Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Kinek Észak, kinek Dél (2.)
Boldogok hajója (részlet)
Balázs Attila
Hiába jegyezték föl, elemzői soha nem jöttek rá, miért mondta ezt akkor és ott, még maga Vladimir Dedijer életrajzíró sem.
Aztán az elnök kihívatta a konyhából kedvenc, ügyes kezű magyar szakácsnőjét – akit a kitelepítendők közül anno az ő személyes parancsára szedtek le az egyik vonatról –, maga mellé ültette, majd sokáig trécselt vele magyarul, amiből a kísérete alig értett valamit, Titót azonban ez egyáltalán nem feszélyezte. Azon az estén arany fácánlevest ettek, meg túrós palacsintát sok-sok mazsolával, illetve diósat. Ázsia ide vagy oda, utóbbiba a diót egész durván darálták bele, mézzel édesítették, ráadásul kívülről is jól nyakon öntötték légyfogó sziruppal. Walter alig tudott betelni vele, annyira édesszájúnak bizonyult akkor este. A többieket végül azzal rémisztette meg, hogy egy kis egészségügyi sétát szeretne tenni a kazamatákban. Ám ettől utóbb neki is elmehetett a kedve. Inkább hátradőlt karfás székében, rápöfékelt, körülnézve hirtelen elkomorult:
– Miért van itt ekkora csend ebben a házban? Tán felakasztotta magát itt bánatában valaki?
Abban a szent minutumban tényleg csend lett – szerény könyvecskéjük csend-pillanatainak szinte legnagyobbika –, majd egy kis mozgolódás támadt az ajtónál, valaki diszkréten eltűnt a vörös szőnyeges folyosón, míg Josip Broz szórakozottan kékes karikákat fújt a levegőbe. A zenészek olyan gyorsan megérkeztek, mintha csak pisilni ugrottak volna ki.
Érdekes, a később majd megint fagyossá váló szovjet–jugoszláv enyhülés éppen ötvenhatban következett be. Abban az évben, amikor Magyarország kétségbeesett kísérletet tett az orosz iga alól való szabadulásra („a muszka pöcegödörből való kimászásra”), amelyet Tito a maga részéről képtelen volt tiszta szívvel támogatni. Valószínűleg sosem tudta megemészteni, hogy amikor ő bajban volt, a szomszédban az utolsó pállott szájú tizedes is azt üvöltözte katonáinak, hogy gyerünk az imperializmus láncos kutyáját herélni! Szakkifejezéssel élve: miskárolni. Nemesebb egyszerűséggel: tökön szúrni – és akkor még ez lett volna a legkevesebb. Ezen az emlékezetes ötvenhatos látogatáson Moszkvába Josip Broz kíséretében tartózkodott a később leváltott főrendőr, Aleksandar Ranković, ahogy Koča Popović vezérezredes is, kiemelkedő jugoszláv politikus, akit majd a szerb–horvát ellentétek sodornak le a politika színpadáról a hetvenes években, és aki ifjú korában Párizsban Breton szürrealista köréhez tartozott. (Persze, ebben nincs semmi különös, ha ismerjük például Lenin korai rokonszenvezését a dadaistákkal.) A látogatás a kibékülés látogatásává lett, amelyben a felek – immár rugalmasabban – leszögezték, hogy hát a szocializmusnak is természetesen különféle útjai vannak, fejlődésének aktuális szakaszában ez megkérdőjelezhetetlen, a szocialista országok közötti együttműködésnek pedig kölcsönös jóakaraton kell alapulnia. Kizárólag baráti kritikán és eszmecserén. Ököljog ebben nem szerepel.
A jugoszláv elnök majd’ százezres tömeg előtt tartott sikeres beszédet a Dinamó stadionjában, ahol elhalmozták virággal. A krónika megőrizte, hogy Hruscsov asztalán is szerephez jutott a vörös kaviár, azonban már nem abban a fantasztikus csillag-alakzatban; ahogy a csirke is, ezúttal azonban szalonnával töltött, ízletes májacskák formájában, hogy főfogásként szarvascomb kövesse a kötelező krumplival. Az áfonya itt átcsúszott a pitébe, az ecet pedig maradt kizárólag a salátában. Tito nem kért a tizenkét éves orosz vodkából, helyette – kiváló humorérzékről téve tanúságot – grúz konyakot óhajtott, ugye, jókora poharában és tikkadt szájüregében szakértői arcot vágva meglögybölendő.
Kommentek
Puszi! A miskárolni kifejezés a magyar nyelv értelmező szótára szerint is kettős.A szakkifejezés pedig kísérlet iróniára. Érdekes mód, hogy különben épp a miskárolni kifejezés használtatik egy korabeli Tito-ellenes dokuban. Zalában adták ki anno. Ők meg csak tudják, Zalahús. (Amúgy ez legyen a legrelevánsabb hozzászólás, ha már más nem nagyon akad.) Szeretettel kedves minden hozzászóló olvasónak: Cuniculus krónikás
"...herélni! Szakkifejezéssel élve: miskárolni."
A kan "szakkifejezéssel élve": nőstény?
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Hol ég?”, azt nem kérdezte Vučić
Szerbia elnöke tehát nem ment el meglátogatni a tűz által sújtott lakosságot, a tűzoltókat, az önkénteseket, >
Mi értelme a nemzetállamnak, ha nem lehet benne elnyomni a kisebbségeket?
Nem nehéz sem elképzelni, sem megtudni, hogyan érzik magukat a kisebbségek ezekben a mi országainkban. A >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Szerb trójai faló
De ha a képzeletbeli néző maga az EU, akkor mi van? Az üzenet valami ilyesmi lehetne: >
„Vučić barátja, mint egy egyszerű szerb paraszt”: Orbán Viktor látogatása a gučai trombitásfesztiválon
Ez azért fontos, mert Magyarországon korrupciós, bűnügyi és politikai korrupcióval kapcsolatos vádemelések várhatók, és nagyon rossz >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Pásztor Bálint ára
Felszólítjuk Pásztor Bálintot, hogy hagyjon fel az olcsó politikai üzletelés nagy szavak mögé rejtésével, és végre >
A feltételezett gengszter, aki fejfájást okoz Kushner albániai üzlete miatt
A falusiak azt állítják, hogy figyelmeztették Trump vejét: tengerparti földjüket Artur Shehu lopta el, aki ellen >
Az olvasás a király
Hosszú távon valójában csak a könyvek számítanak. A filmek, podcastok és TikTok-videók képesek felkelteni a figyelmet >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >