2024. július 27. szombat
Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Via Kelebia

Nagyapám féltve őrzött virágai

Végel László
Végel László
Nagyapám féltve őrzött virágai
(WindyLife fotója)

Az új tulajdonos gyanakodva lépett ki a kapun. Valamikor a nagyapám lakott itt, magyarázkodtam. A neve? – kérdezte. Nevének hallatára közölte, hogy sose hallott erről az emberről. A mögötte feltűnő feleség is buzgón bizonygatta, hogy ilyen nevű ember nem élt a környéken.

Pedig ezt a házat ő emelte fel a húszas években, bankkölcsönre! A pénzromláskor egy dél-franciaországi falucskába vendégmunkásnak szegődött, hogy időben vissza tudja fizetni a kölcsönt. A napszámból nem futotta volna a törlesztésre, s akkor a bank elárverezi a házat.

Sokáig töprengett, hogy kivándoroljon-e Kanadába vagy Ausztráliába, de végül Franciaország mellett döntött. Közelebb van – közölte a családdal –, nem kell mindent felszámolni. A dél-franciaországi városkában elsajátította a virágkertészet csínját-bínját. Talán ő volt az első, hontalan lokálpatrióta a családban.

– Mivel hozakodjak elő az új háztulajdonosoknak? – töprengtem. Egy ismeretlen ember ismeretlen történetével, aki gastarbeiterként havonta küldte haza a megtakarított pénzt, a kölcsön törlesztése után pedig –  vesztére – visszatért Szenttamásra. Egy zsák virágmaggal és virághagymával érkezett. Az égvilágon semmi mást nem hozott. Holland hibrid virágokat akart termeszteni, amelyeket nem ismertek sem a városkában, sem a környéken.

Európai gondolkodású volt a nagyapám, állapítom meg keserűen.

Hazatérve azonnal munkához látott, s büszkén szemlélte az első virágokat. A helybeli előkelőségek közül néhányan betértek a házba, s fitymálva ismételgették. Miféle holland virágok? Nálunk szebbek nyílnak, kötötték az ebet a karóhoz. Hiába próbálta a nagyapám értékesíteni a tarka egzotikus virágokat, vevő nem akadt, az üzlet csakhamar csődöt mondott. Erre rezignáltan termeszteni kezdte azokat a virágokat, amelyeket a nagyságos asszonyok és a nagyságos urak ismertek. A piacon árulta őket. A kert hátsó részében azonban továbbra is szenvedélyesen gondozta a holland virágokat, amelyek nem kellettek senkinek, csak ő gyönyörködött bennük. A szomszédokkal és az ismerősökkel sértődötten közölte, hogy torkig van az urakkal, akik nem tudják mire költeni a pénzüket, s félnek az idegen virágoktól. Csak gyanakodni tudnak.

Talán ez a zsörtölődés okozta a vesztét. Horthy bevonulása után letartóztatta a magyar csendőrség, majd a szegedi Csillagbörtönbe toloncolták. Az úriasszonyok többé nem jöttek virágot venni a nagyapa kertjéből. A szomszédok meg azt seppegték, hogy kommunista. Tudták ők ezt addig is, mert nyíltan agitált az urak ellen. A családban sokáig keringett a titokzatos történet, mely szerint nagy kommunista volt, de valamelyik ügyetlen pesti összekötő lebuktatta. A virágokkal csak leplezte kilétét. Franciaországban még Sztálinnal is találkozott. Így szólt a fáma, de ő soha sem nyilatkozott erről.

Egy év múlva bizonyítékok híján szabadult. Az egyik szomszéd tudni vélte, hogy a helyi tanító jelentette fel, mert gyanús volt neki, hogy egy egyszerű parasztember egyszer csak holmi egzotikus holland virágokkal hozakodott elő. S még akkor is kitartott mellettük, amikor azok már nem kellettek senkinek. Az ilyen ember eleve gyanús. Amikor visszajött Szegedről, csak kurtán annyit mondott, hogy a Csillagbörtönben krumplit tisztítattak vele. Virágot abban az időben nemigen vásároltak, de ő továbbra is makacsul termesztette őket.

Kivonult Bácskából a magyar hadsereg, s bevonultak a partizánok. Az úriasszonyok az utolsó pillanatban felpakoltak a katonai teherautókra, és eliszkoltak. Mi lesz velünk, magyarokkal, hullatták könnyeiket, amikor beszálltak a teherautókba. Együtt könnyeztek a tisztfeleségekkel, a pesti postáskisasszonyokkal, a pesti hivatalnoknőkkel, akiknek egyébként is elegük volt az isten háta mögötti Bácskából, és hanyatt-homlok menekültek. Alig tudták elhelyezni az ezüst evőeszközöket, miközben azon jajveszékeltek, hogy összetörnek a kristály szervizek. A tisztek vigasztalták őket, minden rendben lesz, visszajövünk mi még, nagyságos asszonyom. Akik nem kaptak helyet a teherutókban, azok maradtak. Bezárkóztak, és vártak. Éberen hallgatták, hogy éjszakánként hogyan dörömbölnek a kapun, hogyan verik az egyik vagy a másik ablakot. A nagyapámra is rázörgettek, ő pedig kaput nyitott, kiment az utcára, hogy lássa, miről van szó. A kapuban várakozó katonák néhány ökölcsapással a földre terítették. A nagyanyám a sötétből látta, amint félholtra rugdossák, s hallotta a felbőszült egyenruhások dühös szitkait. Büdös magyar fasiszta! Ez csak a kezdet – figyelmeztették –, még viszontlátsz bennünket.

Nem jöttek vissza. Azt mondják azért, mert meggondolta magát az utcabeli, aki szemet vetett a nagyapám házára. Az egyszerű parasztház túlságosan szegényes volt, ám a takaros porta, a gondosan ápolt, színpompás virágoskert megtévesztette. Másik házat választott magának.

A nagyapám továbbra is makacsul termesztette a holland virágokat a kert mélyén. Lassanként rendeződött az élet, s az emberek újra vásároltak virágokat. Rendeltek koszorúnak a sírokra, csokrokat az esküvőkre. A holland virágokat továbbra is csak a saját gyönyörűségére termesztette.

Közben jöttek az új úriasszonyok, akik fitymálva méregették nagyapám virágágyasait. Ezek csak olyan utánzatok, mondták, a városban igazi holland hibrid virágok érkeznek. Repülőgéppel szállítják őket Hágából, hogy sokáig frissek és illatosak maradjanak.

A nagyapám egy szót sem szólt. Mogorván hallgatott. Még aznap, amikor besötétedett fogta az ásót, és felásta a virágoskertet. A helyi hatalom a felszabadulás évfordulóján ki akarta tüntetni a Csillagbörtön lakóját, a fasizmus áldozatát. Azt üzente vissza, hogy nem kér belőle. Nem ment el az ünnepségre, mint ahogy visszautasította a meghívást arra a társas délutánra is, amit a helyi úriasszonyok, nagyságák rendeztek, hogy megadják a tiszteletet a szerb partizánok áldozatának. Halála előtt rendelkezett. Az volt az utolsó kívánsága, hogy sírjára semmiféle koszorút, virágot ne helyezzenek. Így bosszulta meg magát, elmenekült a névtelenségbe, mintha ilyen nevű ember soha sem élt volna.

2011. december 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére

Az Economist szerint  bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >

Tovább

Orbán Európa szemétdombján

Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >

Tovább

Küzdelem a parancsuralmi hatalom túlkapásai ellen

A belgrádi és a nagykikindai rendezvények betiltásának fontos vonatkozása, hogy hosszú idő után a vajdasági magyar >

Tovább

Kamala Harris összezavarta a republikánusokat

Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >

Tovább

Ha ő nem, akkor ki?

Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >

Tovább

Merre megy az amerikai külpolitika?

A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >

Tovább

Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére

Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >

Tovább

A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak

Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >

Tovább

Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség

Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >

Tovább

Fogaggyisten

Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >

Tovább

Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának

Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >

Tovább

A világháló összeomlásának tanulsága

Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >

Tovább