2020. június 3. Szerda
Ma Klotild, Cecília, Károly névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Via Kelebia

Nagyapám féltve őrzött virágai

Végel László
Végel László
Nagyapám féltve őrzött virágai
(WindyLife fotója)

Az új tulajdonos gyanakodva lépett ki a kapun. Valamikor a nagyapám lakott itt, magyarázkodtam. A neve? – kérdezte. Nevének hallatára közölte, hogy sose hallott erről az emberről. A mögötte feltűnő feleség is buzgón bizonygatta, hogy ilyen nevű ember nem élt a környéken.

Pedig ezt a házat ő emelte fel a húszas években, bankkölcsönre! A pénzromláskor egy dél-franciaországi falucskába vendégmunkásnak szegődött, hogy időben vissza tudja fizetni a kölcsönt. A napszámból nem futotta volna a törlesztésre, s akkor a bank elárverezi a házat.

Sokáig töprengett, hogy kivándoroljon-e Kanadába vagy Ausztráliába, de végül Franciaország mellett döntött. Közelebb van – közölte a családdal –, nem kell mindent felszámolni. A dél-franciaországi városkában elsajátította a virágkertészet csínját-bínját. Talán ő volt az első, hontalan lokálpatrióta a családban.

– Mivel hozakodjak elő az új háztulajdonosoknak? – töprengtem. Egy ismeretlen ember ismeretlen történetével, aki gastarbeiterként havonta küldte haza a megtakarított pénzt, a kölcsön törlesztése után pedig –  vesztére – visszatért Szenttamásra. Egy zsák virágmaggal és virághagymával érkezett. Az égvilágon semmi mást nem hozott. Holland hibrid virágokat akart termeszteni, amelyeket nem ismertek sem a városkában, sem a környéken.

Európai gondolkodású volt a nagyapám, állapítom meg keserűen.

Hazatérve azonnal munkához látott, s büszkén szemlélte az első virágokat. A helybeli előkelőségek közül néhányan betértek a házba, s fitymálva ismételgették. Miféle holland virágok? Nálunk szebbek nyílnak, kötötték az ebet a karóhoz. Hiába próbálta a nagyapám értékesíteni a tarka egzotikus virágokat, vevő nem akadt, az üzlet csakhamar csődöt mondott. Erre rezignáltan termeszteni kezdte azokat a virágokat, amelyeket a nagyságos asszonyok és a nagyságos urak ismertek. A piacon árulta őket. A kert hátsó részében azonban továbbra is szenvedélyesen gondozta a holland virágokat, amelyek nem kellettek senkinek, csak ő gyönyörködött bennük. A szomszédokkal és az ismerősökkel sértődötten közölte, hogy torkig van az urakkal, akik nem tudják mire költeni a pénzüket, s félnek az idegen virágoktól. Csak gyanakodni tudnak.

Talán ez a zsörtölődés okozta a vesztét. Horthy bevonulása után letartóztatta a magyar csendőrség, majd a szegedi Csillagbörtönbe toloncolták. Az úriasszonyok többé nem jöttek virágot venni a nagyapa kertjéből. A szomszédok meg azt seppegték, hogy kommunista. Tudták ők ezt addig is, mert nyíltan agitált az urak ellen. A családban sokáig keringett a titokzatos történet, mely szerint nagy kommunista volt, de valamelyik ügyetlen pesti összekötő lebuktatta. A virágokkal csak leplezte kilétét. Franciaországban még Sztálinnal is találkozott. Így szólt a fáma, de ő soha sem nyilatkozott erről.

Egy év múlva bizonyítékok híján szabadult. Az egyik szomszéd tudni vélte, hogy a helyi tanító jelentette fel, mert gyanús volt neki, hogy egy egyszerű parasztember egyszer csak holmi egzotikus holland virágokkal hozakodott elő. S még akkor is kitartott mellettük, amikor azok már nem kellettek senkinek. Az ilyen ember eleve gyanús. Amikor visszajött Szegedről, csak kurtán annyit mondott, hogy a Csillagbörtönben krumplit tisztítattak vele. Virágot abban az időben nemigen vásároltak, de ő továbbra is makacsul termesztette őket.

Kivonult Bácskából a magyar hadsereg, s bevonultak a partizánok. Az úriasszonyok az utolsó pillanatban felpakoltak a katonai teherautókra, és eliszkoltak. Mi lesz velünk, magyarokkal, hullatták könnyeiket, amikor beszálltak a teherautókba. Együtt könnyeztek a tisztfeleségekkel, a pesti postáskisasszonyokkal, a pesti hivatalnoknőkkel, akiknek egyébként is elegük volt az isten háta mögötti Bácskából, és hanyatt-homlok menekültek. Alig tudták elhelyezni az ezüst evőeszközöket, miközben azon jajveszékeltek, hogy összetörnek a kristály szervizek. A tisztek vigasztalták őket, minden rendben lesz, visszajövünk mi még, nagyságos asszonyom. Akik nem kaptak helyet a teherutókban, azok maradtak. Bezárkóztak, és vártak. Éberen hallgatták, hogy éjszakánként hogyan dörömbölnek a kapun, hogyan verik az egyik vagy a másik ablakot. A nagyapámra is rázörgettek, ő pedig kaput nyitott, kiment az utcára, hogy lássa, miről van szó. A kapuban várakozó katonák néhány ökölcsapással a földre terítették. A nagyanyám a sötétből látta, amint félholtra rugdossák, s hallotta a felbőszült egyenruhások dühös szitkait. Büdös magyar fasiszta! Ez csak a kezdet – figyelmeztették –, még viszontlátsz bennünket.

Nem jöttek vissza. Azt mondják azért, mert meggondolta magát az utcabeli, aki szemet vetett a nagyapám házára. Az egyszerű parasztház túlságosan szegényes volt, ám a takaros porta, a gondosan ápolt, színpompás virágoskert megtévesztette. Másik házat választott magának.

A nagyapám továbbra is makacsul termesztette a holland virágokat a kert mélyén. Lassanként rendeződött az élet, s az emberek újra vásároltak virágokat. Rendeltek koszorúnak a sírokra, csokrokat az esküvőkre. A holland virágokat továbbra is csak a saját gyönyörűségére termesztette.

Közben jöttek az új úriasszonyok, akik fitymálva méregették nagyapám virágágyasait. Ezek csak olyan utánzatok, mondták, a városban igazi holland hibrid virágok érkeznek. Repülőgéppel szállítják őket Hágából, hogy sokáig frissek és illatosak maradjanak.

A nagyapám egy szót sem szólt. Mogorván hallgatott. Még aznap, amikor besötétedett fogta az ásót, és felásta a virágoskertet. A helyi hatalom a felszabadulás évfordulóján ki akarta tüntetni a Csillagbörtön lakóját, a fasizmus áldozatát. Azt üzente vissza, hogy nem kér belőle. Nem ment el az ünnepségre, mint ahogy visszautasította a meghívást arra a társas délutánra is, amit a helyi úriasszonyok, nagyságák rendeztek, hogy megadják a tiszteletet a szerb partizánok áldozatának. Halála előtt rendelkezett. Az volt az utolsó kívánsága, hogy sírjára semmiféle koszorút, virágot ne helyezzenek. Így bosszulta meg magát, elmenekült a névtelenségbe, mintha ilyen nevű ember soha sem élt volna.

2011. december 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább

A hetvenhatodik napon

Mert mostantól – a hatalmi eliten kívül – mindenki rosszabbul fog élni. Nem kicsit, hanem nagyon. >

Tovább

Koronokraták – Orbán és a többiek

Jelen van az elengedhetetlen erőszak is, csak nem nyíltan, hanem a patrónus uralma alatt tartja a >

Tovább

Töppedt is, férges is, de a VMSZ-é

A párt egyedül maradt a vajdasági magyar politikai porondon, és immár a polgári opció harmatgyenge ellenzéki >

Tovább

A hallgatás ideológusai

A pandémia után veszélyes idők következnek, az „óvatos radikálisok” azonban gondtalanul büszkélkednek az önkéntes szellemi karanténjukban. >

Tovább

Nem, Kína nem vette meg Kelet-Európát

Bár Közép- és Kelet-Európában egyes kormányok Pekinget pártolják, ezeket a hatalmakat messze nem nemzetközi, hanem hazai >

Tovább

A levélírás műfaja

Ez igenis demokrácia a javából! Ehhez fogható emberszerető, kényeztető, bársonyosan simogató gesztusok legfeljebb a demokrácia olyan >

Tovább

Pásztorból polgármester?

Az egyetlen dolog talán, ami az írással kapcsolatban felkeltette a figyelmemet, a lehetséges polgármester kijelentése, miszerint >

Tovább