2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Via Kelebia

A jó hazafi

Végel László
Végel László
A jó hazafi
Nagyapa és unokája (riunien-d3jef0u fotója)

Milan Gavrilović több mint tíz év elteltével Budapestre utazott, hogy megismerje az unokáját. Ha már minden romba dőlt, akkor tekintse meg a romokat is, gondolta magában.

Golgotája, ahogy mondogatta, 1992-ben kezdődött, amikor a fiát egyetemi tanulmányai befejezése után sorkatonai kötelezettségének teljesítésére szólították fel. Az apa megdöbbenten vette kézébe a katonai behívót. Miért éppen őt? Első gondolata az volt, hogy kapcsolatai révén kieszközöli, halasszák el a szolgálat letöltését, legalább addig, amíg a háború tart.

Ez a háború úgyis rövid, és eredményes lesz. Gyorsan végzünk a horvát fasisztákkal, propagálta győzelmi mámorában. Végre szabadnak érezhette magát. Olyasmiről beszélhetett, amiről kommunistaként soha: a szerbek nem egyenrangúak a többi nemzettel. Fájlalta, hogy a kommunista pártban erről évtizedekig hallgatnia kellett. Rossz hazafi voltam, ismerte be szégyenkezve.

Az első között lépett be Milošević pártjába, mert azt gondolta, hogy a szerbeknek nem szabad megalázkodniuk. Rövidesen beválasztották a városi vezetőségbe.

Nem kért protekciót, mert attól tartott, hogy rossz hazafinak nevezik. Félt, mint hajdan a kommunista pártban. Aggódó felesége mind türelmetlenebb lett.

Legjobb lesz, ha Jovan Magyarországra menekül. Kitűnően beszéli az angolt, informatikusi diplomájával könnyen talál magának munkát.

A férj felhorkant.

– Még csak az hiányzik – mondta.

– Ha a héten nem teszel valamit az érdekében, akkor vasárnap utazunk – jelentette ki elszántan az asszony. – A fiam nem fog a te háborúdban részt vállalni.

Milan Gavrilović nem akart rossz hazafi lenni, de a fiát sem akarta háborúba küldeni. Ezért nem mondott sem igent, sem nemet.

Az anya rendszeresen látogatta a fiát. Az egyik hazajövetel alkalmával örömmel újságolta, hogy a gyerek munkát talált. 1995-ben a háborúk befejezése után az apa megüzente a fiának, hogy azonnal csomagoljon, és jöjjön haza. A fiú visszaüzent: semmi pénzért.

Nemsokára nősülni fog, hozta kisvártatva az anya az örömhírt.

– Remélem szerb lányt vesz feleségül – jegyezte meg mogorván az apa.

Az asszony hallgatott.

Csak a legközelebbi oda-vissza útja után közölte a férjével.

– Magyar lányt vesz feleségül.

Az apa összekapta magát, és elrohant az ügyvédhez. Hivatalosan kitagadta a fiát. Az örökségből sem kap semmit. Végrendeletében egész vagyonát a Szerb Nők Köre egyesületre hagyja.

A fiáról évekig hallani sem akart.

Amikor az unoka megszületéséről szóló hír megérkezett, röviden csak annyit kérdezett: lány vagy fiú?

– Fiú – közölte kurtán az asszony. – Jánosnak keresztelték.

Az apa csendben bevonult a szobájába.

Három év elmúltával került ismét szóba az unoka, amikor a felesége éppen hazaugrott.

– Beszél már? – kérdezte a Budapest-Újvidék vonalon rendszeresen ingázó asszonyt.

– Beszél – válaszolta.

– Akkor csomagolj!

Az anya kővé dermedt a váratlan fordulattól. Nem kérdezett semmit. A férje nyugdíjaztatása után teljesen visszavonult, keveset beszélt, a négy fal között élt, régi barátaival sem találkozott már.

Telefonon szállodai szobát foglalt. Nem vagyok hajlandó idegeneknél lakni, mondta. Csak az unokámat akarom látni.

Miután a szállodában megpihentek, az asszony elvezette férjét fia budai háromszobás lakásába, amelyet a fiatal pár a gyerek érkezése előtt kölcsönre vásárolt.

Amikor beléptek, az apa nem nyújtott kezet a fiának. A menyének sem köszönt. A felesége vezette be unokája szobájába.

– Jovan, drága kis unokám – mondta neki szerbül.

A gyerek magyarul válaszolt.

– Szervusz, nagypapi.

A nagyapa meghökkent majd némán felemelkedett, sarkon fordult és távozott.

Újvidéki lakásába visszatérve egy pillantást vetett a dolgozószobájának íróasztalán porosodó Milošević-fotóra.

Összeesküdött ellenem az egész világ, konstatálta magában. Ingerülten letörölte az üvegről a port, aztán a fiókba süllyesztette a fotót, mert nem akarta, hogy a vezér szigorú tekintete mindennap arra emlékeztesse, hogy milyen rossz hazafi volt, amiért szökni hagyta a fiát. Durván becsapta az íróasztal fiókját, miközben az járt a fejében, hogy ő több háborút is vesztett. Nagyobb hazafi, mint a nagy főnök.

2012. február 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább