Ma Illés, Margaréta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Napi ajánló
Jelentés Bozsik Péter új könyvéről – avagy: Én csak a postás voltam
Ki ez a Bozsik? Egy szélhámos, egy magyar Bukowski, csak a postás, aki mindig kétszer csenget, egy Mikes Kelemen vagy pszeudo-Csáth, egy gyüttment, egy Münchhausen báró, egy hipochonder, egy japán wakaíró vagy egy buddhista szerzetes, akinek ilyen szinten már mindegy? Szeles Judit (Tiszatáj):
Mit szerettem ebben a könyvben? Azt, hogy sokáig tartott. Valami igen vaskos kötet minden szempontból. Sokáig hezitáltam, mielőtt hozzákezdtem. Forgattam, nézegettem, nyalogattam-kóstolgattam, mielőtt magamévá tettem volna.
Kaptam egy könyvet postán, postán kaptam, mert nálunk itt, Skandináviában van egy titkos földalatti mozgalom, és magyar könyveket küldözgetünk egymásnak. A mozgalom központja Göteborgban van, ahol időnként még találkozókat is tartunk. Megbeszéljük olvasmányainkat. A mozgalom bevetette magát a nyilvános könyvtárközi kölcsönzésbe is. Van ugyanis egy könyvtáros a korábban említett városban, aki rendszeresen magyar könyvekre költi a svéd állam pénzét. Aztán ez a könyvtáros leadja nekünk a drótot, hogy miket lehet megrendelni. Így már sok könyv megfordult a kezemben.
Postán kaptam egy könyvet, egy postástól. Mert nálunk ők olvasnak a legtöbbet. Utána következnek csak a könyvtárosok, és legvégül én – aki alig olvasok. Mint a Bozsik-narrátor, a Vándorszakács, aki magyarul semmit nem olvas, csak a saját feljegyzéseit. Feljegyzéseket is azért készít, hogy tudjon valamit majd magyarul olvasni. Persze, mert Hollandiában nincs titkos földalatti könyvcsempészmozgalom. Inkább agyonissza/agyonírja magát.
Széttart a valóság a Bozsik-könyvben, a Jelentés a Kór Házából címűben. Senki nem tudja igazán, ki beszél a szövegben, mi a valóság és mi a fikció. Szétírja az (ál)dokumentarista stílust, a tudósítást, meg a hagyományos vallomásos műfajt, a levelet is. Rövid novellákat, verseket iktat be, amelyekben az alakok, a motívumok a vallomásosabb szövegrészekkel kacsintanak össze. A virtuális réteg, a képzelet, a vízió, a kvázi valóság összefolyik egyetlen igen emlékezetes szövegfolyammá. Az anekdotázás és a humor a megtörténhetett/megtörténhető valóság elmesélésének kohéziója, ez adja az olvasásélményt, és vezeti a lehetséges olvasó figyelmét.
Ki ez a Bozsik? Egy szélhámos, egy magyar Bukowski, csak a postás, aki mindig kétszer csenget, egy Mikes Kelemen vagy pszeudo-Csáth, egy gyüttment, egy Münchhausen báró, egy hipochonder, egy japán wakaíró vagy egy buddhista szerzetes, akinek ilyen szinten már mindegy?
„A szélhámos olyan, mint egyes vírusok. Pontosan fölméri, hogyan tudja kihasználni a gazdaszervezetet (sok vírus önmagától legyengül, hogy minél tovább élősködhessen). Az igazán profik sohasem semmisítik meg teljesen az áldozatukat, ki tudja, mikor lesz rá újra szükségük. Engem például arra használt, hogy megírjam ezt a könyvet. Igaz, ebben az esetben közvetítőt alkalmazott (barátomat, a wakafaragó-mestert), de ez nem változtat a tényeken.” – mondja a Vándorszakács című rész elsőszámú elbeszélője, aki az állítólagos szélhámos feljegyzését közli néminemű átalakítás (rendbeszedés, finom pucolás) után. A talált szöveg – játék vagy valóságos – nem szokatlan az irodalomban. Gondoljunk akár a legnagyobb szövegelőkre, mint például Thomas Mann vagy Umberto Eco. A megtalált szöveg közvetítésének kényszere vezeti Bozsik elsőszámú narrátorát. Magát a szerzőt? Nem, a szerző a sokrétegű narrációrendszer mögött rejtőzik. Se nem szélhámos, se nem Bukowski, sem postás, Mikes, Csáth, Münchhausen, wakaíró vagy buddhista szerzetes – hanem egy gyüttment – egy, a határok között a földre huppant földönfutó. Megfoghatatlan, elszalad, szublimálódik a szövegrétegek között. Eltűnik, ez is a célja. Elébb a testet semmisítteti meg a kémikussal, majd elméje kettőződik meg, aztán a szelleme is köddé válik. Persze, csak játszásiból.
A sokféle szöveg a játékban egyetlen kalandregénnyé alakul, amelynek három része van: a Vándorszakács, a Weissbrunni levelek rövid novellákkal és wakákkal megspékelve és a Jelentés a Kór Házából. Pikareszk. A pikareszk regény (spanyolul picaresco, a ‘csavargó’ jelentésű pícaro szóból) a 16. századi Spanyolországban létrejött népszerű műfaj, kópé- vagy kalandorregény, általában szatirikus hangvételű alkotás, melynek hőse szegény csavargó, bűnöző vagy más, a társadalom peremén élő személy, aki ügyessége és eszessége segítségével próbál boldogulni.
A Weissbrunni levelek közé, mint a korpa, belekeveredik az irodalom, a politika, az irodalompolitika. Olvashatunk a YUMI (jugoszláviai magyar irodalom) és a jugoszláv irodalom sok alakjáról – akiket ismert vagy/és fordított szerzőnk, Bozsik Péter. Előtérbe kerül a dokumentarista nézőpont, bár a beillesztett rövid metafizikus novellák és versek mindig vissza-visszabillentenek a fikció síkjára.
Kórkép-körkép jellegű szövegekkel zárul a prózakötet. Testi nyavalyák lajstroma, avagy a trópusi (vaj’magyar) író jelentése az orvosi jelentésekről. Metafizikai megsokszorozódás és rettegés.
testem láttán elfog a szédület:
romba dőlt bábeli épület
mondjuk Sziverivel.
A szövegek pontosak, de ugyanolyan joviális humorral és ironikus távolságtartással számolnak be vizsgálatokról, műtétekről, mint más szövegek például Jugoszláviáról, egy kiadós vacsoráról vagy a fogyókúrázásról. A kópé (szegény csavargó, bűnöző vagy más, a társadalom peremén élő személy: értsd irodalmár) meséli saját és mások történeteit, időnként viccesen torzítva barmocskákat bormacskákká. Közben megfutamodik és átszökik Magyarországra. Mert az embernek végül is nem gyökerei vannak, hanem lába. A sorvezetője – Nabokovval szólva – folyton átüt az élet kézírásán.
Mit szerettem ebben a könyvben? Azt, hogy sokáig tartott. Valami igen vaskos kötet minden szempontból. Sokáig hezitáltam, mielőtt hozzákezdtem. Forgattam, nézegettem, nyalogattam-kóstolgattam, mielőtt magamévá tettem volna. Most, mint minden állat koitusz után, szomorú vagyok. Mit lehet erre mondani? Hogy minden valóság a fikció műve? Vagy fordítva? Hogy is van ez? Nem emlékszem. A (svéd) postásnak viszont nagy köszönettel tartozom azért, hogy eljuttatta hozzám a könyvet, a Jelentést a Kór Házából című Bozsik Péter-művet.
Következő cikk: Magyarzó Pistike meséi
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
FAZ: Szerbia elnökének háborús útja Boszniában
Aleksandar Vučić maga is büszkén beszélt boszniai háborús szerepéről. A német lap nyitva hagyja a kérdést, >
Albán testvérek
A keserű irónia pedig a következő: azt a népet, amelyet a szerb közbeszéd évtizedeken át láthatatlanná, >
Trump, nem Irán, a világ legnagyobb veszélye. Ő egy egyszemélyes tömegpusztító fegyver
Ki állíthatja meg Trumpot? A Kongresszus felszólította, hogy fejezze be a háborút, vagy kérjen hivatalos felhatalmazást. >
Szerbia megbukna
„Szerbiában jelentősen nőtt a politikai nyomás az igazságszolgáltatásra és az ügyészségre, miközben az állami szervek erre >
A kollektív konformizmus kora
Ebben a beszédmódban a poetizált tárgyvilág szimbolikus-metaforikus jellege uralja a verset és a prózát, amelyben kitüntetett >
Napjaink fő kérdése, hogy tekintélyuralmi irányba fordul-e Európa
„Nem megoldás, ha abban reménykedünk, hogy az amerikai elnök jókedvű” – mondja a Süddeutsche Zeitungnak adott >
Szerbia Európa szemében
Végül is honnan ered ez az ellenszenvünk Európával szemben? Ez a kissé rosszindulatú hajlam, hogy állandóan >
KEREKASZTAL, PÁRBESZÉD? – DE KIVEL, MIRŐL?
Még nincs túl késő egy új választási koalíció létrehozására. Ha valóban létrejönne egy hiteles alternatíva, annak >
Repedések az SNS-ben
Mindez nem meglepő. A korlátlan hatalom időszaka véget ért, számos személyes ambíció beteljesületlen maradt, és a >
Sajnos ez a helyzet
Tehát tiszta a kép. A VMSZ megy tovább a "lenini úton", húzva magával a legtöbb vajdasági >
A szerb miniszter gyűlöletbeszéde: Visszatérés a kilencvenes évek politikájához
Ez a fejezet soha nem zárult le. A nacionalista ideológia éppen ezt teszi: folyamatosan feltépi a >
Új CRTA-kutatás: a hallgatói lista 44,9, az SNS 35,7 százalékon áll
A szerbiai polgárok tízből hatan úgy vélik, hogy a demokrácia a legjobb politikai rendszer, ugyanakkor ugyanennyien >