2019. szeptember 22. vasárnap
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Via Kelebia

Üzleti érzék

Végel László
Végel László
Üzleti érzék
Kokárda (Karia_felodese illusztrációja)

Csordás Ferenc éppen Újvidékről utazott vissza Frankfurtba, amikor a ferihegyi reptéren megismerkedett Sebők úrral, a pesti üzletemberrel, akinek felcsillant a szeme, amikor megtudta, hogy útitársa Újvidéken járt.

Talán csak nem szerb az úr, puhatolózott.

Csordás Ferenc arca elkomorodott, mivel egyszer már megjárta, amikor ugyanezt a kérdést kellett megválaszolnia.

Frankfurtban egy, a Magyarországnak fogorvosi székeket szállító cégben ő volt a kapcsolattartó a pesti üzletfelekkel. Minden egyes pesti üzleti útja után néhány napra leugrott szülővárosába, hogy meglátogassa a régi haverokat. Német kollégái gyakran elcsodálkoztak, miért pazarolja a szabadnapjait ahelyett, hogy például Madeira szigetén vakációzna. Magyarázkodás helyett csak annyit mondott, hogy újvidéki születésű.

Az más, válaszolták vállveregetve a kollégák, a Balaton sem egy rossz hely.

Újvidék Szerbiában van, pontosított.

Ekkor kezdődött csak a kínos értetlenkedés.

Vagyis te szerb vagy, állapították meg a kollégák. Ő azonban sértődötten érvelt, hogy nem szerb, hanem magyar nemzetiségű. Erre a kollégák szabadkozni kezdtek, hogy egészen mindegy, nem gondoltak semmi rosszat. A balfogás akkor tetőzött, amikor az igazgató közölte vele, munkájával nagyon elégedettek, ezért megbízzák, hogy ne csak Budapesten, hanem Bukarestben is képviselje a céget, ami egyben jövedelemgyarapodást is jelent, hiszen nyelvtudásának köszönve képességeit jól kibontakoztathatja.

Csordás Ferenc meghökkenve közölte, hogy sajnos nem tud románul, Újvidék ugyanis nem Romániában van, semmi köze Bukaresthez, hanem Szerbiában, ami azt jelenti, hogy ő szerbül majdnem anyanyelvi szinten tud, de románul sajnos egy kukkot sem beszél.

A főnök zavarában csak annyit válaszolt, hogy belátható időn belül Szerbiába nem exportálnak fogorvosi székeket. Ettől a kellemetlen esettől kezdve – bizonyára azért, mert leleplezte tudatlanságát –, ridegebben üdvözölte alkalmazottját.

Csordás Ferenc rossz tapasztalatai miatt kurtán csak annyit válaszolt a pesti üzletembernek, hogy ő ugyan nem szerb, Újvidéken csak látogatóban volt, egyébként fogorvosi székeket árul Pesten.

Nagy kár, válaszolta Sebők úr, mert keresek egy vérbeli szerbet. Eddig találkoztam néhánnyal, de mindről kiderült, hogy magyar. Viszont nekem igazi szerbre lenne szükségem az üzlethez.

Miféle üzlethez, csodálkozott Csordás Ferenc.

Sebők úr erre hosszadalmasan előadta tervét. A kormány elhanyagolja a határon túli magyarokat, közölte bizalmasan, ezért neki kellett kezébe vennie a dolgok irányítását. A Délvidéken például, fejtegette nagy hévvel, mostanában nagy a kereslet a különböző mérető nemzeti zászlók és a különböző szélességű nemzeti színű pántlikák, a kokárdák iránt. Ők bezzeg hűségesek a nemzethez, nem úgy, mint mi, tetszik tudni, uram.  Még a hölgyek aranyozott cigarettatárcáján is szívesen látják a gravírozott nemzeti címert. Minden pénzt megadnak érte. Most is azért utazom Frankfurtba, hogy színes nemzeti címeres dóznikat rendeljek, mert a magyar kormány botrányos gazdaságpolitikája folytán szép hazánkban drágán gravírozzák a címert. Ahelyett, hogy a kormány kokárdát és lobogót ajándékozna nekik, nekem kell róluk gondoskodnom. Most éppen Szabadkán nyitnék egy üzletet, oda kell egy vérbeli szerb üzletvezető.

S miért kell éppen egy vérbeli szerb, kérdezte Csordás meglepődve.

Az óvatosság miatt, válaszolta az üzletember bizalmasan. Túl nagy a kockázat, s az egyszerű emberek bátrabban vásárolják a magyar nemzetit, ha szerb árulja. Tetszik tudni, az üzlet az üzlet, nem kockáztathatom a tőkémet. Látszik az úrról, hogy nyugati üzletember. Könnyű fogorvosi széket árulni Pesten, de próbáljon kokárdával kereskedni Szabadkán.

Már éppen dicsérni akarta Sebők úr üzleti érzékét, amikor névjegyet cseréltek, és észrevette, hogy Sebők úr névjegyén nem volt semmiféle nemzeti jelkép. Ennyire óvatos lenne? Vagy ez is az üzleti érzékhez tartozik, fontolgatta magában, miközben arra gondolt, hogy mit szólnának mindehhez a német kollégák.

2011. december 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A világ a tekintélyelvűség és a demokrácia csatáját vívja

A kimenetel nyitott, de az már biztos, hogy még nem lehet megpecsételtnek tekinteni a liberális modell >

Tovább

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Rossz vicc...

... hogy az a valaki lenne illetékes a nyugat-balkáni országok, így Macedónia felvételének előkészítésében, akit felelősség >

Tovább

Ismét szégyenpadon az Orbán-kormány

Magyarországnak először kellett az EU színe elé járulnia az alapértékek megsértésének vádja miatt, a tegnapi meghallgatás >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább