Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Vakvágány a végtelenbe
Kidobtam az irodalomból az attribútumokat. Kidobtam a hazát, az istent. Kidobtam a napot, helyére betettem egy karfiolt. – A Müpa Literárium-sorozatának vendége Tolnai Ottó volt. Mészáros Gábor beszámolója. (Litera):
Lila, kék, viola, nézem a Müpát a Petőfi hídról, várom a villamost a fokozott szmoghelyzetben. Taposok a latyakban. Tegnap utaztam vidékről, az ország dél-nyugati sarkában sok hó maradt, úgy fagyott meg, ahogy leesett. A szemem kéri vissza a fehér horizontot.
Várok a sínek mellett, fogom az okos mobilt, olvasom, hogy az est műsorvezetője, Jánossy Lajos hogyan készült – „Éjszakai búcsúcigarettámat pöfékelve, az utca szemközti oldalán, a jeges, autógumi bordázatokban, a téli város apró bölcsőiben csúszkálva, nem megrettenve a pátosztól, arra gondoltam, hogy Tolnai a hazám”.
Elnézem a fényeket a hídról és arra gondolok, hogy Lajkó Félixet inkább kocsmában, félhomályban, Tolnait inkább erdőben, verőfényben, mint most ott a xenonban és neonban. Palicson is fehér lehet a horizont, képzelődöm, több hó eshetett, és nem olvad olyan hamar, mint itt a betonmezőn.
A nézőtéren már nem volt hon és nem volt honvágy. Érdektelen volt a fél órával előbbi gondolatfutam neonfényről és otthontalanságról. Lajkó Félix leült a citerához, játszani kezdett. Egyetlen szót sem szólt egész este, nekem mégis mondott valamit. Azt mondta a játéka, hogy ahol a citera és a hegedű van, ott van otthon. De érezte a pátosz otthontalanságát, és így helyesbített: nem érdekes, hogy mi az, hogy haza.
A földrésznyi országban, amit a Tolnai költészete jelent – vezette fel a beszélgetést Jánossy Lajos – bárhonnan bárhová eljuthatunk, haladjunk bármelyik tölcsértorkolaton, a deltába érkezünk. Jánossy azt kérdezi Tolnaitól, hogy mit jelent neki újra elővenni az olyan régi szövegeket, mint a Gogol halála vagy a Virág utca 3. Ez a két, kisprózákból álló szövegfüzér jelent meg legutóbb a Tolnai-életműkiadás részeként. Azt kérdezi, hogyan éli át újra a verstérben egyszer már megélt időt.
Tolnaival utazni nem tart rövid ideig, nem szereti a kerülőmentes, asszociációs kalandok nélküli barangolásokat. Felvezetőjének rövidebb-hosszabb, de mindig látványos kerülőjének végén – ahogy beér a deltába – elárulja, hogy a Gogol halála és a Virág utca 3 Újvidék két részéhez kötődik, a halpiachoz és a zombori vakvágányhoz. Az Új Symposion betiltása után bíróság elé állították, előlről kellett kezdenie az életét. Vakvágányra került. Szó szerint. A Virág utcában kapott lakást, a nem használt sínpályánál, ami lassan a város egyik szeméttárolója lett. Ha valamit nem használnak, lassan elkezdik odahordani a szemetüket – mondta. A Virág utca kisprózáiban azt írja le faktografikusan, amit ott látott. Például egy kórón fennakadt újságpapírt Miroslav Krleža arcképével. És már jött is egy izgalmas kerülő Krleža és Tolnai kapcsolata felé.
A mechanika, ami Tolnai Ottó történetfűzését működteti kimondatlanul is reflektál Jánossy kérdésére. Tolnai úgy éli újra a verstérben már megélt időt, hogy képzelete visszanyúl és újraél. Az eredmény más, a viszony állandó.
A szemétben, a vakvágányon talált egy menetrendet, egy menetrendet az Adriához. A balkán mediterrán sávja, a végtelen, ez lett Tolnai hazája, a mindene. Ott áll az azúrexpresszen a végtelen előtt – egy hazátlan író hazája. Neki ugyanis akkor, ott a vakvágányon sem az anyaországgal, sem Jugoszláviával nem volt kapcsolata, nem volt irodalmi segítsége. Nem volt lehetősége az anyaország felé nézni, mert nem látott át a vasfüggönyön. Ha a kisebbségi, határon túli író nem tartja magát a politikai, közéleti kurzushoz, akkor egy senki. Magának kellett földet hordania a talpa alá, elkezdte a Virág utcában, de igazság szerint még előbb, s már hatvan éve „fabrikálja, vakerálja”, építi önfejűen a saját világát.
Kidobtam az irodalomból az attribútumokat – mondja. Kidobtam a hazát, az istent. Kidobtam a napot, a helyére betettem egy karfiolt. Verseivel a formátlanságot kereste. Ez épült ki, ezt hordta ki az idők folyamán, ezt akarja befejezni.
„Majd, ha a szürrealizmust bevezetik Magyarországon…” – mondja. Szürrealizmusa nem mindennapi, a sírás fontos esztétikai és attitűdbeli eleme. André Bretont nagyra tartja, és szerinte az életműve még várja a reneszánszát, de Tolnait a szürrealizmusban nem csak annak irodalmi kimenete érdekli, hanem az attitűd. A francia szürrealisták állandóan forradalomról beszéltek, de maradtak irodalmárok. Koča Popović viszont a szürrealista doktrína szerint lett forradalmár. Egy dolga maradt: sírni a világ fölött.
Tolnai tízévente egyszer, nem tudja, mitől, elsírja magát egy-egy felolvasásán. Egyébként máskor nem tudja újraélni azt a feszültséget, mint amikor verset ír. Amikor abbahagyja az írást, a keze, mint a kiszakított pókláb rezeg tovább. Ha van valami hegyes tárgy az asztalon, szög vagy ecset, azt festékbe mártja és folytatja az írást, de az már egy ideogrammatikus írás. Egy neutrális sáv az írás és a rajz között, először fűszálakat rajzolt, festett, aztán fákat. Valamiféle megnyilatkozás ez, hiszen azon az éjszakán százszor is meg tudja ismételni, de másnap már nem.
Félix című szövegének felolvasásával Tolnai indítja a második részt. Érdekes, mondja, hogy Lajkó Félix A bokorból című lemeze valamiféle világzenei kategóriában első helyezett lett. Van egy olyan produkció a Vajdaságban, amit ma világviszonylatban egy grémium a legfontosabbnak tart, s Lajkóról nem írtak, nem hogy könyvet, de egyetlen jelentősebb szöveget sem. Először szaggatott hegedűjátékának mibenlétéről kellene beszélni vagy arról ahogyan az El Cavillot adja elő. De mégis asztali citerájáról beszél. Hogy milyen csodálkozva, megilletődve figyelték Félixet és hangszerét, mikor meghívta játszani a Költő disznózsirból című kötetéhez kötődő díjátadóra. „Például Zwack úr szép, jellegzetes agárfejére emlékszem.”
Szerencsés helyzetben van e sorok írója, mert a Tolnai-világban bárhonnan haza lehet találni. Sokat lehetne beszélni, de lehetetlen lenne mindenről számot adni. Lehetne beszélni az estet keretező két hosszúversről, a felvezető, Vicei Zsolt által előadott, Esterházyhoz szóló A pápa pápaszeméről vagy az est zárásaként recitálva, Tolnai által felolvasott Nem könnyű című verséről. Arról, hogy ezek az egyenként nem kevesebb mint húszperces elkalandozások mennyire hasonlítanak egy teljesen más úton megközelített beatköltészeti felolvasáshoz. Lajkó kíséretéről. A Lajkóval gyakran fellépő Min Tanakáról, és palicsi táncáról a határsávban egy villám sújtotta fával. Vagy arról, hogy Tolnai szerint nincs most, aki sírjon a világ felett, de ha az akadémia megbízná, hogy koncipiáljon egy tanszéket a sírásra, akkor elvállalná.
Tolnainál a privatizálás versben, beszédben történik. Azt gondolja, milyen jó lenne vándor történetmondónak lenni, s mégis szégyelli magát, hogy mennyit járt a szája. A beszéd-, gondolkodás- és előadásmód, amit űz – nem kevés humorral és kalanddal – az életet állandóan feloldott, nyílt, kibeszélhető állapotban tartja – aurum potabile.
Következő cikk: Topolya mint nemzeti ügy
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >