Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nudligyártásban nagyhatalom
J. Garai Béla
„Szerbia az indonéz nudli gyártásának regionális központjává válik, ami esélyt teremt a szerb mezőgazdaság fejlődésére…” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
BOSZNIAI FAZÉK. Soha jelentéktelenebb politikus nagyobb ramazúri főszereplője! Természetesen Milorad Dodikról van szó, aki mostanában kevergeti a kalamajkát a lőporos hordóként emlegetett balkáni térségben. Egy porcelánboltba tévedt elefánt nagyobb körültekintéssel viselkedne.
Már a csapból is Dodik folyik ezekben a napokban: kijelentéseitől visszhangzik a média, nemzetközi testületek foglalkoznak vele, találkozókra hívják, igyekeznek jobb belátásra bírni, ám ő kitartóan dacol mindenkivel. Kemény, mint a boszniai tölgy, ahogyan az ottaniakat szokták jellemezni viccesen a szomszéd nációk, ám nem csekély malíciával és némi rosszmájú utalással értelmi képességeikre.
A dolgok pillanatnyi (hétfő reggeli) állása szerint a belgrádi vezetőség sem ingatta meg őt abban az elhatározásában, hogy szeptember 25-én megtartják a nagy port kavaró népszavazást a köztársaság napjának kijelöléséről az általa elnökölt boszniai Szerb Köztársaságban. Mint tudjuk, a Banja Luka-i despota csütörtökön azzal távozott a sebtében megtartott belgrádi szerb-szerb találkozóról, hogy a szerbiai vezetők nem támogatják ugyan a referendum megtartását, de tiszteletben tartják a boszniai nemzettársak parlamentjének döntését. Egyelőre részletek nem szivárogtak ki, nem tudni, hogy megpróbálták-e egyáltalán lebeszélni Dodikot szándékáról, és vajon A. Vučić miniszterelnök kifejezte-e rosszallását (ahogyan előzőleg a sajtóban megtette), amiért a rakoncátlan vendég már a találkozót megelőzően bejelentette döntését, meg sem várva a közös álláspont kialakítását, kész tények elé állítva ezzel a házigazdákat. Dodik mindenesetre olyan magabiztosan nyilatkozott a találkozó után a kamerák előtt, mint aki jól végezte dolgát, és szabad kezet kapott terve végrehajtásához. Nem tartom kizártnak, hogy távoztában kedvenc műdalát dúdolgatta magában, amit legutóbbi Banja Luka-i beszéde végén el is énekelt lelkes hívei előtt: „Ne može nam niko ništa…”. („Senki sem bír velünk”). És közben Putyin testvérre gondolt, aki a távolból támogatásáról biztosítja. Az orosz elnökre, akinek minden esemény kapóra jön a Balkánon, amivel bekavar a NATO-nak és az EU-nak, még ha ehhez egy olyan formátumú politikus kínálkozik is partnerként, mint Milorad Dodik.
Az viszont nem vitás, hogy a nyakas Banja Luka-i már megint alaposan feladta a leckét belgrádi szövetségeseinek. Mint ismeretes, a szerbiai vezetők azután rendelték őt Belgrádba, miután a Bosznia-hercegovinai Béke-végrehajtási Tanács tagjai (Oroszország képviselőjének kivételével) arra szólították fel a Banja Luka-i hatóságot, hogy ne tartsák meg a tervezett népszavazást a boszniai Szerb Köztársaságban, mert az fokozza a politikai feszültséget, és destabilizálja az országot. Az EU-s tagságra törekvő Szerbia ezt a felszólítást természetesen nem hagyhatta figyelmen kívül, hiszen a tanácsban a vezető nyugat-európai országok, továbbá az USA képviselői foglalnak helyet, továbbá Oroszország és Törökország képviselője. Nagyon rossz pont lenne számukra, ha szó nélkül hagynák ezt a Banja Luka-i provokációt. Vučićék valószínűleg arra számítottak, hogy Dodikot sikerül majd rábeszélniük valamilyen ügyes kompromisszumra, mondjuk a referendum elhalasztására, de a ravasz boszniai túljárt az eszükön, és áthúzta számításukat.
Ebben a helyzetben kellett Vučićéknek olyan formulációt kitalálni a találkozó eredményéről, amellyel egyrészt tisztára mossák magukat Brüsszel előtt (olyan benyomást keltve, mintha mindent megpróbáltak volna, hogy meggyőzzék Dodikot), másrészt ne okozzanak csalódást a hazai patrióta táborban, amely lelkesen tapsol minden olyan ötletnek, amellyel borsot törnek az „ellenséges” nációk orra alá. És közben Moszkvát se ábrándítsák ki. Így született meg ez a nesze-semmi-fogd-meg-jól közlemény, amely szerint „Szerbia nem támogatja a népszavazás megtartását, de nem is óhajt beavatkozni a bosznia Szerb Köztársaság hatóságának döntésébe”. Vučić a megszokott patetikával még azt is hozzátette, hogy Belgrád „sohasem hagyja cserben a Drinán túli testvéreket”. (…)
NUDLI. Végre egy jó hír a politikai izgalmak után: a vajdasági Inđiján nudligyár kezdte meg működését!
Aki csak egy kicsit is szívén viseli az ország sorsát, az együtt örvendezhetett az eseményről beszámoló híradós tudósítóval, miközben a kamera végigsvenkelt az új gépsorokon, amelyek mellett szorgos kezű honleányok csomagolták a finom nudlit. Az embernek szinte megjött az étvágya.
Méghozzá nem is akármilyen tésztaféle készül az új üzemben, hanem mint a tudósításból megtudtuk, világhírű indonéziai nudli! Őszintén restellem gasztronómiai tudatlanságomat, de eddig még nem hallottam erről az óceániai finomságról, nem hogy ettem volna belőle. A szigetország vezető nudlicége nyitott leányvállalatot ebben a szerémségi kisvárosban, ahol máris száz helybeli kapott munkát, ám ez csak a kezdet: a bővítés után ez a szám tovább emelkedhet.
Ezeket az adatokat már a szerb elnöktől hallottuk, aki nemcsak hogy megtisztelte jelenlétével az üzemavatást, hanem alkalmi beszédet is mondott. Pontosabban felolvasta a nudligyártással és ennek itteni távlataival kapcsolatos gondolatait. Azért olvasta, nehogy eltévedjen az adatok között, amelyeket nyilván munkatársai gyűjtöttek össze. Úgyis kevés alkalma nyílik az ilyen kapitális létesítmények felavatására, amelyek inkább Vučić kormányelnök illetékességébe tartoznak, csak ő most éppen nem ért rá. Viszont szót kapott Igor Mirović, az új vajdasági haladópárti kormányfő is, nem véletlenül, hiszen a nudliüzem az első tartományi nagyberuházás az új politikai garnitúra hatalomra kerülése óta, ám ez csak a kezdet! Ha másban nem is, de nudliban ezentúl biztosan dúskálhatunk.
Hogy mennyire jelentős beruházásról van szó az indonéziai nudligyár részéről, hadd idézzünk T. Nikolić elnöknek az ünnepségen elhangzott magvas gondolataiból:
„Szerbia az indonéz nudli gyártásának regionális központjává válik, ami esélyt teremt a szerb mezőgazdaság fejlődésére…” „A szorgalmas és szakképzett szerb dolgozók a legjobb minőségű nudlival látják el nemcsak a régió országai, hanem Amerika, az Európai Unió és az egész világ piacait…”
Vagyis: nudligyártásban nagyhatalom leszünk.
A múltkor a szatellit tévé jóvoltából egészen véletlen láttam egy riportot egy németországi tésztagyár megnyitásáról. Nem fogják elhinni, de egyetlen politikus sem jelent meg, nem hogy Angela Merkel kancellár asszony. És akkor csodálkoznak, ha hanyatlik az országuk.
Következő cikk: A szerb miniszterelnök szőnyegénél nincs jobb dolog a világon
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >