2019. december 15. vasárnap
Ma Valér, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Napi ajánló

Jelentés Bozsik Péter új könyvéről – avagy: Én csak a postás voltam

Ki ez a Bozsik? Egy szélhámos, egy magyar Bukowski, csak a postás, aki mindig kétszer csenget, egy Mikes Kelemen vagy pszeudo-Csáth, egy gyüttment, egy Münchhausen báró, egy hipochonder, egy japán wakaíró vagy egy buddhista szerzetes, akinek ilyen szinten már mindegy? Szeles Judit (Tiszatáj):

Mit szerettem ebben a könyvben? Azt, hogy sokáig tartott. Valami igen vaskos kötet minden szempontból. Sokáig hezitáltam, mielőtt hozzákezdtem. Forgattam, nézegettem, nyalogattam-kóstolgattam, mielőtt magamévá tettem volna.

Kaptam egy könyvet postán, postán kaptam, mert nálunk itt, Skandináviában van egy titkos földalatti mozgalom, és magyar könyveket küldözgetünk egymásnak. A mozgalom központja Göteborgban van, ahol időnként még találkozókat is tartunk. Megbeszéljük olvasmányainkat. A mozgalom bevetette magát a nyilvános könyvtárközi kölcsönzésbe is. Van ugyanis egy könyvtáros a korábban említett városban, aki rendszeresen magyar könyvekre költi a svéd állam pénzét. Aztán ez a könyvtáros leadja nekünk a drótot, hogy miket lehet megrendelni. Így már sok könyv megfordult a kezemben.

Postán kaptam egy könyvet, egy postástól. Mert nálunk ők olvasnak a legtöbbet. Utána következnek csak a könyvtárosok, és legvégül én – aki alig olvasok. Mint a Bozsik-narrátor, a Vándorszakács, aki magyarul semmit nem olvas, csak a saját feljegyzéseit. Feljegyzéseket is azért készít, hogy tudjon valamit majd magyarul olvasni. Persze, mert Hollandiában nincs titkos földalatti könyvcsempészmozgalom. Inkább agyonissza/agyonírja magát.

Széttart a valóság a Bozsik-könyvben, a Jelentés a Kór Házából címűben. Senki nem tudja igazán, ki beszél a szövegben, mi a valóság és mi a fikció. Szétírja az (ál)dokumentarista stílust, a tudósítást, meg a hagyományos vallomásos műfajt, a levelet is. Rövid novellákat, verseket iktat be, amelyekben az alakok, a motívumok a vallomásosabb szövegrészekkel kacsintanak össze. A virtuális réteg, a képzelet, a vízió, a kvázi valóság összefolyik egyetlen igen emlékezetes szövegfolyammá. Az anekdotázás és a humor a megtörténhetett/megtörténhető valóság elmesélésének kohéziója, ez adja az olvasásélményt, és vezeti a lehetséges olvasó figyelmét.

Ki ez a Bozsik? Egy szélhámos, egy magyar Bukowski, csak a postás, aki mindig kétszer csenget, egy Mikes Kelemen vagy pszeudo-Csáth, egy gyüttment, egy Münchhausen báró, egy hipochonder, egy japán wakaíró vagy egy buddhista szerzetes, akinek ilyen szinten már mindegy?

„A szélhámos olyan, mint egyes vírusok. Pontosan fölméri, hogyan tudja kihasználni a gazdaszervezetet (sok vírus önmagától legyengül, hogy minél tovább élősködhessen). Az igazán profik sohasem semmisítik meg teljesen az áldozatukat, ki tudja, mikor lesz rá újra szükségük. Engem például arra használt, hogy megírjam ezt a könyvet. Igaz, ebben az esetben közvetítőt alkalmazott (barátomat, a wakafaragó-mestert), de ez nem változtat a tényeken.” – mondja a Vándorszakács című rész elsőszámú elbeszélője, aki az állítólagos szélhámos feljegyzését közli néminemű átalakítás (rendbeszedés, finom pucolás) után. A talált szöveg – játék vagy valóságos – nem szokatlan az irodalomban. Gondoljunk akár a legnagyobb szövegelőkre, mint például Thomas Mann vagy Umberto Eco. A megtalált szöveg közvetítésének kényszere vezeti Bozsik elsőszámú narrátorát. Magát a szerzőt? Nem, a szerző a sokrétegű narrációrendszer mögött rejtőzik. Se nem szélhámos, se nem Bukowski, sem postás, Mikes, Csáth, Münchhausen, wakaíró vagy buddhista szerzetes – hanem egy gyüttment – egy, a határok között a földre huppant földönfutó. Megfoghatatlan, elszalad, szublimálódik a szövegrétegek között. Eltűnik, ez is a célja. Elébb a testet semmisítteti meg a kémikussal, majd elméje kettőződik meg, aztán a szelleme is köddé válik. Persze, csak játszásiból.

A sokféle szöveg a játékban egyetlen kalandregénnyé alakul, amelynek három része van: a Vándorszakács, a Weissbrunni levelek rövid novellákkal és wakákkal megspékelve és a Jelentés a Kór Házából. Pikareszk. A pikareszk regény (spanyolul picaresco, a ‘csavargó’ jelentésű pícaro szóból) a 16. századi Spanyolországban létrejött népszerű műfaj, kópé- vagy kalandorregény, általában szatirikus hangvételű alkotás, melynek hőse szegény csavargó, bűnöző vagy más, a társadalom peremén élő személy, aki ügyessége és eszessége segítségével próbál boldogulni.

A Weissbrunni levelek közé, mint a korpa, belekeveredik az irodalom, a politika, az irodalompolitika. Olvashatunk a YUMI (jugoszláviai magyar irodalom) és a jugoszláv irodalom sok alakjáról – akiket ismert vagy/és fordított szerzőnk, Bozsik Péter. Előtérbe kerül a dokumentarista nézőpont, bár a beillesztett rövid metafizikus novellák és versek mindig vissza-visszabillentenek a fikció síkjára.

Kórkép-körkép jellegű szövegekkel zárul a prózakötet. Testi nyavalyák lajstroma, avagy a trópusi (vaj’magyar) író jelentése az orvosi jelentésekről. Metafizikai megsokszorozódás és rettegés.

testem láttán elfog a szédület:

romba dőlt bábeli épület

 

mondjuk Sziverivel.

A szövegek pontosak, de ugyanolyan joviális humorral és ironikus távolságtartással számolnak be vizsgálatokról, műtétekről, mint más szövegek például Jugoszláviáról, egy kiadós vacsoráról vagy a fogyókúrázásról. A kópé (szegény csavargó, bűnöző vagy más, a társadalom peremén élő személy: értsd irodalmár) meséli saját és mások történeteit, időnként viccesen torzítva barmocskákat bormacskákká. Közben megfutamodik és átszökik Magyarországra. Mert az embernek végül is nem gyökerei vannak, hanem lába. A sorvezetője – Nabokovval szólva – folyton átüt az élet kézírásán.

Mit szerettem ebben a könyvben? Azt, hogy sokáig tartott. Valami igen vaskos kötet minden szempontból. Sokáig hezitáltam, mielőtt hozzákezdtem. Forgattam, nézegettem, nyalogattam-kóstolgattam, mielőtt magamévá tettem volna. Most, mint minden állat koitusz után, szomorú vagyok. Mit lehet erre mondani? Hogy minden valóság a fikció műve? Vagy fordítva? Hogy is van ez? Nem emlékszem. A (svéd) postásnak viszont nagy köszönettel tartozom azért, hogy eljuttatta hozzám a könyvet, a Jelentést a Kór Házából című Bozsik Péter-művet.

 

 

 

2017. július 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?

A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >

Tovább

„A magyar média hallgatása”

A stratégia ravaszabb, igazából a piac tudatos manipulációját jelenti. Az ellenzéki szerkesztőségeket kiéheztetik, vagy baráti cégekkel >

Tovább

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

A szélsőjobb ma

Trump, Orbán és Bolsonaro lehúzta a mocsokba saját pártját. De azt látni, hogy a szélsőjobb behatolt >

Tovább

Miért veszélyes Orbán a szlovákokra is?

Szlovákiában évtizedek óta általános nézet, hogy a szlovákiai magyarok mindig hozzájárultak szavazataikkal Szlovákia euroatlanti integrációjához, és >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Keresztény példa

A magyar politika hasznára válna, ha a hazai parlament elnöke a kereszténységet Pelosihoz hasonlóan fogná fel. >

Tovább

Kovács, a lebukott tweeteres

Kovács üzeneteit a meghiúsult remények dokumentumaiként érdemes olvasni. Hiszen az egész eljárás leállítását sürgette a teremből, >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább