2024. december 21. szombat
Ma Tamás, Péter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szalonok és pártirodák

Végel László
Végel László

Vajon megírja-e valaki sunyiságunk történetet? Végel László Közéleti naplójából:

Újabban egyre másra születnek az önéletrajzi regények, ezért veszem újra kezembe a Henry Brulard életét. „Mindenekelőtt a boldogság, hogy a saját fejem szerint cselekedhettem”, olvasom a regény végén.  Kendőzetlen szavakkal illeti azokat, akik nemrégen még republikánusok és bonapartisták voltak, majd hirtelenjében kiszolgálják a restaurációt. Szép karriert, előnyös előmenetelt a szalonokban lehetett biztosítani. Nem tudok másra gondolni, mint a mi közéletünkre. Manapság a pártirodák előszobája meg a kiadós, úgymond, munkajellegű vacsora helyettesítik a szalonokat. Esetleg a családi kapcsolatok. Dívik a nepotizmus. Az egykori polgári avagy arisztokrata szalonok ettől azonban mégis csak rokonszenvesebbek, hiszen Stendhal korában az európai szalonokban szép és okos hölgyekkel lehetett találkozni, akik színházba is jártak, úgyhogy a gavallérok is kénytelenek voltak végig ülni egy-egy előadást. Úgy tűnik manapság ilyen művelt hölgyekre nincs szükség és a „gavallérok” se járnak színházba. Csak azokra vár szép jövő, akik ügyesen helyezkednek, akik elvégezték a kétszínűség filozófiai tanfolyamát. Hordozzák a Milošević-ellenes jelvényt, de koalícióban vannak Milošević örököseivel. Állítólag megvetik Šešeljt, de a pragmatizmustól vezérelve – ha kell, akkor – egy tálból cseresznyéznek vele. Függetleneknek nevezik magukat noha a pártvezérlésű intézményekben dolgoznak. Nem érheti őket vád, hiszen alternatíva valójában alig van. Rendben, a politika nem válogat az eszközökben. A széplelkű értelmiségiek is küzdenek a stallumokért, a presztízsért, cserébe ők is megkötik a „pragmatikus kompromisszumokat”, amire akad magyarázat, azonban az ártatlanság színlelésére nincs igazolás. Megbékélve bólintok, ha valaki egy párt mellett nyilvánosan szint vall. Egyenes beszéd. Elegen vannak olyanok, akik farolnak erre is arra is. Vajon megírja-e valaki sunyiságunk történetet?

 

2016. szeptember 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?

A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >

Tovább

A küszöb előtt várakoznak

Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >

Tovább

A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!

Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >

Tovább

A nemzeti identitásról…

Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >

Tovább

EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!

Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >

Tovább

Az Akadémia győzött!

Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >

Tovább

A kormányhű celebek országa

A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >

Tovább

„Mikor korlátozható a szabadság?”

A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >

Tovább

„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?

A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >

Tovább

Erkölcs(telenség)

Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >

Tovább