2020. október 20. kedd
Ma Vendel, Irén, Kleopátra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Via Kelebia

Gastarbeiterek és disszidensek

Végel László
Végel László
Gastarbeiterek és disszidensek
(a_handy_stock illusztrációja)

Varjú Jánosnak szerencséje volt: az utolsó pillanatban, 1988-ban lett németországi gastarbeiter. Egy volt iskolatársa, Góbor Bandi jött haza a nagybátyja temetésére.

– Nem lehet kávét venni, benzin sem kapható. Rossz vége lesz ennek – fanyalgott, s itókázás közben azt javasolta, hogy időben oldjon kereket. – A gazdám szobafestőket keres, szívesebben vesz fel egy magyart, mint egy törököt – közölte bizalmasan.

Egy hét múlva Bandi Berlinből telefonált neki, szedje a cókmókját. János sógorra bízta a lakást, és az asszonnyal együtt útnak eredt. A gazda rendezte a papírokat, s azonnal alkalmazta.

Fél év múlva nagy szerencse érte.

Egy öregnél meszeltek éppen, amikor János fülét megütötte, hogy Csörsz úr magyarul beszél a fiával, aki – mint kiderült – azért jött Hamburgból, hogy segítsen rendbe hozni a lakást, amelyik az anyjuk halála után elhanyagolt volt.

Erre megszólalt János, hogy ő is magyar.

– És te hogy szöktél ki? Turistaként? – kérdezte Csörsz úr.

– Szépen, útlevéllel – válaszolta János.

– Akkor te csak hazánkfia vagy – mondta az öregúr ironikusan.

Nem, hanem magyar, válaszolta János, mivel nem értette, mit akar mondani az öregúr azzal, hogy hazánkfia.

– Jugoszláviából jöttem, útlevéllel – magyarázta.

– Értem, tehát te szerb vagy. S hol tanultál meg ilyen jól magyarul?

– Magyar vagyok – erősködött Varjú János.

Az öreg csak legyintett. Nem fontos, mondta. Viszont Tito nagy ember volt, mert ujjat húzott Sztálinnal, bizonygatta az öregúr, s aztán azzal dicsekedett, hogy még 56-ban disszidált, de akkor se teszi be a lábát Magyarországra, ha hazánkfiának nevezik. Ezek az újak, a hazánkfiák nem igazi disszidensek, tette hozzá.

Ebből János arra a következtetésre jutott, hogy a hazánkfia nagyon rossz dolog.

Amikor azonban kiderült, hogy a felesége is vele van, az öregúr szeme felvillant.

– Jöhetne takarítani – mondta. – Fusiban.

Az asszony hetente egyszer takarított Csörsz úrnál, majd híre ment a magyarok között, hogy olcsón dolgozik, mire egyre többen hívták. Végül János is fusiban meszelte a berlini magyarok lakásait. Tartsunk össze, így olcsóbb, mondogatták alku közben bizalmasan.

Pár év múlva azonban minden megváltozott.

Kizavartuk az oroszokat, büszkélkedtek.

Többé azonban nem tartottak össze. Nem telefonáltak egymásnak, és nem barátkoztak. Varjú János pedig megtanulta, hogy a magyaroknál még takarítani, és meszelni sem könnyű.

Egy este az asszony rosszkedvűen mesélte el, hogy a nagyságos asszony majdnem kidobta.

Azt mondta, hogy imádkozzak Antall Józsefért, aki megsegít a bennünket, szegény kisebbségi magyarokat. Aztán rám kérdezett, hogy tudom-e ki az az Antall.

– Biztos, hogy a párttitkár – hümmögött Varjú János.

– Nem, hanem kormányfő – okosította a felesége.

– Rendben van, tehát olyasvalami, mint a Tito – zárta le a vitát a férj.

Ettől kezdve meggyűlt a bajuk a munkaadókkal.

Rendszerint a mellüknek szegezték a kérdést, hogy ki mellett vannak. Antall? Horn? Orbán? Medgyessy? Gyurcsány? Ki tudná mind felsorolni. Varjú sehogy sem tudta eltalálni, hogy mit kíván a gazda hallani, ezért idegességében rendszerint kicseppentette a festéket a parkettára.

– Ne ügyetlenkedj! – sziszegte Varjúné. – Nem győzök súrolni utánad.

Látszik, hogy elcsavarták a fejét a szerbek. Ne hallgasson Samura, a titkos komcsira. Bezzeg Szemerédy úr újra megjátssza a grófot. Ilyesmiket mondogattak, attól függően, hogy ki hova sorolta magát. Varjú igyekezett a kedvükbe járni, de sajnos, sokszor nem találta el, ki előtt melyik nevet kell kiejtenie.

– Mester úr, miféle magyar ember maga? Éjjel-nappal azért harcolunk, hogy megmentsük, maga meg hálátlansággal fizet – vonták kérdőre.

Sokan annyira feldühödtek, hogy nem is hívták többé fusizni.

Varjú közben a létrával bicegett körbe a szobában. A mellének szegezett kérdés hallatán megremegett a keze, s nagy festékcseppek hullottak a parkettára.

Az egész harcnak én iszom meg a levét, gondolta magában, miközben gyámoltalanul pillantott a parkettát súroló asszonyra.

2012. február 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalom természete az illiberális rendszerben

A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

A csirkefogók, mint Orbán mindenütt ihletet merítenek Trumptól

Orbánnak és a hasonszőrűeknek konkrét politikai hasznot hajthat, ha Trump nyer, de a legnagyobb nyereség mégis >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

Koronás világunk, quo vadis?

A túlzott lazítás sajnos nagyon rossz következményekkel járt. Túl gyorsan jött a „megnyertük a csatát” kommunikáció, >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy „befogadó” mesekönyv

Ha egy könyvben romák, fogyatékkal élők vagy feminista hercegnők szerepelnek, akkor főleg a meleg és transznemű >

Tovább

Ameddig a király nem lesz teljesen meztelen

Eljöhet a pillanat, amikor a rezsim a saját gyenge, ellentmondásos, joghézagos törvényeit sem tartja be. Amikor >

Tovább

Közép-Európa az önteltség miatt lett a pandémia járványgóca

A visegrádi államok a járvány tavaszi hullámát példamutató pozícióban kezelték, ám az önteltség, az álszentség, a >

Tovább

Kikapcsolni és uniformizálni!

Ezzel a címmel számol be a legolvasottabb német lap arról, hogy éleződik a harc az SZFE >

Tovább