Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A legszebb női arc
Niki fedezte fel. >
Szép kis történetek (3.)
Szerelmem, Delphine
Balázs Attila
Szép kis történetek. A szerző, Balázs Attila ennyit ír beharangozóként könyvéről: „csupa szép kis történet”. Tavaszra jelenik meg a Zetna Könyvkiadó gondozásában. A Zetna székhelye Zenta, igazgatója Beszédes István, a kötet szerkesztője pedig Radics Viktória. A téma és a nevek önmagukért beszélnek. Az elkövetkező néhány kedden és csütörtökön – az író engedélyével – néhány részletet közlünk készülő könyvéből.
Item. Gregory Pack, ez a külalakra mokány, angolul prímán beszélő, egy motorbaleset folytán a jobb lábára kissé sántító (testes tarka ebet sodort el sok köbcentis Yamahájával a Marinelandnek otthont adó St. Augustine külvárosában régebben), hendikepje ellenére örökmozgó srác már rég az átmeneti virágkorát élő Marinelandben dolgozott, mikor én odavetődtem. Az ötös számú delfinárium búvár és idomár vezetőjeként magasan felettem állt a szamár- vagy delfinlétrán, és valószínűleg szóba se áll velem, az állatok eledelét olcsó műanyag vödrökben hurcolászó, porciózgató, csapot vagy felmosórongyot csavargató fickóval, ha véletlenszerűen nem derül ki rólam, hogy éppenséggel magyar vagyok. Kíváncsi volt rá, vajon jártam-e Dabason, ismerek-e valakit onnan, valami Nagy nevű ékszerészt, aki neki egykor az első aranyozott delfines nyakláncát készítette aprócska berakott drágakővel, amely nyakláncot azóta is itt hordja a nyakában. Ő ugyan korán eljött onnét az óceánon túlra, mégis kitörölhetetlenül bevésődött emlékezetébe az a kis eldugott, általa nemes egyszerűséggel – bár kétségtelen szeretettel a hangjában – picsányinak nevezett helyecske. Néha mintha hívná Dabas, sürgős üzeneteket nyomtatgatva és lődözgetve feléje, ezért biztos benne, hogy hazamegy még egyszer, halála előtt. Hazamegy, így mondta, amin kissé meglepődtem, de nem nagyon akartam mutatni. Úgy éreztem, szükségem van a barátságára, nem szabad rontani, következésképp inkább hallgattam, mint a sír, mikor kisvártatva olyat láttam, mely furcsa dolog az írásunk elején megemlített ominózus nagy-britanniai esethez, bezzeg, nagyon is hasonló. De facto ugyanaz. De iure pedig? (Mellékesen csak jóval később vallottam be Gregory Packnek, hogy én tősgyökeres délvidéki vagyok, bőven és szépen, de nem volt kínos, lévén az ő anyukája meg kishegyesi, ezért nem űzött ebből semmiféle tréfát. De talán azért sem, mert valahonnan értesült, főképp tőlem, hogy Dabassal szemben a vajdasági Hegyesről értsd és mondd: 25 jeles, a saját fantáziájával vagy fantáziátlanságával megvert író származik. Bár kétséges, hogy a félelmetes adat mikortól datálódik, Trianon milyen szerepet játszik benne, és derék hegyesi tollforgatóink közül egyáltalán melyikük látott valódi azúr tengert? Vagy mélykék álmában akár: ihlető-izgató tengeri najádot? Mindegy. Folytatom:)
Márpedig történt egyik este zárás után az, itt a borzasban a lényeg, hogy valamelyik heringes vödörbe belebotolva, rútul kificamodott a bokám. Úgy döntöttem, így bizony nem sántikálok haza nem túl közeli albérleti kulipintyómba, amelyet időközben említett H. Z. festő adakozó jóvoltából bérelhettem ki a Mayflower soron. Gondoltam, inkább megágyazok magamnak a szertárban, aztán másnap meglátjuk. Volt ott egy jó kis SKYPACK hálózsákom, rendes és kényelmes, meg is vackoltam benne, de álom valahogy nem jött a szememre. Kibotorkáltam hát a medenceszéli lelátóra elszívni egy sebtében sodort szőke virdzsiniait, amikor az éjszakára is kötelező mód felkapcsoltan hagyandó lámpák fényében – hiába világítanak gyéren azok, meg hiába a fénytörés a víz tükrén –, megpillantottam odalenn Gregoryt az egyik palackorrú hím delfinnel viháncolni. Név szerint, istenem, Frédi 2-vel, a leendő ifjú bandavezérrel, akinek Frédi nevű híres elődje, beleakadván a medence rácsába, szerencsétlenül kimúlt, ezért lett ő Frédi 2. Hogy hány Frédi nevű fiú delfin létezett vagy létezik még a világon, nehéz lenne megmondani, és nem is fontos. Fontos az, amit láttam. Márpedig azt, hogy ez a mintegy kétméteres állat az oldalán fekszik a medence sekély részében, derékig érő vízben, Pék Gyurink pedig a hasát simogatja, majd Frédi előbukkanó, S-alakban kígyóként mozgó, tekergő, aztán csaknem kiegyenesedő, mintegy külön életet élő jókora péniszének legtövét, fokozatosan haladva a makk felé. Ettől Frédi begörbítette a hátát, egész testében reszketett, vad, a férfi combján csattanó nemző mozdulatokat tett, hogy majdnem fellökte Gregoryt, miközben röfögésszerű nyögések hagyták el a torkát. Amikor nyilvánvalóan sikerült ejakulálnia, akkor viszont nagyot füttyentett, s kisvártatva Gregory csuklójára tekerve hímtagját, boldogan vonszolni, röpíteni kezdte szerelmét körbe-körbe. Ettől az intim látványtól, majd az azt követő remek mutatványtól, emlékszem, leesett az állam, utána önkéntelenül is tapsolni kezdtem. Gregory Pack észrevett, úgy láttam, rémület suhan át az arcán, amelyet csakhamar széles vigyor váltott fel. Szabad kezével intett, én pedig visszaintettem. Mélyülő ismeretségünk ezzel óriási lépést tett a bizalmas barátság, egyben a gyors végkifejlet felé.
Kommentek
Nagyon élvezem ezeket a jó kis történeteket.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ki nyert vasárnap?
Érdemes megemlíteni viszont Karácsony józan és egyben biztató nyilatkozatát: azt, hogy az együttműködés érdekében nyomban kapcsolatot >
Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre
Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >
A szerb kormány növeli az elköltözést?!
Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >
„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]
Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >
Tisztelet a magyar népnek
Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >
Bumeráng
A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Érinthetetlen-e Orbán?
A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >
Egy szerény javaslat
Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >
Mindenki önökre fog szavazni!
Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >
„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”
Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >
Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére
De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >