Ma Cecília, Filemon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nincs vége az elvándorlásnak
Végel László
A hatalom nélküli kisebbségi alkotó sem kerülheti meg a „hogyan tovább” kérdését, akkor sem, ha belső exiliumra van kényszerítve, hiszen a szavaktól nem lehet megfosztanom bennünket. Ami nem láthat itt napvilágot, az megjelenhet Magyarországon. Végel László Közéleti naplójából:
Manapság egyre többen döbbenten figyelik a vajdasági magyarság fokozott elvándorlását. Mit lehet tenni? Semmit? Négy-öt évvel ezelőtt én is nagy döbbenettel állapítottam meg, hogy az elvándorlásnak nem csupán anyagi, hanem lelki vetülete is van, hiszen azok is távoznak, akik nagy kínnal és nagy nélkülözések közepette túlélték az ínséges és veszélyes kilencvenes éveket. Manapság nem kell menekülni a katonai behívó elől, valamelyest javult az életszínvonal, jobbak a munkalehetőségek, az emberek mégis szedik a sátorfájukat. Immár nem a háborúból menekülnek, hanem saját világukból. Nem hiszem, hogy az emberek kizárólag a pénz után futnak. Egyre rosszabb a vajdasági magyarok közérzete! A baljós jeleket mutató valóság egy napon bizonyára arra készteti a kisebbségi politikusokat, továbbá a kulturális modell jellegét meghatározó felelős tisztségeket betöltő értelmiségieket, hogy felmérjék, hol tévesztettünk utat, annál is inkább mert a barátságos közélet és a vonzó kultúra sokszor marasztaló erőt képvisel. De nem csupán róluk van szó, hanem rólunk is. A hatalom nélküli kisebbségi alkotó sem kerülheti meg a „hogyan tovább” kérdését, akkor sem, ha belső exiliumra van kényszerítve, hiszen a szavaktól nem lehet megfosztanom bennünket. Ami nem láthat itt napvilágot, az megjelenhet Magyarországon. Legalább a palackposta hozzon üzenetet! Kétségtelen, hogy az egész Kelet-Közép-Európa kezd kiüresedni, nem csupán a migránsok beözönléséről van szó, hanem a belső európai népvándorlásról is, ami főleg a posztszocialista országokat hozza hátrányos helyzetbe. A nemzeti kisebbségek esetében a hátrány meghatványozódik, esetleg végzetessé válik. Hogyan tovább, tűnődöm az üres papír előtt. Változik a szavak és a mondatok jelentése, egyre vészesebb lesz a hallgatás bűne. A mondatok körül egyre nagyobb a vákuum. Tudjuk-e kihez szólunk, vagy pedig üvegbúra alatt játszadozunk a szavakkal? Elhallgatjuk-e azt, ami legjobban fáj? Sokfelé vezetnek az utak, ám nem merjük tudomásul venni, hogy a legkényelmesebb út zsákutcába vezet. Létezik-e még a közösség, vagy teljesen atomizálódott? Értik-e az emberek, amit kimondunk, s azt is, amit nem merünk vagy nem akarunk kimondani? Így állok Babits Jónásaként remegő térdekkel a „vajdasági rónán”, amely távolról sem olyan, mint amilyen harminc évvel ezelőtt volt.
Következő cikk: Új no-go zónákat adott ád Szijjártó Péter Dániában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >