Ma Sándor, Ede, Cirill névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Via Kelebia
A postás jótéteménye
Végel László
A postás halála után egyre több falubeli panaszkodott, hogy nem kapja kézhez magyarországi leveleit. Furcsállották az újonnan előállt helyzetet, hiszen gyerekeik addig legalább havonta egyszer jelentkeztek, s részletesen beszámoltak, hogy szorgalmuknak és kitartásuknak köszönve szépen haladnak a pályán. Biztatták az otthoniakat, hogy ne aggódjanak, jól megy a soruk.
A megható sorokat a szülők többször is átolvasták, és alig várták a pillanatot, amikor a postás időt kerített a válasz megírására. Mert nála nem tudott senki sem szebb levelet összeállítani.
Váratlan halála után – a doktor úr szerint gyomorrák vitte el –, a falubeliek tanácstalanul álltak, nem találtak magyarázatot az elmaradt levelekre. Először mindenki az új postásra gyanakodott, gondolták, azért nem kézbesíti ki őket, mert kevesli a borravalót, amit az adócédulák vagy más hivatalos iratokat kézbesítésekor kapott.
Később a szerb postaigazgatóra terelődött a gyanú. Biztosan ő rendelte el, hogy visszatartsák a külföldi leveleket. Félnek. Nem tetszik nekik, hogy nem hagynak cserben bennünket a gyerekek, tépelődtek. Arra a következtetésre jutottak, hogy ha félnek, akkor rövidesen jobbra fordul minden.
Jobb lesz, bizonygatta a vidéki földrajztanárnő is, aki fűnek-fának azzal dicsekedett, hogy Budapesten a legmagyarabb érzelmű emberek tárasságába bejáratos, ahol méltányolják a magyarságért hozott áldozatát. Gyakran mutogatott egy gyűrött újságot, amelyben azt írta, hogy az életét kockáztatja a magyarságért. Akik elolvasták, a fejüket csóválták, de nem kommentálták. Ha már pesti újság írja, akkor biztosan van benne valami, mondogatták egymás között.
Jobb lesz, emelte fel a hangját a tanárnő, ám nem a külhoni gyerekeknek köszönve, hanem az itthoni vezetőinknek, akik olyan hősiesen küzdenek a szerbekkel, hogy azok kénytelenek lesznek engedni a huszonegyből. Aztán elővette a belépési nyilatkozatot, arra buzdítva a falubelieket, hogy lépjenek be a kisebbségi pártba, akkor majd a vezetők még elszántabban küzdenek.
Az emberek kétkedve csóválták a fejüket. Annyiszor ígérgették nekik, hogy jobb lesz, de kiderült, hogy minden maradt a régiben, ezért nem bíztak már senkiben. Ez a mélységen bosszantotta a tanárnőt.
Kapóra jött neki a postás özvegye, aki egy napon félénken csöngetett a lakása ajtaján. Félénket tett le az asztalra egy köteg levelet, s elmondta, hogy a postaigazgató találta meg őket a férje asztalfiókjában. Aztán az asztalra tett még egy borítékot, amelyen magyar bélyeg volt. Befejezetlen levél volt, amelyet a postás írta valamelyik gyerek nevében. A tanárnő felháborodva olvasta a levelet. Hát erről van szó! Saját magával levelezett, aztán zsebre vágta a borravalót.
– Nagy bűnt követett el? – kérdezte megszeppenve az özvegyasszony.
– Nagyot – válaszolta szigorúan a tanárnő.
Gondosan szétszortírozta a leveleket, és elhatározta, hogy tiszta vizet önt a pohárba.
Házról házra járva bemutatta a megdönthetetlen bizonyítékokat, miszerint a kis postás közönséges csaló volt.
Az idős emberek forgatták a kezükben a leveleket, amelyeket a postásnak diktáltak le.
A tanárnő újra előhozakodott a kisebbségi párttagsággal.
– Szóval csak bennünk bízzanak – jelentette ki bátorítóan.
Magán kívül volt, látva, hogy az emberek hitetlenkedve csóválják a fejüket.
– Nekem nem hisztek, aki annyit tettem a magyarság érdekeiért – fortyant fel az egyik idős ember előtt, aki csendesen csak ennyit mondott: a kis postás többet tett. A tanárnő felháborodva mérte végig a megtört embert, és köszönés nélkül faképnél hagyta.
Az életemet kockáztatom, ők meg egy csalót tisztelnek, dühöngött magában. Álmatlanul forgott az ágyban. Annyira fel volt dúlva, hogy felkelt, az íróasztalhoz ült, és egy hosszú levelet kezdett írni budapesti barátjának, annak, aki azt a szép cikket írta róla az újságba. „Az embereknek fogytán van az erejük, én meg minden éjszaka csak azt várom, hogy az ellenség zörgessen az ablakomon, és mindezt csak azért, mert őrzöm az egyszerű emberek hitét”, kezdte. Ezek a mondatok valahogy mégis megnyugtatták.
A megboldogult postásról természetesen egy szót sem írt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Neue Zürcher Zeitung: A szerb diákoknak újjá kell szerveznie magukat
Békés tiltakozásukkal a szerb diákok egy egész országot mozgósítottak, ám most már újjá kell szervezniük magukat, >
Süddeutsche Zeitung: Vučić nem érdemli meg, hogy a Nyugat tovább támogassa
A belgrádi tömegtüntetések igazi állami válság tünetei, a kormány kudarcot vallott, Vučić nem érdemli meg, hogy >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Vége a mézesheteknek Trump számára
Az elnök minden téves lépése zűrzavart és feszültséget eredményez – hangsúlyozza a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. >
Hangosak – és az EU-nál süket fülekre találnak
Csodálkozni nem lehet rajta, mivel évek óta udvarol a szerb elnöknek. Tétlenül nézte, amint az tekintélyuralmat >
Két beszéd
Bár Orbán sok évtizedes, a „haza nem lehet ellenzékben” mondását Magyar Péter akképp változtatta meg, hogy >
Ideje elővenni Churchill és de Gaulle szellemét
Timothy Garton Ash a Guardianben úgy véli: mivel Trump és Putyin Európát fenyegeti, érdemes leporolni Churchill >
„Nagy ajándék ez Amerika ellenségeinek”
Ezt a Die Weltnek nyilatkozta a Szabad Európa/Szabadság Rádió igazgatója, miután Trump aláírta azt a döntést, >
Egyre nagyobb nyomás nehezedik a boszniai szerbek vezérére
A Der Standard szerint azért, mert nem elég, hogy egy éves szabadságvesztést szabtak ki rá, illetve >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
Egyelőre egységes a Nyugat Boszniában, ám kérdés meddig
Könnyen előfordulhat, hogy a Nyugat-Balkán ismét biztonsági probléma lesz Európa számára. E pillanatban azonban az USA, >