Ma Leó, Szaniszló, Glória névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Csoóri Sándor meghalt
„Már évtizedek óta nem láttam, amiért most hibáztatom magam. Hiányozni fog, s emlékeztetni bennünket arra a megfejthetetlen rejtélyre: a magyarok közös ügyére, amely épp annyira hiányzik nekünk, mint ő.” Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
„Boldog vagyok, mert szép a nyár/s végre nyűg nélkül lehetek./Ahhoz se kell most értenem,/mit a világból megvetek” – remélem, evvel az érzéssel ment el Csoóri Sándor ebben a nyárutói kánikulában.
Írt sok mindent, átélt sok mindent, tett sok mindent.
Olyan ember volt, aki sokszor jutott az eszünkbe akkor is, amikor hallgatott. Bele volt keverve mindenbe, ami lényeges volt a Duna-medencei magyaroknak az utóbbi ötven-hatvan esztendőben.
Parasztok közül indult a magyar parasztság fölemelkedésének elfelejtett, le is tagadott korszakában. Meghalt akkor, amikor a „paraszt” szó már megint csak sértés, dacosan vállalt lázongó, szociális tartalma kifakult, eltűnt.
„Népi írónak” számított költői ifjúkorában; ma rászólnak az írástudóra, ha a „nép” szót használja, mondván: populista az istenadta. A „tömeg” szót használják helyette, megvetően. Megint.
Szívügye valamikor a kisebbségi magyarság volt. Föl is vette a magyar állampolgárságot több százezer erdélyi magyar, s megindult az áradat: előbb Magyarországra, aztán Angliába, Németországba, Spanyolországba. A vajdasági magyar közösség megszűnőben van a kivándorlás miatt.
Csoóri szívből támogatta a magyar jobboldalt, bár a magyar jobboldal nem olyan, mint ő, ha van is néhány meggyőződése, amelyben Csoórival osztozik. De ő már a jobboldalé, bármilyen fura ez voltaképpen. Hol van már a Csoóri Sándor népe? Hol van bármi, amiben nemzedéke hitt? Ott, ahol ő lesz nemsokára. A temetőben.
Nagyon szeretetre méltó ember volt, nagyon bájos, nagyon kifinomult. Szerette a képtárakat. A korai németalföldi festészetet különösen. Bach, Buxtehude zenéjét nagyon. Hogy a verseire, esszéire, filmjeire emlékezni fognak-e unokáink, nem tudom. Lehet. De különös – és végül is tragikus – emberi alakjára bizonnyal.
Már évtizedek óta nem láttam, amiért most hibáztatom magam. Hiányozni fog, s emlékeztetni bennünket arra a megfejthetetlen rejtélyre: a magyarok közös ügyére, amely épp annyira hiányzik nekünk, mint ő.
Következő cikk: Tartalék
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI
Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >
A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták
Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus? A választ keresve egyre >
Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan
A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >
Roletták mögött…
A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >
A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI
Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >
„Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma"
Úgy igaz, a legkényelmesebb elfordítani a fejünket és csodálatos történeteket írni. Beszélni valami másról, szépen, okosan, >
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >
A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata
Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >
Pásztor Bálint valljon színt!
A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >
A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA
Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >
Viszlát Ottó! Találkozunk!
1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >
Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája
Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni. Erre felálltam és >