2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Via Kelebia

Vegyünk példát!

Végel László
Végel László
Vegyünk példát!
Diszkó (WaLyA illusztrációja)

Kecskés Elemér a belgrádi televízió esti hírműsorát nézte, és szokás szerint mérgében az asztalt verte.

Felháborító, dühöngte, ezek másról sem szónokolnak, mint a nemzetegyesítésről. Folyton azon siránkoznak, hogy a szerbek széthúznak, nincs köztük összetartás. Pocskondiázzák a liberálisokat meg a kozmopolitákat. Még hogy azok a nemzetárulók! Közben nem akad egyetlen liberális vagy kozmopolita sem. Pedig milyen jó lenne, ha lenne, akkor bezzeg megnyugodnék. Még szavaznék is rájuk. Arról nem is beszélve, hogy folyton a pópákat szerepeltetik a televízióban. A pópák maradjanak a templomaikban. Európában ez a normális. Elképesztő, hogy mi történik Belgrádban. A múltkoriban fényes nappal agyba-főbe verték a jogaikért tüntető melegeket. A CNN meg a BBC kamerái előtt ütlegelték őket, hogy az egész világ lássa. Így aztán soha sem fogunk az EU-ba kerülni.

– De apám iszonyodik a melegektől – szakította félbe hőbörgését a fia, aki éppen a diszkóba készülődött.

Kecskés Elemér felkapta a fejét.

– Te zöldfülű, nem értesz a politikához – hördült fel az öreg. – Arról van szó, hogy vannak hasznos melegek, és vannak káros melegek. Én a budapesti káros melegekről beszéltem neked. A belgrádi melegek hasznosak. Nem lehet csak úgy általánosítani a melegeket, érted?

A fiú nem értette, de bólintott.

– Én bizony be sem teszem a lábam abba a Belgrádba. Harminc évvel ezelőtt jártam ott utoljára, amikor május 25-én Tito születésnapját és az ifjúság napját ünnepeltük. Autóbusszal szállítottak bennünket, a párttagoknak ildomos volt megjelenniük.

– Kényszeríttettek? – kíváncsiskodott a fia.

– Hát nem éppen, de nem volt tanácsos távol maradni, egyszóval menni kellett – legyintett az apja türelmetlenül, mert a hírek kötötték le a figyelmét.

– Na itt van, megjósoltam, a szerb radikálisok egyre népszerűbbek, tudtam én, hogy így lesz.

– Ha jól értem, apám is párttag volt – használta ki a fiú a kedvező alkalmat, mivel az elmúlt években sehogy sem tudta felfogni, hogy miért szidja az apja a kommunistákat, ha ő is kommunista volt. Miért mondogatja unos-untalan, hogy a kommunisták a legnagyobb nemzetárulók?

– Hányszor mondtam már, hogy igen is, meg nem is – fortyant fel Kecskés Elemér. – Látszik, hogy nem értesz a politikához – legyintett, és csatornát váltott, mert kezdődött a Duna Televízió esti híradója.

– Így már jobban érzem magam – jegyezte meg, és intett a feleségének, hogy hozza már a szokásos esti söradagját.

– Nagyon helyes – folytatta a nedűt kortyolgatva –, felháborító, hogy egyesek azt a hazugságot merészelik terjeszteni, a vallás magánügy. Végre, akad egy politikus, aki az arcukba vágja az igazságot, miszerint a vallás a legszemélyesebb közügy. Ezt akarom, hallani. Vallás nélkül nincs összetartás! Egyetértés, ez a fontos! Viszont, felfoghatatlan, hogy miért szavaznak az emberek az anyaországban olyanokra, akik az ellenkezőjét vallják. Én állítom neked fiam, hogy az a Budapest tele van liberálissal és kozmopolitával, akikből hiányzik az igazi nemzeti érzés. Ez lesz a vesztünk. Végső ideje, hogy példát vegyünk a szerbektől. Köztük bezzeg nincs egy árva liberális sem, és mégis folyton őket szidják, Pesten meg kesztyűs kézzel bánnak velük. Nem is csoda, hogy Pesten egész nap dübörög a techno, az ifjúság meg virradatig össze-vissza ugrál a diszkókban. A kommunisták megrontják az ifjúságot – csapott újra az asztalra, aztán gyanakodva a fiára nézett. Az anyádtól hallom, hogy te is jársz diszkóba.

– Szóba sem kerülhet – válaszol a fiú. Mifelénk nincs olyan diszkó. – Ellenben azt hallottam, hogy volt a kommunisták idején, de becsukták, mert üresen tátongtak. Vagy nem az apám mondta, hogy Szerbiában nincsenek nemzetárulók. Ha pedig nincsenek, akkor nyilvánvalóan a diszkókat nincs, ki látogassa.

Pedig célszerű lehetne, ha minden utcában legalább egy diszkó működne, morfondírozott az apa, és ahol egész nap technót hallgatva elidőzne az ifjúság.

– Hasznos lenne – helyeselt sebtében a fiú. Majdnem kiszaladt a száján, hogy nem kell apjának emiatt aggódni, akad minden utcában legalább egy. De nem akart illúzióromboló lenni, mert akkor arról vitáztak volna, hogy neki szabad-e oda betérni vagy sem. – Megyek a hagyományápoló szakkörbe – mondta, és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. Értek én is a politikához, töprengett magában a diszkó felé tartva.

2012. április 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább