2023. június 5. hétfő
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Napi ajánló

Író a történelemben

Gerold László
Gerold László
Író a történelemben
Márai Sándor (bridgetdino rajza)

„Miközben íróként Casanova története foglalkoztatta, nem felejthette el, hogy „néhány száz kilométerrel arrébb, nyugatra a budai hegyek mögött, Hitler most vonul be Bécsbe.” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):

„A könyvhéten Hallgatni akarok címmel „új”, mert eddig publikálatlan kötete jelent meg Márai Sándornak. Hogy ez valóban az Egy polgár vallomásainak harmadik kötete lenne, amit Márai, mint naplójából tudni, feltétlenül szeretett volna megírni, hogy ezzel mintegy lezárja a magyar polgárság történetének regényfolyamát, vagy netán az életmű más műveihez kapcsolható szövegről van szó, ebben a pillanatban, amikor az izgalmas olvasmány egy szegmenséről próbálok beszámolni, számomra éppen úgy kevésbé lényeges, mint az, hogy az író véleményét tíz, történelmileg sorsdöntő évről a történelem elfogadja, vállalja-e. Ennél sokkal jobban érdekel, hogyan látja Márai Sándor az író és az irodalom helyét és szerepét abban az egy évtizednyi időben, melynek kezdete Hitler bécsi bevonulásának napja, a történelemben Anschlussként jegyzett esemény, vége pedig Rákosiék hatalomátvétele tíz évvel később, ami többek között a magyar polgárság és a polgári műveltség felszámolását jelentette.” (…)

„Már műve legelején felmerül benne: kell-e s kinek írni? Van-e olyan közeg, amely kíváncsi lenne az író szavára, aki teljes hivatástudattal gondolta, hogy „egy nemzet számára” ír. Holott az igazság az volt, mint mindig előtte és azóta, hogy az írónak örülnie kell, ha olvasóinak egy kis tábora létezik. Ha „egy kis nemzet életében tíz-tizenötezer olyan olvasó (van), aki hajlandó önként vagy rábeszélés árán pénzt áldozni a nemzet irodalmára”, ami az író számára „nem csekély segítség”, véli a kor, ha nem is legnépszerűbb, de mindenképpen egyik legjelentősebb prózaírója. Hogy kételyei voltak az írás értelmét illetően, s ez épp akkor merült fel benne, amikor az európai történelem egyik leggyászosabb időszaka kezdődött, cseppet sem véletlen, mert úgy érezte, joggal, amit az utókor napjainkig igazol, hogy ha megszűnik – a mi esetünkben azt mondanánk, ha nincs, mert talán nem is alakult ki, vagy ha igen, akkor mennyiségileg jelentéktelen – a polgárság, azt a kultúra s ezen belül az irodalom sínyli meg. Az a kultúra, az az irodalom ugyanis, amelyet nem a műveltség iránti elementáris igény, vágy, hanem bármilyen más felbuzdulás éltet, lett légyen az bármilyen „fájdalmas igazságtalanságból feljajduló panasz”, ha akár politikusi, akár közírói szólammá süllyed, irodalomként „üzletiesen tányérozó” mutatvánnyá silányul. Éppen azzá, amit a szükséges művészeti többlettel rendelkező igazi irodalom sohasem engedhet meg magának. Ezt csak az a rossz, a közepes vagy tehetségtelen ripacs nem látja, aki úgy véli, ki kell használnia a számára „sikert és tapsokat” hozó pillanatot, amikor az „ámokfutó társadalom szemét valamilyen sárga köd borította el”, amit természetesen afféle felső, állami vagy egyházi áldás is dédelget. Ha viszont az írónak, aki se közepes, se tehetségtelen ripacs, hallgatnia kell arról, ami éppen akkor az őt körülvevő világban történik, és másról ír – mint Márai tette 1938-ban, amikor remek Casanova-regényén dolgozott –, gondolataiban akkor sem szabadulhat a pillanat hozta aktualitásoktól. Miközben íróként Casanova története foglalkoztatta, nem felejthette el, hogy „néhány száz kilométerrel arrébb, nyugatra a budai hegyek mögött, Hitler most vonul be Bécsbe”. Ha mindezt talán abban a percben nem is látta olyan világosan, mint később, amikor emigrációban papírra vette a most poszthumuszként megjelent sorokat, de miközben napi sétáinak színhelyéről a Bástyasétányról nézte a régi budai házakat, melyekben „polgárok éltek”, köztük ő is, óvatosan őrizve bútoraikat, modorukat, életformájukat, talán radarszerű belső érzékeléssel gyanította, hogy mindez „e napon kezd feloldódni, bomlani, amorf lesz, ahogy a vegyészek mondják, mert erre a szilárd anyagra olyan erők hatnak, amelyeknek az anyag nem tud többé ellenállni”.”

2013. július 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sztálin szelleme még mindig kísérti Európát, Ukrajna pont azért harcol, hogy kiírtsa a rémet

 Az erősen jobboldali brit lap a Daily Telegraph egyik legnevesebb külpolitikai elemzője úgy látja, hogy Sztálin >

Tovább

A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség

Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >

Tovább

Növekszik a nukleáris konfliktus kockázata

Téves számítás vagy valamilyen baleset katasztrófát eredményezhet – hívja fel a figyelmet a Washington Post vezércikke. >

Tovább

Milyen országban élünk? (4.)

Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >

Tovább

Törökországnak be kell engednie Svédországot a NATO-ba

Különben ne hívják meg Erdogant és Orbán a jövő hónap közepén tartandó vilniusi NATO-csúcsra – írja >

Tovább

A Nyugat kudarcot vall a Balkánon

A Nyugat önmagát téveszti meg, amikor erőlteti az Unió bővítését, miközben az már évek óta halott. >

Tovább

Milyen országban élünk? (3.)

Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >

Tovább

Putyin háborúja egyben Amerika lehetősége is

A neves külpolitikai elemző, Walter Russel Mead nagy lehetőségnek tekinti a háborút Amerika számára. A Hudson >

Tovább

A Nyugat-Balkánon Putyin második frontot nyithat a NATO ellen

Különösen feltűnő, hogy a belgrádi kormány által szervezett rokonszenv-felvonuláson fellépett Milorad Dodik, a boszniai szerbek vezére, >

Tovább

Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén

Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >

Tovább

Milyen országban élünk? (2.)

Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >

Tovább

Mi is elpilledtünk

A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >

Tovább