2020. június 5. péntek
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Via Kelebia

Csöpike vívódása

Végel László
Végel László
Csöpike vívódása
Vukovár (arted_in_kc fotója)

Csöpike már huzamosabb ideje készülődött Magyarországra. Két fiát szerette volna meglátogatni, akik több mint tíz éve, valahol még ’92 kora tavaszán lépték át a szerb-magyar határt, és azóta egyszer sem jöttek vissza. Nem jöhettek, hiszen mindketten katonakötelesnek számítottak, s attól féltek, ha átlépik a határt, azonnal hadbíróság elé állítják őket. Csöpike többször is járt a katonai ügyosztályon, hogy kérelmezze, hagyják békén a gyerekeket, hiszen már régen nem élnek itt, de a hivatalnok a vállát vonogatva közölte, lehetetlen, mivel a fiúk nem jelentkeztek ki, és addig, amíg ezt személyesen nem teszik meg, Szerbiában katonaköteleseknek számítanak.

De ha átlépik a határt, hogy itthon kijelentkezzenek, akkor elviszik őket katonának, motyogta inkább csak maga elé.

Úgy van, válaszolta a hivatalnok. A törvény az törvény, tette hozzá, majd ha megváltozik a törvény, akkor nem lesz gondjuk. Vagy pedig várják ki, hogy betöltsék a 33. életévüket.

Csöpike levelet írt a gyerekeknek, hogy a törvény, az törvény.

A két fiú kérlelte Csöpikét, hogy azonnal üljön vonatra, utazzon el Szegedig, ahol majd ők kocsival bevárják.

De Csöpike csak nem indult el, pedig folyton arról beszélt, hogy Pestre készülődik. A magyarországi beutazási vízum bevezetésekor, egy hideg októberi reggelen, az elsők között állt be a konzulátus előtti sorba. Még aznap este kezében volt a vízum, amelyet büszkén mutogatott a szomszédoknak. Úgy érezte, hogy ezzel sokkal többet ér az útlevele.

Látod Sári, milyen szép vízum, dicsekedett a szomszédasszonynak, aki elismerően bólogatott. Szép, mondta. Ha Szabadkán járok, én is kiváltom, jelentette ki. Ha ő egyszer a beutazási engedély birtokában lesz, akkor biztosan útra kel, nem úgy, mint Csöpike, aki folyton csak ismételgeti, hogy készülődik, de soha sem indul el, gondolta magában.

Az utcabeliek heccelődve faggatták Csöpikét. Mikor utazol? Ő pedig bizonygatta hogy, a jövő héten biztosan neki vág.

Amióta olyan hirtelen elvesztette a férjét, Csöpikének mintha elment volna az esze, sutyorogtak egymás között a szomszédok.

A háború kezdetén ugyanis Csöpike férje útnak indította a gyerekeket, nehogy elcipeljék őket katonának. Eladta az Opelt, a motorkerékpárt és a morzsológépet, a pénzt pedig – nagy titokban – a sógorasszony utánuk vitte.

Alig néhány nap múlva jöttek is a katonai ügyosztályról. Nem a gyerekeket keresték, hanem az apjukat. Rendben van, így már igazságos, mondta az apa, és becsomagolt.

Tüzérek kellenek, Vukovárt ostromoljuk, te meg valamikor a tüzérségen szolgáltál, ezért viszünk téged, mondták az ügyosztályon.

Hat hónap múlva tért haza.

Nem akart látni senkit, egész nap a magyar műsorokat bámulta. Ha hazajött a munkából, izgatottan nyomogatta a keresőgombokat, s csak akkor nyugodott meg, ha a magyar politikusokat látta a képernyőn. Főleg Antall Józsefet, Torgyán Józsefet és Csurka Istvánt. Olyankor nem is volt szabad szólni hozzá.

– Érted, miről beszélnek? – kíváncsiskodott Csöpike.

– Persze – mondta a férje.

– Én nem – válaszolta Sárika duzzogva.

– Rólam beszélnek – motyogta a férj.

– És mit mondanak?

– Hát, nem hallod? Azt, hogy milyen rossz magyar vagyok.

Aztán ágynak esett. Onnan is csak a tévét bámulta, amellyel mind gyakrabban perlekedett.

A szíve mondta fel a szolgálatot. Az orvos azt mondta, nem volt segítség. Halála előtt valami olyasmit magyarázott Csöpikének, hogy fogadja meg: a gyerekeknek soha, semmi pénzért se árulja el, mit művelt ő akkor, ott Vukováron.

Azóta Csöpike reggelente bekapcsolja a televíziót. Ugyanazokat a műsorokat nézi, mint megboldogult férje, de az ablak előtt hallgatódzó kíváncsi szomszédok csak értelmetlen szavak kiszüremlését hallják.

2012. február 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Tovább

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Tovább

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Többszörösen kifosztva

Egyrészt a mi pénzünkből az állam befizeti a GDP 2 százalékára emelt hozzájárulást a helyreállítási alapba, >

Tovább

Öt igazság Trianonról

Az Európai Unió – azaz „Brüsszel” – megoldotta, amit száz éve egy rossz békeszerződés okozott. Trianon >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Trianon – kinek fáj?

Másfelől Orbán realista, és tudja, hogy nemzetközi ideológiai hadjáratában szövetségesekre van szüksége, és ezeket – például >

Tovább

Orbán a német uniópártok kedvenc autokratája

Orbán tagsága ügyében döntő, hogy hová áll Merkel és Söder. Ha mindkettő lefelé fordítaná a hüvelykujját, >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább