2020. január 22. Szerda
Ma Vince, Artúr névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Napi ajánló

Író a történelemben

Gerold László
Gerold László
Író a történelemben
Márai Sándor (bridgetdino rajza)

„Miközben íróként Casanova története foglalkoztatta, nem felejthette el, hogy „néhány száz kilométerrel arrébb, nyugatra a budai hegyek mögött, Hitler most vonul be Bécsbe.” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):

„A könyvhéten Hallgatni akarok címmel „új”, mert eddig publikálatlan kötete jelent meg Márai Sándornak. Hogy ez valóban az Egy polgár vallomásainak harmadik kötete lenne, amit Márai, mint naplójából tudni, feltétlenül szeretett volna megírni, hogy ezzel mintegy lezárja a magyar polgárság történetének regényfolyamát, vagy netán az életmű más műveihez kapcsolható szövegről van szó, ebben a pillanatban, amikor az izgalmas olvasmány egy szegmenséről próbálok beszámolni, számomra éppen úgy kevésbé lényeges, mint az, hogy az író véleményét tíz, történelmileg sorsdöntő évről a történelem elfogadja, vállalja-e. Ennél sokkal jobban érdekel, hogyan látja Márai Sándor az író és az irodalom helyét és szerepét abban az egy évtizednyi időben, melynek kezdete Hitler bécsi bevonulásának napja, a történelemben Anschlussként jegyzett esemény, vége pedig Rákosiék hatalomátvétele tíz évvel később, ami többek között a magyar polgárság és a polgári műveltség felszámolását jelentette.” (…)

„Már műve legelején felmerül benne: kell-e s kinek írni? Van-e olyan közeg, amely kíváncsi lenne az író szavára, aki teljes hivatástudattal gondolta, hogy „egy nemzet számára” ír. Holott az igazság az volt, mint mindig előtte és azóta, hogy az írónak örülnie kell, ha olvasóinak egy kis tábora létezik. Ha „egy kis nemzet életében tíz-tizenötezer olyan olvasó (van), aki hajlandó önként vagy rábeszélés árán pénzt áldozni a nemzet irodalmára”, ami az író számára „nem csekély segítség”, véli a kor, ha nem is legnépszerűbb, de mindenképpen egyik legjelentősebb prózaírója. Hogy kételyei voltak az írás értelmét illetően, s ez épp akkor merült fel benne, amikor az európai történelem egyik leggyászosabb időszaka kezdődött, cseppet sem véletlen, mert úgy érezte, joggal, amit az utókor napjainkig igazol, hogy ha megszűnik – a mi esetünkben azt mondanánk, ha nincs, mert talán nem is alakult ki, vagy ha igen, akkor mennyiségileg jelentéktelen – a polgárság, azt a kultúra s ezen belül az irodalom sínyli meg. Az a kultúra, az az irodalom ugyanis, amelyet nem a műveltség iránti elementáris igény, vágy, hanem bármilyen más felbuzdulás éltet, lett légyen az bármilyen „fájdalmas igazságtalanságból feljajduló panasz”, ha akár politikusi, akár közírói szólammá süllyed, irodalomként „üzletiesen tányérozó” mutatvánnyá silányul. Éppen azzá, amit a szükséges művészeti többlettel rendelkező igazi irodalom sohasem engedhet meg magának. Ezt csak az a rossz, a közepes vagy tehetségtelen ripacs nem látja, aki úgy véli, ki kell használnia a számára „sikert és tapsokat” hozó pillanatot, amikor az „ámokfutó társadalom szemét valamilyen sárga köd borította el”, amit természetesen afféle felső, állami vagy egyházi áldás is dédelget. Ha viszont az írónak, aki se közepes, se tehetségtelen ripacs, hallgatnia kell arról, ami éppen akkor az őt körülvevő világban történik, és másról ír – mint Márai tette 1938-ban, amikor remek Casanova-regényén dolgozott –, gondolataiban akkor sem szabadulhat a pillanat hozta aktualitásoktól. Miközben íróként Casanova története foglalkoztatta, nem felejthette el, hogy „néhány száz kilométerrel arrébb, nyugatra a budai hegyek mögött, Hitler most vonul be Bécsbe”. Ha mindezt talán abban a percben nem is látta olyan világosan, mint később, amikor emigrációban papírra vette a most poszthumuszként megjelent sorokat, de miközben napi sétáinak színhelyéről a Bástyasétányról nézte a régi budai házakat, melyekben „polgárok éltek”, köztük ő is, óvatosan őrizve bútoraikat, modorukat, életformájukat, talán radarszerű belső érzékeléssel gyanította, hogy mindez „e napon kezd feloldódni, bomlani, amorf lesz, ahogy a vegyészek mondják, mert erre a szilárd anyagra olyan erők hatnak, amelyeknek az anyag nem tud többé ellenállni”.”

2013. július 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Tizenhárom behívót kaptam

A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >

Tovább

„Orbánnak jó Vučić politikája”

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >

Tovább

Foglyul ejtve a senki földjén

Az iránit most azzal fenyegetik a magyar hatóságok, hogy közvetlenül a hazájába küldik vissza, de ott >

Tovább

Szempontok a börtönbizniszhez

Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >

Tovább

A nagytőke felelőssége

Az üzletembereknek, bankároknak és politikusoknak megvan a maguk felelőssége, hiszen gerjesztik az egyenlőtlenséget, elősegítik a korrupciót, >

Tovább

Izzó türelmetlenség

Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >

Tovább

A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >

Tovább

Gombos a „megszállás” idején

Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >

Tovább

A hatalmon maradás kísértései

Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >

Tovább

Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?

A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >

Tovább

Bővítési bonyodalmak

Igazából az a tét a Nyugat-Balkánon, hogy mekkora lehet ott az unió befolyása. Ha nem tesz >

Tovább