdnem háborítatlan örök nyugalomra.
Belgrád kimagasló villanegyedében, szó szerint: az Öregember dombján, mert hogy etimológiailag a név ebből ered. Az Öreg v. Apó v. Öregapó dombján (helységnévként: Nagyapádon), a Virágházban. Mivel a temetés utolsó aktusát, a koporsó elhelyezését a kamerák nem mutatták, később lábra kapott, hogy Titót valószínűleg „nem is ott temették el”. Az ezt követő időkben utóbb többek fejében megfordult, hogy meg kellene nézni, mi ebből az igaz: ott van-e tényleg? És ha ott van még belőle valami, szemétre kéne vágni az egészet. Annak az embernek a maradványait, aki a horvátoknak nem volt eléggé horvát, a szerbeknek meg túlságosan az volt. Enyhébb változatban: csontjait legurítani a domboldalon.
Megjegyzendő: ez idáig, 2007 szeptemberének méla napsugarú haváig erre – mindenek ellenére – ténylegesen mégsem került sor, azonban ahogy Sztálingrád se többé Sztálingrád, úgy például többé nem Titográd Titográd, hanem Podgorica a harcos múltjára kivételesen büszke Montenegróban (Crna Gora). Nem beszélve mindarról a sok Tito marsall után elkeresztelt intézményről, kultúrházról, kaszárnyáról, térről, útról, sugárútról, óvodáról, iskoláról stb., amelynek „Titoszlávia” megszűnésével nevében nyoma veszett. Az Elnököt azelőtt mindig tapsviharral, virágesővel, szenvedélyes csókkal és ájult kitárulkozással fogadó Újvidéken is. Ahol Josip Broz arcképe eltűnt még a török/albán/macedón cukrászdákból, pékségekből is. Márpedig úgy nézett ki, hogy onnan nem veszhet ki soha, de soha.
&&& Josip Broz halála után évekig minden május negyedikén pontosan három óra öt perckor Jugoszlávia minden pontján megszólaltak a szirénák, az utcákon megállt a forgalom, mindenütt megállt mindenki, hogy a felejthetetlen elnökre emlékezzen – legalább az idő töredékéig. Sokáig így volt, aztán ez is kiment a divatból. A hálózaton látható grandiózus temetés kommentárjai ma már eléggé széles skálán mozognak a szélsőséges pontok között, azonban a hozzászólók zöme – úgy látszik, eléggé sokan jártasak a számítógépes szörfölésben a már nem éppen ifjak között is – pozitívan ítéli meg Tito Jugoszláviájának múlt évtizedeit. Sokan még ma is sírnak utána, és letűnt aranykorról beszélnek, közben nehéz lenne megmondani, hányan vannak, akik ezzel együtt valójában fiatalságuk édes madarát siratják el. Vannak még élő, egykor harcos matuzsálemek, akiknek a Tito-imádata egyértelmű, ám hogy érdekesebb legyen, bálványozói között akad olyan is, aki bevallottan 1980 után született, s Jugoszláviáról olyan is szépeket tud mondani, aki aligha emlékezhet rá. Ezekkel szemben áll itt az a kisebbség, amely Jugoszláviát pusztán délibábnak tartja, félreértésnek, amolyan lapszusnak a történelem színpadán, hazug tákolmánynak, elnökét pedig nem csak túl nagy lábon élőnek és tékozlónak*, egyenest csalónak, banditának, hovatovább gonosz lelkű torzszülöttnek, akit mindenkorra minél előbb el kéne felejteni. Vagy ha nem, akkor hát azért, hogy tudjunk vigyázni, rögvest a legmélyebb szurdokba hajítani azt a csecsemőt, amely picit is emlékeztet rá. Jugoszlávia pedig ne ismétlődjön meg soha!
Ezekre a véleményekre, meg egyáltalában a Tito utáni időkre célozva emlegeti fel egy női csettelő, hogy Jugoszláviában milyen jókat lehetett enni, ő például akkor ebédelt legjobbakat, majd hozzáfűzi (Brozról):
– Hogy mekkora zseni volt, az is bizonyítja, hogy ekkora állatseregletet, ennyi barmot féken tudott tartani. Szép volt, és szívből köszönjük neked: drága Józsefünk.
Más valaki:
– Köszönjük akkori útlevelünket is, amely ma már csak annyit ér, amennyit a papír, melyre nyomtatták. Bumáskaként fabatkát. Seggpapír.
*Katonaként a nyolcvanas évek elején szerény krónikásuk maga is ott strázsált Tito (állítólag) hetvenvalahány rezidenciája közül az egyiknél, mégpedig Szlovéniában, a kranji dombon. Jugoszlávia elnöke azonban már nem volt ott, hacsak nem a jókora épület egyik pincéjében hantolták el csonkolt testét, ahogy azt a kaszárnyában pusmogták. De ott azt is susogták a lombok, hogy Broz valójában orosz ember volt, orosz bátyuskáinak kémkedett szerte a világban, a többi csak megrendezett színjáték, amelyet a világ bekajált. Így miután kilehelte átkozott/nemes lelkét, földi maradványait bebalzsamozták, a Szovjetunióba szállították, és Broz most ott nyugszik első felesége, az omszki Pelagia Belouszova mellett orosz földben. Ott, ahonnan valaha titkos missziójára elindult. (Joszif bá’ testét muszka kukacok eszik...Vagy már ahogy eredetileg hívták.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A farkas és a huncut kismalac
Van egy álmom, vágyam, kívánságom - van több is, de maradjunk meg ennél, mert olyan bájosan >
Bizalmi válság?
Ha a kormány nem akarja leváltani a népet, akkor nem ártana némi önkritika: nézzenek magukba, tegyék >
A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?
New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >
A másik szabadsága
Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >
A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt
A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >
Egy kis közös teherviselés
Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >
Londoni levél - A hibernáló metró
A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >
A Fidesz Waterlooja
A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >
Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben
Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >
A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)
A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >
Egy ravasz, de gátlástalan kalandor
Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >
A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)
A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >