Ma Konstantin, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Mindenkinek volt egy gyerekkora
Németh Zoltán válasza Szabó Palócz Attila cikkére
Tudom, miért gyűlölöd mindazokat, akik ma a Magyar Szóban dolgoznak. Meg is értelek. Személyesek a sérelmek, amelyek téged is, de legfőképpen párodat érintették. Szabad Magyar Szó:
Szia Palócz!
Ritkán olvasom a Szabad Magyar Szót, mert azt tapasztaltam, hogy igencsak rossz a hírforrásuk, azaz hírforrásotok, hiányos, késik stb. és inkább arra fektetitek a hangsúlyt — legalábbis te és még egy két szerző –, hogy mások sikerén vagy éppen baján éljétek ki beteges mániátokat. Te különösképpen, sok ezer méreggel átitatott karaktert öntve ki magadból álmatlan éjszakáidon. Nem tudom, hogy melyik lap közölné Magyarországon – a te anyalapod sem hajlandó erre – bő lére engedett, sokszor összefüggéstelen írásaid. Például, mit jelent ez a mondatod: „Varjú Márta ünnepinek ugyan kevéssé nevezhető, de jó, hát mégiscsak az alkalmi rendezvényen elhangzott beszédének nagyjából negyven százaléka foglalkozott a Szabad Magyar Szóval, ami persze az idézett cikkből még véletlenül sem derülhetett ki, Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes úgy nyilván nem is engedte volna nyomdába.” Mi közöm nekem ehhez? Mellesleg ott sem voltam az ünnepségen, ugyanis beteg voltam, de különben Szeli Balázs írásainak átolvasása, azaz a cenzori javítása nem az asztalom. És más szerzők írásaiba sem avatkozom bele, feltéve, ha erre nyelvi vagy ténybeli hibák miatt nem szükséges. De, azt hiszem, ez a mindenkori szerkesztősnek kötelessége. Meg aztán ott sem voltál, honnan tudod, hogy Varjú Márta beszédének negyven százaléka a Szabad Magyar Szóval foglalkozott volna?
Tudom, miért gyűlölöd mindazokat, akik ma a Magyar Szóban dolgoznak. Meg is értelek. Személyesek a sérelmek, amelyek téged is, de legfőképpen párodat érintették. Mérges tollad hegyére a lap példányszámát tűzted, merthogy az alacsony, bezzeg, amikor még te itthon voltál… „Mondjuk, gyermekkoromban csak Zentán ennek a példányszámnak a többszöröse kelt el. Ezt magam is tanúsíthatom, izzadság alapú tapasztalatból, hiszen szinte még gyerekfejjel, a nyolcvanas évek második felében, középiskolásként, nyaranta a lapterjesztőnél dolgozva kerestem meg a zsebpénzem. Akkoriban egy-egy trafikba több Magyar Szót szállítottunk, mint ahány ma némely észak-bácskai városba érkezik.”
Hát, igen mindenkinek volt egy gyerekkora. De már te sem itt izzadsz, hanem odaát. És a nyolcvanas évektől elmúlt vagy harminc év, vagy még talán több is, attól, amikor te sebpénzt kerestél. És harminc év rettentően sok idő. És már barátod Kókai idejében is folyamatosan csökkent a Magyar Szó példányszáma. De, meg kell, hogy nyugtassalak, még annyira nem csökkent, hogy megszüntessük. Lehet, hogy még így is, sokatok eltávozása után is, átlagos példányszáma sok magyarországi napilap példányszámát meghaladja.
Még valami, nem értem miért szeretsz folyamatosan valakikbe belerugdosni. Mit ártott neked Szeli Balázs? Ökrész Rozáliára meg Varjú Mártára haragudhatsz, de ez még nem jelenti azt, hogy ócsárolni kell őket. Én ugyanis nem tudok egyetlen egy olyan újságot sem, azt hiszem ezek közé tartozik az általad fémjelzett pesti is, ahol életfogytiglani külföldi tudósítót tartanának. Négy év, kedves Attila, majd jön a váltás. Már csak azért is, hogy a politika bűvkörébe került külföldi tudósítót ebből a posványból kiszabadítsa a szerkesztőség, és helyette mást tegyen meg annak, olyat, aki tárgyilagosan tud megszólalni. A tárgyilagosság sajnos a Magyra Szó budapesti tudósítójának írásaiból hiányzott.
Az átszervezés kapcsán pedig csak annyit, hogy kedves bajtársad, Kókai Péter sokkal nagyobb átszervezést végzett el Mihók Rudolffal és Józsa Lászlóval karöltve. Több mint 35 kiváló szerkesztő és újságíró került az utcára akkor. Igaz, téged ez az átszervezés nem érintett, írhattad tovább a Magyar Szó jóvoltából a szigeti veszedelmeidet, amire már senki sem volt kíváncsi – nem tudom miért nem folytattad művedet mostani anyalapodnál? – és élhettetek boldogan odaát, itt nem kellett többé verejtékezned, sem neked, sem családodnak.
Hát igen, valaki vállal valamit és teszi azt folyamatosan, más viszont abban éli ki kicsinyes konfliktusait, hogy folyamatosan rugdossa azt aki az általad itt hagyott közösségért még próbál valamit tenni. Mellesleg az Atomsko Sklonište pólai együttest én is kedvelem, kedveltem, talán már akkor, amikor te még cumisüvegen át néztél a világra.
Baráti üdvözlettel
Németh Zoltán
U.I. Remélem nem voltam túl hosszú. A 4243 karakter még valahogy megengedhető, akár levélben is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A VMSZ, a civil szervezetek és az egyházak összefonódása
A két esemény, illetve cikk alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vajdasági magyar civil >
Viharfelhők Szerbia égboltján
Hónapokkal ezelőtt Vučić nagylelkűen ígérgette, hogy bármikor kiírhatja a rendkívüli választásokat, moszkvai üzenetében azonban nem mondott >
Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült
Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben >
Megszűnt az utolsó független nyomtatott vajdasági magyar nyelvű újság!
A Családi Kör megváltozásával nemcsak a lap, de a vajdasági magyar nyomtatott sajtó történetében is új >
AZ ÚJSÁGÍRÁS LEZÜLLESZTÉSE, AZ OLVASÓK MEGALÁZÁSA
A VMSZ tisztségviselői és az anyaországi vendégek ezúttal is „eligazították” az MNT „alapítású” médiák „újságíróit”, hogy >
BIZALOMVESZTETT, HITELTELEN MNT
A testület csak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területével >
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >