Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Generációk vízkeresztkor
Miért hallgatom Balašević dalait?
A dalok érzelemvilága, az elmaradhatatlan összekötő szövegek, amelyek elhitették velem, hogy egy értékes kultúrvilág van jelen ezen a helyen, csak épp nem jut kifejezésre, de van remény, harcolni kell érte. Közéleti Kacifánt (Mengyán Pletikoszity Ildikó blogja):
Miért hallgatod Balašević dalait? - kérdezte egy barátom több mint 25 évvel ezelőtt. Mert jók – válaszoltam. Elmosolyodott, s kifejtette, hogy milyen silányak szerinte zeneileg a dalai, hogy énekelés helyett csak motyog és a szövegeitől meg különben is csak depressziós lesz az ember. Tegnap, eszembe jutott ez a jelenet, amikor Buga (Bunford Gábor) a SPENS nézőterének legmagasabb pontján jelent meg a szaxofonjával a D-moll című dal felhangzása közben. Na ez a pillanat minden volt, csak nem depresszió. Említett barátom már jó húsz éve Kanadában él. Ő már egyetemistaként külföldre készült, s ma már érthető számomra, hogy aki eltökéli, hogy el akar menni, az nem a köteléket keresi az itteni identitással, inkább elengedi mindazt, amit óhatatlanul magába szívott az évek során. Ha ezt nem teszi meg, hiába megy el, szétveti a nosztalgia és a honvágy elnevezést viselő érzés.
Balašević koncertjein manapság igazi zenei bravúrokat hallhatunk kitűnő zenészekkel, gyönyörű díszlettel és hatásos színpadi jelenléttel. A kilencvenes években három Balašević koncerten voltam a SPENS-en. Én ahhoz a generációhoz tartozom, akik nem túl sok koncertre jutottak el a húszas éveik során. Ezen szerény koncertélményem része a „pannon tengerész“ nyújtotta igazán felejthetetlen néhány óra a jobb napokat megélt sport- és üzletközpont csarnokában, az inflációs, puskaporos, szankciós világban. Visszagondolva, az akkori koncertekből valóban nem a zenei élmény maradt meg. A dalok érzelemvilága, az elmaradhatatlan összekötő szövegek, amelyek elhitették velem, hogy egy értékes kultúrvilág van jelen ezen a helyen, csak épp nem jut kifejezésre, de van remény, harcolni kell érte. Ezt az érzést a mindennapok nem szolgáltatták. Mélyen él bennem az a kép is, amikor a tömeg megindul haza a koncertek után, csendes morajlással, minden arcon valami átszellemült mosollyal. Az átszellemült arcokat tegnap nem láttam, de hát elmúlt közben vagy húsz-huszonöt év. Elsősorban nagyon meglepődtem már a bejáratnál, hogy milyen sok fiatal állt a kígyózó sorokban (mellesleg hadd mondjam el, hogy minden felügyelet, terelgetés és egyéb nélkül állt a több ezer ember kettes sorokban a bejáratok előtt az ordító hidegben). Annak fényében, hogy a diákjaimmal pont ezen a héten beszélgettünk a Földön ma élő generációk közötti különbségekről, jellemzőkről (amivel olyanok figyelmét is úgy tűnik sikerült lekötni, akikét eddig nem mindig), meglepőnek találtam, hogy az utánunk következő generációk ilyen mértékben tartanak igényt Đole koncerthangulatára. А teremben is zömében fiatalok voltak körülöttünk, ezért megfigyelhettem a reakcióikat. Úgy tűnt a közéleti- és politikai szövegkörnyezet eléggé hidegen hagyja őket. Balašević nem is tolta túl az ilyen összekötőket, valójában már az elején bejelentette, hogy nem fog ezen a koncerten politizálni. Ez azért nem sikerült maradéktalanul, de inkább csak utalásokat hallottunk, amit tovább kellett gondolni, mintsem a korábban megszokott direkt üzeneteket. Az utalásai azonban egészen naprakészek voltak, méltán igazolva a rögtönzőképességét. Sok régi, aktuálisabb formába öntött zeneszámot is hallhattunk, amelyek egyértelműen rávilágítottak, hogy a szövegek időt állóak, hogy a zene meg tud újulni, meg tud felelni a mai elvárásoknak, az új generációk ízlésének, egyben közvetítve feléjük azt az életérzést, amiért három évtizeddel ezelőtt a rajongója lettem. Veszik is az adást.
A következő generációk megszólítása más módon is hangsúlyos lett. A fiatal zenészek kiemelt reflektorfényben mutathatták meg virtuozitásukat, s többen dalrészleteket énekeltek a koncert folyamán. Külön öröm azt mondani, hogy igazi zenei ikon körvonalazódik Bunford Gábor körül (szándékosan nem használom a sztár szót, mert az nem mindig jelent jót). Lelketlen világunkban kellenek az ideálok, a példaképek. A hetedik évtizedében járó balladaénekes pedig tett egy ígéretet is tegnap. Miután Újvidéken sok évig nem koncertezett, megígérte, hogy ezentúl vízkeresztkor minden évben lesz koncert Újvidéken. Úgy legyen!
Következő cikk: Nyereményjáték a számlákat kiegyenlítő zentaiaknak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >