Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Médiakannibalizmus: az integritással rendelkező újságírók kirúgása hatékonyabb mint a cenzúra
Saját korlátlan felhatalmazásaik birtokában a szerkesztők rájöttek, hogy a saját dolgukat könnyítik meg, ha a szövegek helyett a személyiségeket cenzúrázzák és számolják fel. Minek törnék magukat azzal, hogy átolvasnak minden alkalmatlan szöveget, ha egyszerűbb annak szerzőjétől megszabadulni? Szabad Magyar Szó:
Nem, hogy nem létezik Szerbiában cenzúra, egyszerűen nincs is rá szükség. Vajon lehetséges-e egy ilyen első látásra paradox megállapítás? Igen, abban az esetben, ha a cenzúrát – miként az a Vujaklija-féle szótárban olvasható – „a megjelenésre váró anyagok hivatalos előzetes ellenőrzésének tekintjük, jóváhagyás vagy letiltás céljából, legyen az nyomtatás vagy közvélemény elé tárás (könyvek, újságok, folyóiratok, színdarabok, filmek és egyéb alkotások). Ha azonban a cenzúra kiterjed a korlátozások és önkorlátozások egész tárházára, amelyek már túllépik a törvényi tilalmat, akkor feleslegessé válik. Nincs szükség a kifejezési szabadság törvényes korlátozására, ha számos egyéb mechanizmus létezik, amelyek által ez hatékonyabban elérhető.
A politikailag alkalmatlanok elhallgattatása
Az újságírás nem szabadidős szórakozás, hanem megélhetést biztosító munka, tehát egzisztenciális dolog. Ilyen jellege miatt pedig a nyomásgyakorlásra és zsarolásra teremtetett, amiről általában a jól (alul)fizetett ügyvezetés és a szerkesztőségek gondoskodnak. Az ő illetékességükbe tartoznak azok a gyakorlatilag korlátlan lehetőség, amelyekkel a kritikus beállítottságú és ezáltal politikailag alkalmatlan újságírókat el tudják hallgattatni, vagy kirúgják őket anélkül, hogy egy szóval is említenék ennek valós okait.
Láthattuk ezt nemrégiben Petričić példáján (Dušan Petričić karikaturista, akivel a Politika szerződést bontott – a ford. megj.) Neki a Politika szerkesztőségének hivatalos közleménye szerint azt rótták fel, hogy „kicsúszott a határidőkből“, hogy „sokba kerül“ de azt nem, hogy gyakran nemkívánatos módon rajzolta meg Vučićot.
Még arra sincs szükség, hogy a szerkesztők konkrét utasításokat kapjanak az ilyen magyarázatokra, mert a fejükbe ültetett antennákon keresztül, mint holmi futurisztikus lények, pontosan értik, mit kíván a hatalom és mit nem.
Petričić példája mutatja, milyen messzire is jutottunk ezen a téren, hiszen őt annak ellenére is elbocsátották, hogy a karikatúrái hozzájárultak a lap tekintélyéhez és példányszámához is. Ha már a szerkesztő elsiklott eme, könnyen bizonyítható tény felett, nem marad más hátra, mint megállapítani, hogy számára a lap érdekeitől fontosabb, hogy megfeleljen a hatalom elvárásainak.
A dolgozók ebből az ügyből levonják a tanulságot: ha a lap képes lemondani egy nemzetközi tekintélyű karikaturistáról, hajlandó lesz róluk is. Mi más következtetést is vonhatnának le bármilyen intézményes védelem elmaradásából, illetve az újságírók közötti szolidaritás hiányából?
Léteznek úgynevezett „lelkiismereti lázadók” is, akik nem fogadják el az ilyen szerkesztéspolitikát, de egy kézen megszámolhatóak. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a médiapiac is beszűkült és nem kínál új munkalehetőségeket, az egzisztenciális aggodalom nem filozófiai, hanem igencsak gyakorlati kategória.
Saját korlátlan felhatalmazásaik birtokában a szerkesztők rájöttek, hogy a saját dolgukat könnyítik meg, ha a szövegek helyett a személyiségeket cenzúrázzák és számolják fel. Minek törnék magukat azzal, hogy átolvasnak minden alkalmatlan szöveget, ha egyszerűbb annak szerzőjétől megszabadulni?
Elég csak megnézni, ki mindenki távozott a Blictől vagy a B92-től és kik érkeztek és már láthatjuk is, hogy a médiakannibalizmus a lapszerkesztés legitim módjává vált. Nincs szükség rá, hogy a szerkesztéspolitikára konkrét parancsokkal hassanak. Az egyértelmű üzenethez elég csak kilátásba helyezni, hogy a fontos hirdetők távoznak az engedetlen médiától.
Pogány áldozathozatal
Azok számára, akik naivan azt hiszik, hogy a hivatalos cenzúra hiányában szabadon kifejezhetik meggyőződésüket a hatalomnak való megfelelés kötelezettsége nélkül, hatékonyabb eszközök léteznek. Éppen úgy, mint a pogány időkben, őket feláldozzák a bulvárlapok előtt, amelyek az ő eltávolított zsigereiket felszolgálják a hatalmi párt községi vezetőinek és képviselőinek, hogy azok szétszedjék őket. Csak meg kell nézni, milyen üldözésnek, hogy ne mondjam, lincsnek vannak kitéve számos városban az újságírók. Nem csak ellehetetlenítik őket munkavégzésükben, de üldözik és kamerával felvételezik, ami a rendezett országokban fenyegetésnek minősül.
Az egyik polgármester még azt is megengedte magának, hogy csak „diplomás” újságíróknak hajlandó nyilatkozni. Ha már ennyire fontos neki a formális oktatás, miért nem kéri számon a megfelelő diplomát az elnökön?
Ez már cirkuszra hasonlít, de arra a gladiátori harcra a római időkből, amelytől a mostani csak az eleganciában különbözik. Minek Szerbiában cenzúra, ha egyszer a hatalom áldásával olyan társadalmi légkör uralkodik, amelyben a kritikusan gondolkodók nemkívánatosak, és nem csak az újságírásban? Nincs szükség a szólásszabadság korlátozására, nélküle is mindenki képes eldönteni, kimondhatja-e amit gondol, bármilyen személyes kár elszenvedése nélkül.
(Szerző: Dušan Miklja/ Cenzolovka)
Következő cikk: Egy jugoszláv költő Váradon
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >