2020. augusztus 10. hétfő
Ma Lőrinc, Blanka, Csilla névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Via Kelebia

Gastarbeiterek és disszidensek

Végel László
Végel László
Gastarbeiterek és disszidensek
(a_handy_stock illusztrációja)

Varjú Jánosnak szerencséje volt: az utolsó pillanatban, 1988-ban lett németországi gastarbeiter. Egy volt iskolatársa, Góbor Bandi jött haza a nagybátyja temetésére.

– Nem lehet kávét venni, benzin sem kapható. Rossz vége lesz ennek – fanyalgott, s itókázás közben azt javasolta, hogy időben oldjon kereket. – A gazdám szobafestőket keres, szívesebben vesz fel egy magyart, mint egy törököt – közölte bizalmasan.

Egy hét múlva Bandi Berlinből telefonált neki, szedje a cókmókját. János sógorra bízta a lakást, és az asszonnyal együtt útnak eredt. A gazda rendezte a papírokat, s azonnal alkalmazta.

Fél év múlva nagy szerencse érte.

Egy öregnél meszeltek éppen, amikor János fülét megütötte, hogy Csörsz úr magyarul beszél a fiával, aki – mint kiderült – azért jött Hamburgból, hogy segítsen rendbe hozni a lakást, amelyik az anyjuk halála után elhanyagolt volt.

Erre megszólalt János, hogy ő is magyar.

– És te hogy szöktél ki? Turistaként? – kérdezte Csörsz úr.

– Szépen, útlevéllel – válaszolta János.

– Akkor te csak hazánkfia vagy – mondta az öregúr ironikusan.

Nem, hanem magyar, válaszolta János, mivel nem értette, mit akar mondani az öregúr azzal, hogy hazánkfia.

– Jugoszláviából jöttem, útlevéllel – magyarázta.

– Értem, tehát te szerb vagy. S hol tanultál meg ilyen jól magyarul?

– Magyar vagyok – erősködött Varjú János.

Az öreg csak legyintett. Nem fontos, mondta. Viszont Tito nagy ember volt, mert ujjat húzott Sztálinnal, bizonygatta az öregúr, s aztán azzal dicsekedett, hogy még 56-ban disszidált, de akkor se teszi be a lábát Magyarországra, ha hazánkfiának nevezik. Ezek az újak, a hazánkfiák nem igazi disszidensek, tette hozzá.

Ebből János arra a következtetésre jutott, hogy a hazánkfia nagyon rossz dolog.

Amikor azonban kiderült, hogy a felesége is vele van, az öregúr szeme felvillant.

– Jöhetne takarítani – mondta. – Fusiban.

Az asszony hetente egyszer takarított Csörsz úrnál, majd híre ment a magyarok között, hogy olcsón dolgozik, mire egyre többen hívták. Végül János is fusiban meszelte a berlini magyarok lakásait. Tartsunk össze, így olcsóbb, mondogatták alku közben bizalmasan.

Pár év múlva azonban minden megváltozott.

Kizavartuk az oroszokat, büszkélkedtek.

Többé azonban nem tartottak össze. Nem telefonáltak egymásnak, és nem barátkoztak. Varjú János pedig megtanulta, hogy a magyaroknál még takarítani, és meszelni sem könnyű.

Egy este az asszony rosszkedvűen mesélte el, hogy a nagyságos asszony majdnem kidobta.

Azt mondta, hogy imádkozzak Antall Józsefért, aki megsegít a bennünket, szegény kisebbségi magyarokat. Aztán rám kérdezett, hogy tudom-e ki az az Antall.

– Biztos, hogy a párttitkár – hümmögött Varjú János.

– Nem, hanem kormányfő – okosította a felesége.

– Rendben van, tehát olyasvalami, mint a Tito – zárta le a vitát a férj.

Ettől kezdve meggyűlt a bajuk a munkaadókkal.

Rendszerint a mellüknek szegezték a kérdést, hogy ki mellett vannak. Antall? Horn? Orbán? Medgyessy? Gyurcsány? Ki tudná mind felsorolni. Varjú sehogy sem tudta eltalálni, hogy mit kíván a gazda hallani, ezért idegességében rendszerint kicseppentette a festéket a parkettára.

– Ne ügyetlenkedj! – sziszegte Varjúné. – Nem győzök súrolni utánad.

Látszik, hogy elcsavarták a fejét a szerbek. Ne hallgasson Samura, a titkos komcsira. Bezzeg Szemerédy úr újra megjátssza a grófot. Ilyesmiket mondogattak, attól függően, hogy ki hova sorolta magát. Varjú igyekezett a kedvükbe járni, de sajnos, sokszor nem találta el, ki előtt melyik nevet kell kiejtenie.

– Mester úr, miféle magyar ember maga? Éjjel-nappal azért harcolunk, hogy megmentsük, maga meg hálátlansággal fizet – vonták kérdőre.

Sokan annyira feldühödtek, hogy nem is hívták többé fusizni.

Varjú közben a létrával bicegett körbe a szobában. A mellének szegezett kérdés hallatán megremegett a keze, s nagy festékcseppek hullottak a parkettára.

Az egész harcnak én iszom meg a levét, gondolta magában, miközben gyámoltalanul pillantott a parkettát súroló asszonyra.

2012. február 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az EU megrekedt félúton

Így pl. nem működik a menedékrendszer. Az euró ellenére sincs egységes gazdaság- és pénzügypolitika. Pedig a >

Tovább

Sztárírók és megtűrtek

Ebben a helyzetben mégis jobb megtűrt írónak, mint sztárírónak lenni. Az is igaz persze, hogy manapság >

Tovább

Visszaeső Románia

Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >

Tovább

A vírus nem végzett a populizmussal

Erre figyelmeztet az Orbán Viktor képével illusztrált cikkében az amerikai Columbia Egyetem egyik politológusa. Nadia Urbinati >

Tovább

Hétköznapi rasszizmus Magyarországon

Összesen mintegy 7200 afrikai diák kapott ösztöndíjat, ám a sokszínűség hiánya, illetve az Orbán-kormány által gerjesztett >

Tovább

Az EU halványabbnál is halványabb ígérete

Ami a legutóbbi uniós csúcson a jogállam és a szubvenciók összekapcsolása ügyében született, az színtelen-szagtalan. Nem >

Tovább

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább

A koronavírus lerombolhatja a demokráciát

A fokozódó gazdasági egyenlőtlenségek folytán meggyengülhet a jogállam támogatottsága. A magyar, az izraeli, az indiai, a >

Tovább

Az Indexnél nem hagyományos cenzúra érvényesült

Az autonómia sérül úgy is, ha meg akarják mondani, hogy kik dolgozhatnak ott és kik nem. >

Tovább

„Beletanult” elnök

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >

Tovább

Szoptatási sarlatánok

Mindent elmond ennek az országnak a förtelmes helyzetéről, mentális állapotáról, világképéről, politikai vezetésének ócska, sunyi, barbár >

Tovább