Ma Ivett, Frida, Judit névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Bence Erika: A politikai egyeduralmiság és a nepotizmus a tudományra és a folyóiratokra is rátenyerelt
„Folyóiratoknál is erőszakosan igyekeznek meghatározni – a tudományos eredményeket nélkülözve –, hogy ki szerkeszthet, ki írhat, ki jelenhet meg benne. Nyugodtan kimondhatom, hogy csakis az uralkodó hatalmi struktúráknak megfelelő emberek.” Szabó Palócz Attila (Szabad Magyar Szó):
Egy tudományos folyóirat léte attól is függ, hogy a főszerkesztője és munkatársainak egy része szálka-e vagy sem az aktuálpolitika szemében – mondta el a Szabad Magyar Szónak adott interjúban Bence Erika egyetemi tanár, a Létünk folyóirat főszerkesztője, aki 2007 óta vezeti a tudományos lapot.
(…) Miért válhatott kegyvesztetté a Létünk? Hiszen ez egy tudományos folyóirat, amelyben megszólalnak ugyan esetenként politológusok is, de nem a napi sajtó szintjén működik, tehát politikai vizeket és érdekeket sem igen zavarhat…
– Hihetetlenül kicsinyes és rövidlátó machinációk ezek. Hiszen a tudománynak és a felsőoktatásnak eredendően pártatlannak és politikailag befolyásolhatatlannak kellene lennie. S most meg azt kell látnunk, hogy egy tudományos folyóirat léte attól is függ, hogy a főszerkesztője és munkatársainak egy része szálka-e vagy sem az aktuálpolitika szemében? Más folyóiratok és tudóskörök szárnyalását meg az teszi lehetővé, hogy – noha látszólag semlegesek, apolitikusak – a háttérből „jól gazsulálnak” a mai hatalmi struktúrának.
Ahogy a névsort böngészem, úgy tűnik, hogy a folyóirat munkatársainak igen széles körében mindenféle politikai meggyőződésű emberek vannak. Talán szelektálni kellene közülük?
– A Létünk, alapítási szándékával szinkronban, nemcsak „társadalmi kérdésekkel”, hanem „kultúrával és művészetekkel” is foglalkozó folyóirat. Ennek szellemében a vajdasági magyar és a magyarországi kulturális közélet legjelentősebb aktorai közül többen, Végel László, Tolnai Ottó, Fenyvesi Ottó, Szombathy Bálint, az időközben elhunyt Gulyás József, Major Nándor, Várady Tibor, Géczi János, Márton László – ő a szerkesztő bizottságnak is tagja! –, írók, képzőművészek is publikáltak a lapban. Nagyon fontosnak tartom, hogy a Létünk egyes folyamodványaira is pozitív visszajelzés érkezett. Roginer Oszkár – akkor még doktorandusz – irodalomtörténész, szociológus nevében kérelemmel fordultunk a Cambridge University Presshez, illetve David Wileshez, hogy a neves teatralógus egy könyvének részleteit magyarra fordítva közölhessük, és mind a tudós, mind a kiadó hozzájárult ehhez.
Találkoztak hasonló esetekben elutasítással is?
– Természetesen. Voltak olyan megszólítottjaink is, akik úgy utasítottak el bennünket, hogy az szinte megtiszteltetésnek hatott: Pálinkás József, az Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, vagy Heller Ágnes filozófus a legnagyobb tisztelettel beszélt a lapról, de elfoglaltságára és orientációjára való tekintettel nem adott kéziratot.
Bárdolatlan elutasításokba, olyanokba, amelyek rossz szájízt hagynak az emberben, nem sikerült belefutni?
– Valami olyan érzésem van egy évtized után, hogy a legotrombább elutasítások a legkevésbé perspektivikus, legkevésbé jelentős és legkevésbé tehetséges emberek részéről érkeztek. Kevésbé ismert kutatók, pályájuk elején levő tudósok között volt, aki nem volt hajlandó a recenzensi vélemények alapján módosítani, de még formailag sem rendbe hozni írását, közben pedig rendes egyetemi tanárok, akadémiai doktorátussal rendelkező tudósok szó nélkül akceptálták a véleményeket. Megtörtént velem, hogy olyan ember üvöltözött rám és hordott le mindennek mint szerkesztőt, akiről azt gondoltam, hogy közeli ismerősöm és támogatja a lapot. Mint később kiderült, hogy az illető egyéni frusztrációi álltak a dolog mögött – középszerű írását én nem kezeltem valamiféle eufórikus lelkesedéssel, hanem arra kértem, hogy segítsen az illusztrációk, fényképek beszerkesztésében.
Miért kellett egy jó barátot elutasítani?
– Azért, mert az írása nem kapta meg – miként az követelmény – a két teljesen pozitív recenziót. Én egyéni szerkesztői döntés alapján javasoltam mégis közlésre. Más esetben elsőéves doktoranduszok vonták vissza a tanulmányukat, mert a folyóirat nem tudta garantálni számukra a méltányos – és nem szerény – tiszteletdíjat. Ismerve akár a szerbiai, akár a magyarországi folyóiratok mai anyagi lehetőségeit és helyzetét, az is csoda, ha egy folyóirat – mint a Létünk – szerény tiszteletdíjat fizet. Ugyanilyen történet, hogy amikor a folyóiratunk számára késtek az anyagi támogatások, és ezért mind a nyomdai, szerkesztői, mind a szerzői tiszteletdíjak kifizetését prolongálta a kiadó, az a személy telefonálgatott be a szerkesztőségbe nap mint nap a tiszteletdíját követelve, aki pontosan tudta, hogy mi a helyzet. (…)
Milyennek tartja a nyomtatott folyóirat kiadás lehetőségét és jövőjét?
– Katasztrofálisnak tartom. Semmilyen pozitív tendenciát nem látok. A társadalom minden területére kiterjedő tudománytalanítás, kultúramegvonás és kontraszelekció a folyóiratokat sem kíméli; a politikai egyeduralmiság és a nepotizmus erre is rátenyerelt. Folyóiratoknál is erőszakosan igyekeznek meghatározni – a tudományos eredményeket nélkülözve –, hogy ki szerkeszthet, ki írhat, ki jelenhet meg benne. Nyugodtan kimondhatom, hogy csakis az uralkodó hatalmi struktúráknak megfelelő emberek. A legkönnyebb ezt úgy megoldani, hogy anyagilag kivéreztetik a lapot, míg mást – akár ugyanannak a kiadónak a másik folyóiratát – felvértezik és felpumpálják anyagilag, illetve támogatásokkal. Túlfavorizálják, felturbózzák, nagy port vernek körülötte. Olyan retorikát alkalmaznak, amelyben a szokásosnál többször fordul elő a „legrégibb”, „legtekintélyesebb”, „legrangosabb” és sok más hasonló jelző. A nem kívánatos folyóiratokat, illetve szerkesztői gárdájukat pedig magukra hagyják, munkatársaikat folyamatosan nyomásnak teszik ki: „Miért ott publikál? ha vinni szeretné valamire, akkor nem mindegy, hogy hol publikál! Maga miért vállalta el?”
A számítástechnika, a világháló széleskörű elterjedése milyen irányban befolyásolja – segíti vagy hátráltatja – ezeket a folyamatokat? Magyarán: nyújthat-e, jelenthet-e védelmet azoknak, akiket ily módon „magukra hagynak”?
– Kapóra jött mindezen törekvések esetében a társadalom „digitalizálódása”, az elektronikus média kiterjedtsége. Elhangzottak olyan kijelentések, hogy semmi értelme tovább támogatni a nyomtatott folyóiratokat, amikor a kíbertéré a jövő. Igen, természetesen. Csakhogy ezeknek a fejlesztése nem zárja ki a papír alapú megjelenést, mivel annak is vannak pótolhatatlan előnyei, amit sohasem tud kivitelezni egy elektronikus kiadvány. Nagyon szembetűnő – és olykor úgy érezhetjük, hogy tulajdonképpen mindent meg is magyaráz –, hogy a feleslegességnek ezt a vádját csak a „nem kívánatos” sajtótermékek irányában kommunikálják.
Következő cikk: Ózer Ágnes a leváltásáról: Mit ér az ember, ha magyar
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Elfogadhatatlan a politikai kontroll a vajdasági magyar közmédia felett
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elfogadhatatlannak tartja a MNT alapítású médiumok ilyen jellegű korlátozását és politikai >
Pásztor megtorpant a damaszkuszi úton
„A Fidesz továbbra is stratégiai partnerünk, a választások után koalícióra lépünk a haladókkal”, jelentette ki Pásztor >
Amikor belép a színre az átállók sáskahada
A milliárdok bizarr menekítéséről Magyar Péter számolt be, szerinte a Fidesz belső körei külföldre mentik a >
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >