2024. december 22. vasárnap
Ma Zénó, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Fájdalmas óda a nemzethez

Urbán András: Magyar

Kevés a kimondott szó vagy mondat a darabban. Az egyik, hogy Isten, legalább is a magyarok Istene magyar. Ennek ellenére pengés dróttal határoljuk el magunkat. Annak égisze alatt pedig békében, tétlenül ólálkodhat a szürke marhacsorda…Rokay Károly Rex:

Zlatko Paković a belgrádi Danas napilapban 2016 szeptemberében közölt írásában a Magyar című darab kapcsán a magyarság érverését és mitológiáját meg történelmét meglehetősen jól ismerőként a következővel fejezi be gondolatmenetét: „ Az előadás a magyarság peremvidékén jött, de arról, hogy Orbán Viktor Budapestjén, az igazi, erre való helyen bemutatásra kerül-e valaha – nincs értesülés. Isten, aki magyar egyelőre hallgat erről.”

Nos, alig néhány napja a temesvári Csiki Gergely Magyar Állami Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház a nyári Zsámbéki bemutatót követően alig félszáz kilométerrel közelebb, Budapestre is elmerészkedett Urbán András Magyar című darabjával. Nem kis bátorság ez, hiszen még sokan emlékszünk mekkora vihart kavart a szabadkai rendező/igazgató Újvidéken színre vitt Bánk bánja…

A „Magyar”hoz képest pedig az akkor sokak által kifogásolt, a nemzeti ereklyének tartott Bánk bán átértelmezése nemzeti mivoltunk bársonykesztyűs cirógatása! A Magyarban mindannyian megkapjuk ami jár! Pőrére vetkeztetett, minden lírai finomságot nélkülöző mitológiai múltunkat, évszázados

fájdalmunkat, hogy a nemzet kiontott magja és vére sem teszi könnyebbé életünket, mert az anyaföld, a szülőföld további nehéz létre kárhoztatja a magyarságot. Vagyunk amik vagyunk és voltunk! Egyszerűen magyarok - és ezt nem is könnyű viselni. Létünk fájdalmas, kegyetlen de magyar!

Igen, nekünk van miért sírnunk! Szavak, szöveg nélkül: keserűen zokogva. Urbán András lecsupaszítva eszköztárát nagyot vállal a mondott szöveg kiiktatásával: A szavakon túli - csak a gesztusokkal és szimbólumokkal, zenével, sámáni skandálással élő színházat hozza elénk.

Irena Popović zeneszerző kiváló munkája nagyban fokozza a nem-verbális kommunikáció varázsát. Ezzel is a zsigerekig hatoló jelenetsor könyörtelen képekben láttatja a magyar sors árnyoldalát. Alkalom ez, hogy ráébredjünk: a valós élet jóval kegyetlenebb az operettek csillogó világánál!

Az előadás sugallata szerint nyilván nem attól magyar valaki és valami, hogy magyarul szólunk róla vagy hozzá - illetve magyar főnévvel, jelzővel alkalmasint igével illetjük. A magyarság nem pusztán nyelvi kérdés. Ezt a peremterületeken élők a más nemzetekkel óhatatlanul keveredők hatványozottan érzik. A magyarság számos évszázad hordalékából kialakult sziklakemény állapot. Mítoszok, keserű történelmi tapasztalatok és legendák elegye.

Az Urbáni teátrum sajátos és felismerhető nyomvonalán haladva, a megalkuvást nem ismerő, szilaj mintapéldája ez a darab. A redukált hagyományos színházi eszköztáron kívül a „Magyar” kilóg a sorból mert a magyarságról a nemzet peremvidékén működő társulatok alkotnak és tárnak elő képeket. Teszik ezt azon bizonyossággal, hogy ott még biztosan tudni milyen a föld, a liszt és bor valódi illata. Azt is tudják, hogy eme nemzeti ereklyék hevenyészett elegye nem mást mint mocskot alkot. Bizonyos, hogy ezen vidékeken többet kell tudni a magyarnak maradásról, mint a magyarság belsőbb vidékein. Itt többe van magyarnak lenni és megmaradni, mint a peremtől távolabb eső helyeken. De ne essünk tévedésbe: ők nem páváskodó hősök – csupán igazodnak a részükre természetes játékszabályokhoz, a más értékrendszerhez. A néző mentális, érzéki ép politikai/historikus befogadó készségét teszi próbára a konvenciókra fittyet hányó „Magyar”.

A cseppet sem vidám jelenetek egy óriásplakát előtt illetve annak árnyékában sorakoznak, amelyen valaki valakivel közli: „Ha nem mész Magyarországra, nem kell tiszteletben tartanod a kultúrájukat.” Ki és kivel közöl? A nemzetért? Védelmezi azt? Netán aggódik? Aggodalma csúcsa pedig az óriásplakát, amely néma közönnyel szemléli az alatta mocsokban fetrengő, tehetetlen, megalázott, és megalázkodó, megkeseredett honiakat. Igen, nehezen érthető nemzet vagyunk! Gyakorta magunk sem értjük önmagunkat! Még akkor sem, ha imígyen; szavak nélkül igyekszünk kommunikálni, mint ez a rendhagyó és eleven húsig hatoló előadás próbálja azt meg…

Jut eszembe a bizonyos háziállat amely elé gyöngyöket szórnak. A gyöngyök kárt nem szenvednek, hiszen az állat képtelen felismerni azokat! Semmire nem méltányolja az elé került kincset. Talán Urbán is ezt teszi: elénk veti a gyöngyöket, ám azokról vajmi kevesen tudják mik valójában. Annyira ismeretlen a dolog, hogy meg sem szagoljuk!

Ezért a nagy csönd?!

Kevés a kimondott szó vagy mondat a darabban. Az egyik, hogy Isten, legalább is a magyarok Istene magyar. Ennek ellenére pengés dróttal határoljuk el magunkat. Annak égisze alatt pedig békében, tétlenül ólálkodhat a szürke marhacsorda…

A vélhetően magyar Isten barmai vagyunk.

2016. december 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?

A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >

Tovább

A küszöb előtt várakoznak

Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >

Tovább

A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!

Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >

Tovább

A nemzeti identitásról…

Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >

Tovább

EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!

Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >

Tovább

Az Akadémia győzött!

Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >

Tovább

A kormányhű celebek országa

A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >

Tovább

„Mikor korlátozható a szabadság?”

A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >

Tovább

„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?

A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >

Tovább

Erkölcs(telenség)

Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >

Tovább