2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Via Kelebia

A védnök kiszolgáltatottsága

Végel László
Végel László
A védnök kiszolgáltatottsága
A vén ház (dannyp5000 illusztrációja)

A történet azokba az időkbe vezet, amikor a bácskai magyarok tömegesen kezdték árulni ingatlanjaikat, hogy átköltözzenek az anyaországba. Sós Bertalan ingatlanközvetítőként jól feltalálta magát. Hirdetéseket adott fel azokba az újságokba, amelyeket a horvátországi és a boszniai menekültek rendszeresen olvastak. Az üzlet virágzott, és Sós Bertalan kisvártatva számottevő jövedelemre tett szert.

A kezdeti magas ingatlanárak néhány év múlva nagyot zuhantak, és csökkennek továbbra is. A magyarok egyre több családi házat kínálnak, de mind kevesebb menekült érkezik. Ennek következtében Sós Bertalan bevétele is lényegesen megcsappant.

Az áttelepülési hullámmal szemben az újdonsült ingatlanközvetítő úgy érvelt, mint a politikusok. A megmaradásról, a szülőföld szeretetéről beszélt olyan megfontolásból, hogy időt nyerjen. Azt szerette volna elérni, hogy a tulajdonosok ne adjanak túl a vagyonon egyik napról a másikra.

Ügyfelei egyetértően bólogattak. Igazad van, mondták, a szülőföld szeretete mindannyiunk szívügye, és nincs fontosabb dolog a megmaradásnál, de ennek ellenére sürgették, és áron alul adtak túl az ingatlanokon. Sós Bertalan a fejét csóválta, és tudomásul vette üzletfelei elhatározását.

Siralmas, hogy mennyire nem tartunk össze, bizonygatta. Ha összefognánk, akkor nem kellene ilyen fejvesztve menekülni, az értékeinknek megtartanánk az árát, és mindenki jobban járna.

A környék legszebb villáin, kertes házain adott túl, mert azokból nagy volt a kínálat. A nedves, a vályogból vert toldozott-foldozott házak, meg a leromlott panellakások tulajdonosai nem fontolgatták a távozást, komolyan vették a megmaradást.

Sós Bertalan kénytelen kelletlen tudomásul vette, hogy egyre rosszabbul megy az üzlet. Sürgősen változtatni kellett a taktikán, mert különben az érdeklődő vevőkör más észak-bácskai városka felé indul be, és akkor ő elesik még a szerény jövedelemétől is. Nem szónokolt többé a megmaradásról, a szülőföld szeretetéről; a magyarság ügyét borítékolta, és mentette a menthetőt.

Idővel mind magányosabb lett, mert megtorpant a kereslet. A mindennapok eseménytelenségét a hajdani üzletfelek hazalátogatásai szakították meg. Néhányuk befolyásos ember lett az anyaországban, emiatt vendégként rendszeresen felbukkantak, ha valahol szobrot avattak, nyári tábort rendeztek, vagy pedig egy jelentős történelmi évfordulóra emlékeztek. Gyakran szóltak a maradottakhoz, erkölcsi támogatásukról biztosították őket, és hangsúlyozottan terjesztették szülőföldön maradás gondolatát.

Sós Bertalan ilyen alkalmakkor elégedetten nyugtázta, hogy lám, anno mégis csak neki volt igaza, csak senki sem hallgatott rá. Mindaddig hitte saját igazát, még egy íróküldöttség látogatásakor meg nem bántódott.

Mivel egykori üzletfeleiről volt szó, a szervezők felkérésének örömmel tett eleget, hogy vállalja az esemény szponzorálását. Meghallgatta a helyi ügybuzgók argumentumait, hogy az itthoni üzletembereknek is támogatniuk kell a kultúrát, nem csak az Illyés Közalapítványnak. Az első sorban, a díszvendégek között ült, és sugárzó arccal hallgatta az egyik költő versét a hősies kitartásról. Talán emiatt hatott rá hideg zuhanyként a következő költemény, amely arról a kupecról szólt, aki a nyakukra hozta a veszedelmet, betelepítette a menekülteket. Sós Bertalan egy pillanatban úgy érezte, hogy a fejébe szökött a vér, hogy a közönség megvető tekintete rá irányul.

A kertben, a friss levegőn tért magához. A véletlennek köszönve úgy alakult, hogy a díszvacsorán a költő mellé kerüljön. Nem bírta ki megjegyzés nélkül.

Csak emlékeztetni szeretném drága uram, kezdte epésen, annak idején éppen én javasoltam önnek, hogy ne adjon túl potom áron a szülőföldön.

Hajdani üzletfele kérdő tekintettel nézett rá.

Látszik, hogy nem ért a költészethez, hiszen amit én írok, az irodalom, amit pedig ön művel, az a piszkos valóság, mondta, és fölényesen végigmérte. Kettőnk között óriási a különbség. Ne feledje, hogy én muszájból távoztam, ön pedig azért maradt, hogy lefölözze a jusst. Én szenvedtem, ön kereskedett. Látom, szépen megtollasodott.

Sós úr értetlenül bámult az idegenre még hallgatta az okfejtést. Nem igazán tudta felfogni, miért éppen róla szól az irodalom, ha állítják, hogy az, amit ő művelt, csak a piszkos valóság, amihez az irodalomnak abszolúte semmi köze.

Előző: Történet az őzikékről

Következő: Történet az őzikékről

2011. október 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A kísérlet

Ungváry „kísérletét” én ugyan az első perctől kissé maszatosnak éreztem, de a valódi okai nem érdekelnek, >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Wass Albert: Harmonia caelestis

Aztán visszajött a hegyről az édesapám, fölvette a priccsnadrágját, elment Csonka-Magyarhonba és nem láttuk többet soha. >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Az európai szélsőjobb B terve

A mindennapokban az obstrukció érvényesül majd, a keletiek bizonyították, hogy képesek vétózni, de ők is vesztettek: >

Tovább

A „kereszténydemokrata” csavar

Orbán mostanában nem illiberális, hanem keresztény demokráciaként jellemzi rendszerét. A fő üzenet továbbra is a migránsok >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

Gábor György: “összekeverik a… Gizikét a gőzekével, a teniszpályát a pénisz tájával”

A Pesti Srácok összes félművelt tollforgatója csatasorba állt egy újságírónak látszó kollégájuk mellett, aki ellenségnek nevezte >

Tovább