Ma Kálmán, Ede, Edvárd névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Kinek Észak, kinek Dél (9.)
Boldogok hajója (részlet)
Balázs Attila
Josip Broz Tito végül a belgrádi Dedinjén lelt majdnem háborítatlan örök nyugalomra.
Belgrád kimagasló villanegyedében, szó szerint: az Öregember dombján, mert hogy etimológiailag a név ebből ered. Az Öreg v. Apó v. Öregapó dombján (helységnévként: Nagyapádon), a Virágházban. Mivel a temetés utolsó aktusát, a koporsó elhelyezését a kamerák nem mutatták, később lábra kapott, hogy Titót valószínűleg „nem is ott temették el”. Az ezt követő időkben utóbb többek fejében megfordult, hogy meg kellene nézni, mi ebből az igaz: ott van-e tényleg? És ha ott van még belőle valami, szemétre kéne vágni az egészet. Annak az embernek a maradványait, aki a horvátoknak nem volt eléggé horvát, a szerbeknek meg túlságosan az volt. Enyhébb változatban: csontjait legurítani a domboldalon.
Megjegyzendő: ez idáig, 2007 szeptemberének méla napsugarú haváig erre – mindenek ellenére – ténylegesen mégsem került sor, azonban ahogy Sztálingrád se többé Sztálingrád, úgy például többé nem Titográd Titográd, hanem Podgorica a harcos múltjára kivételesen büszke Montenegróban (Crna Gora). Nem beszélve mindarról a sok Tito marsall után elkeresztelt intézményről, kultúrházról, kaszárnyáról, térről, útról, sugárútról, óvodáról, iskoláról stb., amelynek „Titoszlávia” megszűnésével nevében nyoma veszett. Az Elnököt azelőtt mindig tapsviharral, virágesővel, szenvedélyes csókkal és ájult kitárulkozással fogadó Újvidéken is. Ahol Josip Broz arcképe eltűnt még a török/albán/macedón cukrászdákból, pékségekből is. Márpedig úgy nézett ki, hogy onnan nem veszhet ki soha, de soha.
&&& Josip Broz halála után évekig minden május negyedikén pontosan három óra öt perckor Jugoszlávia minden pontján megszólaltak a szirénák, az utcákon megállt a forgalom, mindenütt megállt mindenki, hogy a felejthetetlen elnökre emlékezzen – legalább az idő töredékéig. Sokáig így volt, aztán ez is kiment a divatból. A hálózaton látható grandiózus temetés kommentárjai ma már eléggé széles skálán mozognak a szélsőséges pontok között, azonban a hozzászólók zöme – úgy látszik, eléggé sokan jártasak a számítógépes szörfölésben a már nem éppen ifjak között is – pozitívan ítéli meg Tito Jugoszláviájának múlt évtizedeit. Sokan még ma is sírnak utána, és letűnt aranykorról beszélnek, közben nehéz lenne megmondani, hányan vannak, akik ezzel együtt valójában fiatalságuk édes madarát siratják el. Vannak még élő, egykor harcos matuzsálemek, akiknek a Tito-imádata egyértelmű, ám hogy érdekesebb legyen, bálványozói között akad olyan is, aki bevallottan 1980 után született, s Jugoszláviáról olyan is szépeket tud mondani, aki aligha emlékezhet rá. Ezekkel szemben áll itt az a kisebbség, amely Jugoszláviát pusztán délibábnak tartja, félreértésnek, amolyan lapszusnak a történelem színpadán, hazug tákolmánynak, elnökét pedig nem csak túl nagy lábon élőnek és tékozlónak*, egyenest csalónak, banditának, hovatovább gonosz lelkű torzszülöttnek, akit mindenkorra minél előbb el kéne felejteni. Vagy ha nem, akkor hát azért, hogy tudjunk vigyázni, rögvest a legmélyebb szurdokba hajítani azt a csecsemőt, amely picit is emlékeztet rá. Jugoszlávia pedig ne ismétlődjön meg soha!
Ezekre a véleményekre, meg egyáltalában a Tito utáni időkre célozva emlegeti fel egy női csettelő, hogy Jugoszláviában milyen jókat lehetett enni, ő például akkor ebédelt legjobbakat, majd hozzáfűzi (Brozról):
– Hogy mekkora zseni volt, az is bizonyítja, hogy ekkora állatseregletet, ennyi barmot féken tudott tartani. Szép volt, és szívből köszönjük neked: drága Józsefünk.
Más valaki:
– Köszönjük akkori útlevelünket is, amely ma már csak annyit ér, amennyit a papír, melyre nyomtatták. Bumáskaként fabatkát. Seggpapír.
*Katonaként a nyolcvanas évek elején szerény krónikásuk maga is ott strázsált Tito (állítólag) hetvenvalahány rezidenciája közül az egyiknél, mégpedig Szlovéniában, a kranji dombon. Jugoszlávia elnöke azonban már nem volt ott, hacsak nem a jókora épület egyik pincéjében hantolták el csonkolt testét, ahogy azt a kaszárnyában pusmogták. De ott azt is susogták a lombok, hogy Broz valójában orosz ember volt, orosz bátyuskáinak kémkedett szerte a világban, a többi csak megrendezett színjáték, amelyet a világ bekajált. Így miután kilehelte átkozott/nemes lelkét, földi maradványait bebalzsamozták, a Szovjetunióba szállították, és Broz most ott nyugszik első felesége, az omszki Pelagia Belouszova mellett orosz földben. Ott, ahonnan valaha titkos missziójára elindult. (Joszif bá’ testét muszka kukacok eszik...Vagy már ahogy eredetileg hívták.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az újságírók nem hagyják magukat
Rengeteg az ellentmondás ebben az egész történetben. Egyetlen dolog azonban igazán fontos: nem adjuk fel. Ott >
Mindenkinek tudnia kell, ki fojtogatja a Nova.rs-t
Brent Sadler nagyon szeret a média függetlenségéről beszélni, ezért a Nova című lapnak adott interjújában is >
A Diákok listájának politikai éréséhez vezető utak és tévutak
A saját hibáinkból való társadalmi tanulás soha nem volt különösebben nagyra becsülve ezen a vidéken. Minden >
Miért a diákok?
A diákok szerepe ezért egyszerre prometheuszi és felvilágosító. Összeszedettek, udvariasak, értelmesek és jól neveltek. Eszükkel és >
„A nacionalista gonoszt a szellemi és mindenekelőtt erkölcsi értelemben elégtelen szerb elit hozta létre.”
A gyűlölet, a hazugságok, a rágalmak és a megosztottság terjesztésével Vučić 2026-ban ugyanabba az agóniába taszította >
Mit ér a polgár, ha választó és magyar? Helyzetjelentés a szabadkai plakátháborúról
Portré tekintetében Kasza valóban kissé vöröses. „Mintha elpirult volna szégyenében!” – jegyezte meg egy VMDK-s újságíró >
Žarko Korać: A diákok a kampány hajrájában megnyerik a bizonytalan szavazókat, Vučić stagnál és „politikai pályafutása vége felé tart”
Aleksandar Vučić hosszú éveken át tartó hatalmáról beszélve Korać úgy vélte, hogy a különböző botrányok és >
Hasból szavazni
De végül emiatt nem kell kétségbeesnünk, mert nem ez a fontos. Az a fontos, hogy mi, >
A jedi visszatér
Hogy visszatér-e, és már a kardját élezgeti, rálehel, pucolgatja egy puha ronggyal, ahogy princetoni professzorunk gondolja? >
Az „Állatfarmon” élünk
Nap mint nap, minden szempontból egyre inkább az az érzésem, hogy nem egy normális társadalomként működő >
Dodiknak adtak tanácsot, Trumpnak gyűlt meg velük a baja
Trump kijelentése egy nappal azután hangzott el, hogy a New York Times beszámolt: LaCivita, aki Trump >
És most búcsúzik
Nem mintha az elnöknek a törvény szerint olyan nagy hatáskörei lennének, de „ne adj isten” helyzetekben >