Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Via Kelebia
Vegyünk példát!
Végel László
Kecskés Elemér a belgrádi televízió esti hírműsorát nézte, és szokás szerint mérgében az asztalt verte.
Felháborító, dühöngte, ezek másról sem szónokolnak, mint a nemzetegyesítésről. Folyton azon siránkoznak, hogy a szerbek széthúznak, nincs köztük összetartás. Pocskondiázzák a liberálisokat meg a kozmopolitákat. Még hogy azok a nemzetárulók! Közben nem akad egyetlen liberális vagy kozmopolita sem. Pedig milyen jó lenne, ha lenne, akkor bezzeg megnyugodnék. Még szavaznék is rájuk. Arról nem is beszélve, hogy folyton a pópákat szerepeltetik a televízióban. A pópák maradjanak a templomaikban. Európában ez a normális. Elképesztő, hogy mi történik Belgrádban. A múltkoriban fényes nappal agyba-főbe verték a jogaikért tüntető melegeket. A CNN meg a BBC kamerái előtt ütlegelték őket, hogy az egész világ lássa. Így aztán soha sem fogunk az EU-ba kerülni.
– De apám iszonyodik a melegektől – szakította félbe hőbörgését a fia, aki éppen a diszkóba készülődött.
Kecskés Elemér felkapta a fejét.
– Te zöldfülű, nem értesz a politikához – hördült fel az öreg. – Arról van szó, hogy vannak hasznos melegek, és vannak káros melegek. Én a budapesti káros melegekről beszéltem neked. A belgrádi melegek hasznosak. Nem lehet csak úgy általánosítani a melegeket, érted?
A fiú nem értette, de bólintott.
– Én bizony be sem teszem a lábam abba a Belgrádba. Harminc évvel ezelőtt jártam ott utoljára, amikor május 25-én Tito születésnapját és az ifjúság napját ünnepeltük. Autóbusszal szállítottak bennünket, a párttagoknak ildomos volt megjelenniük.
– Kényszeríttettek? – kíváncsiskodott a fia.
– Hát nem éppen, de nem volt tanácsos távol maradni, egyszóval menni kellett – legyintett az apja türelmetlenül, mert a hírek kötötték le a figyelmét.
– Na itt van, megjósoltam, a szerb radikálisok egyre népszerűbbek, tudtam én, hogy így lesz.
– Ha jól értem, apám is párttag volt – használta ki a fiú a kedvező alkalmat, mivel az elmúlt években sehogy sem tudta felfogni, hogy miért szidja az apja a kommunistákat, ha ő is kommunista volt. Miért mondogatja unos-untalan, hogy a kommunisták a legnagyobb nemzetárulók?
– Hányszor mondtam már, hogy igen is, meg nem is – fortyant fel Kecskés Elemér. – Látszik, hogy nem értesz a politikához – legyintett, és csatornát váltott, mert kezdődött a Duna Televízió esti híradója.
– Így már jobban érzem magam – jegyezte meg, és intett a feleségének, hogy hozza már a szokásos esti söradagját.
– Nagyon helyes – folytatta a nedűt kortyolgatva –, felháborító, hogy egyesek azt a hazugságot merészelik terjeszteni, a vallás magánügy. Végre, akad egy politikus, aki az arcukba vágja az igazságot, miszerint a vallás a legszemélyesebb közügy. Ezt akarom, hallani. Vallás nélkül nincs összetartás! Egyetértés, ez a fontos! Viszont, felfoghatatlan, hogy miért szavaznak az emberek az anyaországban olyanokra, akik az ellenkezőjét vallják. Én állítom neked fiam, hogy az a Budapest tele van liberálissal és kozmopolitával, akikből hiányzik az igazi nemzeti érzés. Ez lesz a vesztünk. Végső ideje, hogy példát vegyünk a szerbektől. Köztük bezzeg nincs egy árva liberális sem, és mégis folyton őket szidják, Pesten meg kesztyűs kézzel bánnak velük. Nem is csoda, hogy Pesten egész nap dübörög a techno, az ifjúság meg virradatig össze-vissza ugrál a diszkókban. A kommunisták megrontják az ifjúságot – csapott újra az asztalra, aztán gyanakodva a fiára nézett. Az anyádtól hallom, hogy te is jársz diszkóba.
– Szóba sem kerülhet – válaszol a fiú. Mifelénk nincs olyan diszkó. – Ellenben azt hallottam, hogy volt a kommunisták idején, de becsukták, mert üresen tátongtak. Vagy nem az apám mondta, hogy Szerbiában nincsenek nemzetárulók. Ha pedig nincsenek, akkor nyilvánvalóan a diszkókat nincs, ki látogassa.
Pedig célszerű lehetne, ha minden utcában legalább egy diszkó működne, morfondírozott az apa, és ahol egész nap technót hallgatva elidőzne az ifjúság.
– Hasznos lenne – helyeselt sebtében a fiú. Majdnem kiszaladt a száján, hogy nem kell apjának emiatt aggódni, akad minden utcában legalább egy. De nem akart illúzióromboló lenni, mert akkor arról vitáztak volna, hogy neki szabad-e oda betérni vagy sem. – Megyek a hagyományápoló szakkörbe – mondta, és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. Értek én is a politikához, töprengett magában a diszkó felé tartva.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”
A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >
A média visszalengyelesítése magyar módra
A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >
Elvesztettem egy országot, de maradt egy város
Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >
Az echte magyar keresztény-úri polgárság
Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >
Akinek Gorbacsov volt a riportere
Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >
Zenebohóc a szimfonikusok között
A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >
Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között
Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >
Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak
Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >
Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is
Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >
Száz napos türelmi idő
Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >
Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban
A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >
A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik
Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >