2020. június 6. szombat
Ma Norbert, Norberta, Cintia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Via Kelebia

Gastarbeiterek és disszidensek

Végel László
Végel László
Gastarbeiterek és disszidensek
(a_handy_stock illusztrációja)

Varjú Jánosnak szerencséje volt: az utolsó pillanatban, 1988-ban lett németországi gastarbeiter. Egy volt iskolatársa, Góbor Bandi jött haza a nagybátyja temetésére.

– Nem lehet kávét venni, benzin sem kapható. Rossz vége lesz ennek – fanyalgott, s itókázás közben azt javasolta, hogy időben oldjon kereket. – A gazdám szobafestőket keres, szívesebben vesz fel egy magyart, mint egy törököt – közölte bizalmasan.

Egy hét múlva Bandi Berlinből telefonált neki, szedje a cókmókját. János sógorra bízta a lakást, és az asszonnyal együtt útnak eredt. A gazda rendezte a papírokat, s azonnal alkalmazta.

Fél év múlva nagy szerencse érte.

Egy öregnél meszeltek éppen, amikor János fülét megütötte, hogy Csörsz úr magyarul beszél a fiával, aki – mint kiderült – azért jött Hamburgból, hogy segítsen rendbe hozni a lakást, amelyik az anyjuk halála után elhanyagolt volt.

Erre megszólalt János, hogy ő is magyar.

– És te hogy szöktél ki? Turistaként? – kérdezte Csörsz úr.

– Szépen, útlevéllel – válaszolta János.

– Akkor te csak hazánkfia vagy – mondta az öregúr ironikusan.

Nem, hanem magyar, válaszolta János, mivel nem értette, mit akar mondani az öregúr azzal, hogy hazánkfia.

– Jugoszláviából jöttem, útlevéllel – magyarázta.

– Értem, tehát te szerb vagy. S hol tanultál meg ilyen jól magyarul?

– Magyar vagyok – erősködött Varjú János.

Az öreg csak legyintett. Nem fontos, mondta. Viszont Tito nagy ember volt, mert ujjat húzott Sztálinnal, bizonygatta az öregúr, s aztán azzal dicsekedett, hogy még 56-ban disszidált, de akkor se teszi be a lábát Magyarországra, ha hazánkfiának nevezik. Ezek az újak, a hazánkfiák nem igazi disszidensek, tette hozzá.

Ebből János arra a következtetésre jutott, hogy a hazánkfia nagyon rossz dolog.

Amikor azonban kiderült, hogy a felesége is vele van, az öregúr szeme felvillant.

– Jöhetne takarítani – mondta. – Fusiban.

Az asszony hetente egyszer takarított Csörsz úrnál, majd híre ment a magyarok között, hogy olcsón dolgozik, mire egyre többen hívták. Végül János is fusiban meszelte a berlini magyarok lakásait. Tartsunk össze, így olcsóbb, mondogatták alku közben bizalmasan.

Pár év múlva azonban minden megváltozott.

Kizavartuk az oroszokat, büszkélkedtek.

Többé azonban nem tartottak össze. Nem telefonáltak egymásnak, és nem barátkoztak. Varjú János pedig megtanulta, hogy a magyaroknál még takarítani, és meszelni sem könnyű.

Egy este az asszony rosszkedvűen mesélte el, hogy a nagyságos asszony majdnem kidobta.

Azt mondta, hogy imádkozzak Antall Józsefért, aki megsegít a bennünket, szegény kisebbségi magyarokat. Aztán rám kérdezett, hogy tudom-e ki az az Antall.

– Biztos, hogy a párttitkár – hümmögött Varjú János.

– Nem, hanem kormányfő – okosította a felesége.

– Rendben van, tehát olyasvalami, mint a Tito – zárta le a vitát a férj.

Ettől kezdve meggyűlt a bajuk a munkaadókkal.

Rendszerint a mellüknek szegezték a kérdést, hogy ki mellett vannak. Antall? Horn? Orbán? Medgyessy? Gyurcsány? Ki tudná mind felsorolni. Varjú sehogy sem tudta eltalálni, hogy mit kíván a gazda hallani, ezért idegességében rendszerint kicseppentette a festéket a parkettára.

– Ne ügyetlenkedj! – sziszegte Varjúné. – Nem győzök súrolni utánad.

Látszik, hogy elcsavarták a fejét a szerbek. Ne hallgasson Samura, a titkos komcsira. Bezzeg Szemerédy úr újra megjátssza a grófot. Ilyesmiket mondogattak, attól függően, hogy ki hova sorolta magát. Varjú igyekezett a kedvükbe járni, de sajnos, sokszor nem találta el, ki előtt melyik nevet kell kiejtenie.

– Mester úr, miféle magyar ember maga? Éjjel-nappal azért harcolunk, hogy megmentsük, maga meg hálátlansággal fizet – vonták kérdőre.

Sokan annyira feldühödtek, hogy nem is hívták többé fusizni.

Varjú közben a létrával bicegett körbe a szobában. A mellének szegezett kérdés hallatán megremegett a keze, s nagy festékcseppek hullottak a parkettára.

Az egész harcnak én iszom meg a levét, gondolta magában, miközben gyámoltalanul pillantott a parkettát súroló asszonyra.

2012. február 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Tovább

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Tovább

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Többszörösen kifosztva

Egyrészt a mi pénzünkből az állam befizeti a GDP 2 százalékára emelt hozzájárulást a helyreállítási alapba, >

Tovább

Öt igazság Trianonról

Az Európai Unió – azaz „Brüsszel” – megoldotta, amit száz éve egy rossz békeszerződés okozott. Trianon >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Trianon – kinek fáj?

Másfelől Orbán realista, és tudja, hogy nemzetközi ideológiai hadjáratában szövetségesekre van szüksége, és ezeket – például >

Tovább

Orbán a német uniópártok kedvenc autokratája

Orbán tagsága ügyében döntő, hogy hová áll Merkel és Söder. Ha mindkettő lefelé fordítaná a hüvelykujját, >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább