2024. június 24. hétfő
Ma János, Iván névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Via Kelebia

Csöpike vívódása

Végel László
Végel László
Csöpike vívódása
Vukovár (arted_in_kc fotója)

Csöpike már huzamosabb ideje készülődött Magyarországra. Két fiát szerette volna meglátogatni, akik több mint tíz éve, valahol még ’92 kora tavaszán lépték át a szerb-magyar határt, és azóta egyszer sem jöttek vissza. Nem jöhettek, hiszen mindketten katonakötelesnek számítottak, s attól féltek, ha átlépik a határt, azonnal hadbíróság elé állítják őket. Csöpike többször is járt a katonai ügyosztályon, hogy kérelmezze, hagyják békén a gyerekeket, hiszen már régen nem élnek itt, de a hivatalnok a vállát vonogatva közölte, lehetetlen, mivel a fiúk nem jelentkeztek ki, és addig, amíg ezt személyesen nem teszik meg, Szerbiában katonaköteleseknek számítanak.

De ha átlépik a határt, hogy itthon kijelentkezzenek, akkor elviszik őket katonának, motyogta inkább csak maga elé.

Úgy van, válaszolta a hivatalnok. A törvény az törvény, tette hozzá, majd ha megváltozik a törvény, akkor nem lesz gondjuk. Vagy pedig várják ki, hogy betöltsék a 33. életévüket.

Csöpike levelet írt a gyerekeknek, hogy a törvény, az törvény.

A két fiú kérlelte Csöpikét, hogy azonnal üljön vonatra, utazzon el Szegedig, ahol majd ők kocsival bevárják.

De Csöpike csak nem indult el, pedig folyton arról beszélt, hogy Pestre készülődik. A magyarországi beutazási vízum bevezetésekor, egy hideg októberi reggelen, az elsők között állt be a konzulátus előtti sorba. Még aznap este kezében volt a vízum, amelyet büszkén mutogatott a szomszédoknak. Úgy érezte, hogy ezzel sokkal többet ér az útlevele.

Látod Sári, milyen szép vízum, dicsekedett a szomszédasszonynak, aki elismerően bólogatott. Szép, mondta. Ha Szabadkán járok, én is kiváltom, jelentette ki. Ha ő egyszer a beutazási engedély birtokában lesz, akkor biztosan útra kel, nem úgy, mint Csöpike, aki folyton csak ismételgeti, hogy készülődik, de soha sem indul el, gondolta magában.

Az utcabeliek heccelődve faggatták Csöpikét. Mikor utazol? Ő pedig bizonygatta hogy, a jövő héten biztosan neki vág.

Amióta olyan hirtelen elvesztette a férjét, Csöpikének mintha elment volna az esze, sutyorogtak egymás között a szomszédok.

A háború kezdetén ugyanis Csöpike férje útnak indította a gyerekeket, nehogy elcipeljék őket katonának. Eladta az Opelt, a motorkerékpárt és a morzsológépet, a pénzt pedig – nagy titokban – a sógorasszony utánuk vitte.

Alig néhány nap múlva jöttek is a katonai ügyosztályról. Nem a gyerekeket keresték, hanem az apjukat. Rendben van, így már igazságos, mondta az apa, és becsomagolt.

Tüzérek kellenek, Vukovárt ostromoljuk, te meg valamikor a tüzérségen szolgáltál, ezért viszünk téged, mondták az ügyosztályon.

Hat hónap múlva tért haza.

Nem akart látni senkit, egész nap a magyar műsorokat bámulta. Ha hazajött a munkából, izgatottan nyomogatta a keresőgombokat, s csak akkor nyugodott meg, ha a magyar politikusokat látta a képernyőn. Főleg Antall Józsefet, Torgyán Józsefet és Csurka Istvánt. Olyankor nem is volt szabad szólni hozzá.

– Érted, miről beszélnek? – kíváncsiskodott Csöpike.

– Persze – mondta a férje.

– Én nem – válaszolta Sárika duzzogva.

– Rólam beszélnek – motyogta a férj.

– És mit mondanak?

– Hát, nem hallod? Azt, hogy milyen rossz magyar vagyok.

Aztán ágynak esett. Onnan is csak a tévét bámulta, amellyel mind gyakrabban perlekedett.

A szíve mondta fel a szolgálatot. Az orvos azt mondta, nem volt segítség. Halála előtt valami olyasmit magyarázott Csöpikének, hogy fogadja meg: a gyerekeknek soha, semmi pénzért se árulja el, mit művelt ő akkor, ott Vukováron.

Azóta Csöpike reggelente bekapcsolja a televíziót. Ugyanazokat a műsorokat nézi, mint megboldogult férje, de az ablak előtt hallgatódzó kíváncsi szomszédok csak értelmetlen szavak kiszüremlését hallják.

2012. február 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az intézmények Véemeszes (le)uralása

Az MNT tagjai bizonyára arról sem értesültek, hogy az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékére – a >

Tovább

Orbán Viktor jogi és retorikai támadásokat intéz az LMBT-közösség ellen

A budapesti amerikai nagykövet rezidenciáján tartott tömegfogadáson a David Pressman azzal vádolta a szélsőjobbos magyar kormányt, >

Tovább

Választások régen és ma

Csakhogy azóta változott a viszony, már a kilencvenes évek második felétől oldódott a feszültség, és lassan-lassan >

Tovább

Brüsszel majd később

Van ilyen: egyszerűen többet képzelt magáról, mint amennyi indokolt volna. Az a csoda, hogy eddig is >

Tovább

A Közel-Kelet akadálytalanul sodródik bele a katasztrófába

Nagyjából már csupán egyetlen légitámadásra van attól – figyelmeztet Simon Tisdall, a Guardian szemleírója. Izraelben sokan >

Tovább

Európában annyi elnök van, hogy egymás sarkába érnek, de nincs közöttük egy sem, aki vállalná a földrész vezetését

Ezt állapítja meg az Economist Nagy Károlyról elnevezett rovat heti elemzése. Váratlanul hatalmi űr keletkezett, miközben >

Tovább

Trump győzelme - újabb háború a Balkánon?

A Neue Zürcher Zeitung kommentárja abból a szempontból is fölöttébb problémásnak tartaná Trump győzelmét, mert az >

Tovább

Alulképviseltek a temerini magyarok (is)!

A magyarok szempontjából a temerini botrányos választási eredmény is a VMSZ-VMDP katasztrofális politizálásának a következménye! A >

Tovább

A Bartók fivérek

Magyarországiak készítettek egy négyrészes filmet a délszláv háborúról a 90-es évek végén, és abban beszélt egy >

Tovább

Viktátor az orbániversumban

A Die Presseben megjelent a glossza azt emeli ki, hogy a magyar válogatottnak bosszút kellett volna >

Tovább

Érdekeink kiárusítása

A közleményből és a jelenlegi képviselőházi politikai (erő)viszonyokból szinte arra lehet következtetni, hogy a Tartományi Kormány >

Tovább

A hisztéria és a rezignáció között hánykolódunk

Romokban heverő értékrendek közepette vajúdik az új világ, amelyről fogalmunk sincs, hogy milyen lesz. Mindeközben azzal >

Tovább