Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Kívül tágasabb
Az ember, aki ott sem volt – Washingtonban
Az ország védelmi képessége nem hogy a lengyelekéhez vagy románokéhoz nem mérhető, de még az apró balti államokéhoz sem. Mindezek együttesen eredményezték azt, hogy Orbánra nem volt senkinek semmi szükség a január 20-i beiktatáson. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
Nincs szánalmasabb annak latolgatásánál, hogy miért nem hívták meg Orbánt Donald Trump beiktatására, miközben mások viszont jelen lehettek. Már csak azért is így van ez, mert meglehet, azok a politikusok, akik ott voltak az ünnepségeken, a jövőben igyekeznek majd magukat kiretusáltatni az emlékezetből, különösen, ha mindaz bekövetkezik, amit Trumppal kapcsolatban egyre többen emlegetnek.
Való igaz, hogy a román baloldal két vezéregyénisége, Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök és Sorin Grindeanu miniszterelnök egyéni meghívást kapott a Trumpot támogató team egyik befolyásos tagjától, miközben tudjuk: a Románia számára is tumultuózus és izgalmaktól sem mentes 2016-os év kampányaiban a baloldal egy pillanatig sem rejtette véka alá, hogy mennyire utálja Trumpot, s hogy nem is mer másra gondolni, mint Hillary Clinton győzelmére. Mindeközben – mint tudjuk – Orbán viszont igyekezett megragadni minden alkalmat, hogy Trumpnak tegye a szépet.
Van ennek a vitának egy másik, a fentieknél sokkal fontosabb dimenziója, s ez a lényeget érinti. Dragneaék folytathattak akármilyen kampányt is Trump ellen, azért arra ügyeltek, hogy mindkét amerikai táborban meglegyenek a támogatóik. Nem csak arról van tehát szó, hogy milyen politikai érzékkel van megáldva a román vezető réteg, hanem, hogy amire koncentrál, az messze túlmutat a politikusi magánérdekeken, merthogy abban elsősorban az ország érdeke az igazodási pont.
Közhely, de igazságtartalmát aligha kérdőjelezi meg bárki is: egészen mást kíván meg egy politikustól az élet, mint egy magánszemélytől. Orbán láthatóan ma már csak saját személyi kultuszának foglya, országának érdekei valahogy sorozatosan – sőt következetesen – kiszorulnak a politikai kalkulációkból.
Meglehet, eljön az idő, amikor Dragnea és Grindeanu nem feltétlenül lesz majd büszke arra, hogy 2017. január 20-án személyesen gratulálhatott Trumpnak s szorongathatta a kezét, de ez teljességgel mellékes szempont, ha azt vesszük figyelembe, mi Románia érdeke. Kétségtelenül az, hogy az ország vezetése biztosítsa a világ vezető hatalmát szövetségesi lojalitásáról, s majd emlékeztesse erre Trumpot és a republikánusokat, ha valamikor érdekeiket érvényesíteni szeretnék Washingtonban.
Mit tett ezzel szemben Orbán? Egy végtelenül kisstílű belpolitikai vita kapcsán – csak úgy mellékesen – megemlítette Trump nevét a múlt nyári tusványosi táborban, majd – szinte ugyanazzal a mozdulattal – közelebb tolta Magyarországot Moszkvához. Ráadásul egy olyan pillanatban, amikor a Nyugat és a Kelet érdekütközései hevesebbé váltak, mint bármikor a hidegháború lezárulta óta. Hogy eközben mit nyilatkozik Trump Putyinról, az az amerikai érdekek szempontjából teljességgel másodlagos. Mert ha e téren az elnök és az adminisztráció között kenyértörésre is kerülne a sor, afelől nem lehet kétség, hogy melyik bizonyul majd erősebbnek.
Bukarest sem osztja Trump igen optimista vízióját Putyinról és az oroszok céljairól, ebből titkot sohasem csináltak, sőt a politikai elit valamennyi mérvadó szereplője keresetlen szavakkal minősítette a megválasztott elnök dilettáns, sőt alaptalan vonatkozó kijelentéseit. Mert nem Trump múló kampányszlogenjeit tartották szem előtt, hanem a hosszú távú amerikai érdekeket, melyekhez Trump később vagy hozzáigazítja a magáét, vagy hamarabb távozik a Fehér Házból, mint ahogy azt szeretné.
Érdekes elgondolkodni azon is, mi haszna volt azoknak a dollármillióknak, amiket a Fidesz különféle lobbicélokra költött el Amerikában? E tekintetben kijózanító Orbán meg nem hívása a beiktatásra, hiszen világosan jelzi: a magyar miniszterelnöknek még egy privát meghívót sem tudtak kijárni. Vagy még ennél is többről lenne szó? Esetleg arról, hogy meghívó még csak-csak akadt volna, ám Orbán esetleg már persona non gratanak számít? Hogy a republikánus elit nem akarta magát lejáratni azzal, hogy szemet huny Orbánnak egy ahhoz hasonló fehér házi betüremkedése felett, mint ami 2016 áprilisában történt, amikor a miniszterelnököt ugyan meg nem hívták, de fotó azért készült egy kézfogásról Barack Obamával?
De nemcsak a magyar miniszterelnök személyéről van szó, hanem országáról is. 2010 óta súlyunk a világban minimálisra csökkent, szövetségesi státuszunk bizonytalanabb, mint volt valaha is, amióta tagjai lettünk a NATO-nak. Hogy ez megint csak Orbán zsenialitását bizonyítaná annak fényében, amiket Trump a NATO-ról a kampányban összehordott? E tekintetben is érdemesebb lenne inkább a stratégiai perspektívákra koncentrálni, nem pedig a miniszterelnök pillanatnyi rögtönzéseire; már csak azért is, mert NATO még bőven lesz akkor is, amikor az amerikai elnököt már rég nem Trumpnak hívják.
A mai helyzet jól mutatja, hogy az Egyesült Államok valódi szövetségesként nem tekint – mert nem tekinthet – Magyarországra. Egyrészt azért nem, mert a hatalmon lévő vezetés illojális, megbízhatatlan, mi több, áruló. Másrészt azért, mert – ettől nem függetlenül – az ország védelmi képessége nem hogy a lengyelekéhez vagy románokéhoz nem mérhető, de még az apró balti államokéhoz sem. Mindezek együttesen eredményezték azt, hogy Orbánra nem volt senkinek semmi szükség a január 20-i beiktatáson.
Most már esetleg csak az van hátra, hogy az új elnök egy karrierdiplomatát küldjön nagykövetnek Budapestre, aki – szemben az eddigi politikai kinevezettekkel – kevéssé lesz megértő a magyar kormány kreatív visszaélései láttán.
Következő cikk: Hétfőn Tolnai-est, februárban meg Végel-est a Müpában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >