Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Magyar parlamentarizmus
Tamás Gáspár Miklós
Az egésznek nincs jelentősége. Ez nem alkotmányos jogállam, ez nem parlament, ez nem politika. Ez semmi.Tamás Gáspár Miklós (Népszabadság):
Az új magyarországi parlamentarizmus kezdettől (1990) fogva népszerűtlen volt még hivatásos gyakorlói körében is. Bár kezdetben nem annyira, mint ma. Többet is számított. Sokan követték a televízió parlamenti közvetítéseit, olvasták az újságban az összefoglalókat. Voltak az Országgyűlésben nagy szónokok, jeles elmék is, olyik vita nem volt színvonaltalan. Hajdan.
A nyugati parlamenti modellnek még a technikai megértése is hibádzik, egészen máig. (Gondoljuk meg, mennyire értik honunkban a fönnálló rendszert, ha a központosítást „államosításnak” nevezik, mintha az „önkormányzatok” nem tartoznának az államhoz. A legtöbb politikus, újságíró, elemző képtelen fogalmi különbséget tenni a „kormányzat” és az „állam” között, amit pedig elemistáknak is érteniük kellene. A legtöbben még mindig nem értik az „igazság” és az „igazságosság” közötti fogalmi különbséget.)
Az alapvetően brit minta előírná, hogy a politikai pályafutás a parlamenten keresztül valósuljon meg, kormánytisztségekbe mindenekelőtt képviselőknek kellene kerülniük. A parlamentáris, felelős kormány – nem úgy, mint Amerikában – a parlamentben kormányoz: elképzelhetetlen, hogy senki által meg nem választott, tök ismeretlen államtitkárok, helyettes államtitkárok, kormánybiztosok, miniszteri biztosok, főtanácsadók és tanácsadók, hivatalvezetők százai kormányozzanak informálisan.
A hatalom természetét – az alkotmány után – leginkább meghatározó törvény az Országgyűlés házszabálya, amely mindig is tájékozatlan és műveletlen emberek által összegányolt abszurdum volt és maradt (és persze romlott egyre tovább).
A parlamenti kormányzás azt jelentené, hogy az Országgyűlés egész héten – és minden héten – ülésezik, hogy a bizottságoknak a mostanihoz képest tizedannyi a szerepük, hiszen a főszabály a nyilvánosság. (Országgyűlési bizottságok hatóságként kezdenek viselkedni, és a kormányra tartozó döntéseket hoznak, ami alkotmányellenes.) Minden jogszabályt a nyilvánosság előtt kellene megvitatniuk a kormány (kivétel nélkül parlamenti képviselő) tagjainak az ellenzékkel, a kettő teljes egyenlősége mellett (a többségi elv csak szavazáskor érvényesül, bizonyos korlátokkal). A kormányzás nyilvános.
Ezt ma sikerül a legegyszerűbben meghiúsítani, például avval, hogy ezer apró módosító indítványba temetik el a döntési procedúrát, amely követhetetlen. A jelentéktelen dolgok törvénybe emelése – és viszont – azt jelenti, hogy a silány kodifikációs munkát mondatról mondatra javítja a laikus Országgyűlés, amely újra ezernyi hibát gyárt, amelyet újra ki kell javítani. A képviselők oda se figyelve, automatikusan szavaznak előterjesztésekről, amelyeket a kormányhivatalok és a parlamenti bizottságok túlterhelt, fáradt, hozzá nem értő tisztviselői produkálnak nyelvtanilag hibás, rossz helyesírású, magyartalan és érthetetlen bekezdések tízezreiben. A lényeget „salátatörvények” apró betűs részeibe és miniszteri vagy kormányrendeletekbe bújtatják el, ahol néha – a képviselők megrökönyödésére – újságírók és NGO-k fedezik föl. A kormány fontos szándékait képviselői indítványokba rejti, amelyek nyilvános vitája minimális.
Az egyebekkel elfoglalt hatalmi központból áttekinthetetlen, illogikus, tehát betarthatatlan joganyag bugyog elő mocsárillatúan.
A választási rendszer nevetséges.
A „képviselő” a magyar köznyelvben szolgalelkű, korrupt hülyét jelent.
A „párt” fanatikus szektát és/vagy bűnszövetkezetet.
A „miniszter” bandavezért.
A közvélemény már csak a legdurvább, legbutább gorombaságokra és botrányokra figyel föl az Országházban. A valaha kiváló parlamenti debatter miniszterelnök pálinkával fűtött tömeggyűlésekre illő hordószónoklatokat tart az Országházban a tévékameráknak. Ellenzéki vetélytársai erre – ugyanezen a nívón – letolvajozzák és lehazugozzák, amire senki se figyel oda, mert ezt már mindenki adottnak veszi.
Az egésznek nincs jelentősége. Ez nem alkotmányos jogállam, ez nem parlament, ez nem politika.
Ez semmi.
Következő cikk: Orbán Viktor, az egyfarkú kutya
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >