Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kisiklott a békevonat
J. Garai Béla
„Szerbia nagy hibát követett el, amikor 2004-ben elmulasztotta az alkalmat Koszovó katonai visszafoglalására, mert az akkori belgrádi vezetésnek nem volt bátorsága ehhez…”J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Szerbia mérhetetlen hálával tartozik Aleksandar Vučićnak, hogy visszafordította a szeretet és a megértés jegyében Észak-Mitrovicába indított különvonatot, és ezzel nemcsak az ártatlan utasok életét óvta meg, hanem egyszersmind meghiúsította a koszovói albánok alattomos tervét, hogy összetűzéseket provokáljanak a szerbekkel, ami akár az egész térséget lángba boríthatta volna! (…)
Nem maradhatott ki ebből a hazafias drámából Tomislav Nikolić sem. A Nemzetbiztonsági Tanács vasárnapra sürgősen összehívott ülése után még keményebb figyelmeztetést intézett a pristinai vezetéshez, azt is kilátásba helyezve, hogy Szerbia kész hadsereget vezényelni Koszovóba, „ha ott szerbeket gyilkolnak…”. Nikolić szerint mostantól semmi másról nem szabad tárgyalni Brüsszelben, mint arról, hogy miként jut el a belgrádi vonat Kosovska Mitrovicába. Ugyanakkor a válság gyökereire is rámutatott: az egész a leköszönő amerikai adminisztráció „utolsó rúgásaival” függ össze, vélekedett a szerb elnök. (…)
Óhatatlanul is felmerül a kérdés: gondolhatta-e bárki is komolyan Belgrádban, hogy a pristinai vezetők felülnek ennek az átlátszó provokációnak, és akadálytalanul beengedik a propaganda vonatot Koszovóba? Amelynek elindításához még csak meg sem kísérelték kikérni Pristina beleegyezését. És hogy békésen asszisztálnak egy ilyen kísérlethez, ami nyilvánvalóan azt lett volna hivatott bizonyítani a szerb közvélemény előtt, hogy lám, Észak-Koszovó továbbra is Szerbia része. És hogy lám, a haladó kormány milyen bátor határozottsággal védelmezi a déli tartományt! Feledtetve a háborút, a NATO–intervenciót, Szerbia katonai vereségét… És nem utolsó sorban a brüsszeli egyezményt, amellyel az unió megpróbálta békésebb mederbe terelni a Belgrád-Pristina viszonyt, tárgyalásokra kötelezve őket az összes vitás kérdésekről.
Nem valószínű, hogy a kormány Koszovó ügyi irodájának, a túlbuzgóságáról elhíresült Marko Đurićnak az egyéni akciójáról volt szó, aki kezdeményezte a Kosovska Mitrovica-i próbajáratot, arra való hivatkozással, hogy az ottani egyetemen tanuló diákok igénylik a közvetlen Belgrád—Kosovska Mitrovica járat bevezetését annak ellenére is, hogy buszok tucatjai közlekednek naponta a két város között. Mióta ennyire megértő a kormány az ingázó főiskolások problémái iránt, hogy ilyen kockázatos és mellesleg milliós költségeket igénylő vállalkozásba kezdjen?
Szerény véleményünk szerint A. Vučićnak itt kellett volna bölcsességet tanúsítani és békevágyát bizonyítania, és leinteni túlbuzgó pártkáderét, akkor elkerülhették volna ezt a kínos fiaskót. El se indul a békevonat.
Ám Marko Đurić túlságosan is jelentéktelen szereplője a belgrádi kormányzatnak ahhoz, hogy ilyesmiről döntsön. Semmi kétség, hogy erről felső döntés született. Azok hozták meg, akik úgy mérték fel, hogy megérett az idő egy ilyen kockázatos lépésre. És ha a kísérletet siker koronázza, akkor az döntő aduja lehet a hatalmi pártnak a tavaszi elnökválasztásokon. Talán még Nikolićtyal is győzni tudnak, ha már ennyire harcias.
A propaganda vonattal kapcsolatos merész kísérlet megértéséhez a kormánypropagandában élen járó tabloidok adhatják meg a kulcsot. Elég egy pillantás legutóbbi címoldalakra, hogy lássuk, honnan fúj a szél. Első oldalas címeikben nyíltan sürgetik a koszovói katonai intervenciót. Hétfőn például ilyen címeket olvashattunk: „Katonákat küldünk Koszovóba, ha csak egy ujjal is hozzányúlnak a szerbekhez” (Večernje novosti), „Trump megengedi a szerbeknek, hogy katonaságuk visszatérjen Koszovóba” (Informer). Ugyanez a bulvárlap a múlt pénteken Miroslav Lazanski katonai szakújságíró felszólítását hozta első oldalán: „A szerb hadsereg vonuljon be Koszovóba!”. Lazanski azt is kifejti: Szerbia nagy hibát követett el, amikor 2004-ben elmulasztotta az alkalmat Koszovó katonai visszafoglalására, mert az akkori belgrádi vezetésnek nem volt bátorsága ehhez…
Csak reménykedhetünk, hogy – Trump ide, Trump oda - a mostani sem lesz olyan „bátor”, hogy ezt megkockáztassa.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >