Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Újvidéki bedekker – vajdasági kultúra egykor és ma
A kötet öt szerző (Tolnai, Domonkos, Ladik, Sziveri és Végel) életművén keresztül követi a város és a kultúra kiemelkedését a „poros peremvidék” légköréből, szellemi magaslatait és tündöklését, majd a kilencvenes évektől kezdődően rohamos elhalványodását. Szögi Csaba (Magyar Szó):
Roginer Oszkár: A város mint (ellen)érv című munkája nyomán
A „szellemi monolit” kifejezés egy helyütt sem szerepel Roginer Oszkár rendhagyó irodalom- és várostörténeti tanulmánykötetében. Pedig bizonyos értelemben éppen ennek kialakulásáról, tündökléséről és felbomlásáról szól ez a figyelemreméltó könyv. Vita tárgyát képezheti Újvidéknek mint egykori szellemi monolitnak a pozitív vagy negatív megítélése – nyilván különböző aspektusainak szempontjából beszélhetünk róla lelkendezve és sajnálkozva is –, ami viszont a jelen pillanatban érdekes: ha hinni lehet az egyelőre csak a színfalak mögött zajló folyamatokról szóló híreszteléseknek, a „monolit” újra felépítésre kerülhet – ezúttal viszont a politikum részéről. Ismét Újvidék lehet hát az a centrum, ahonnét „megmondják a tutit”? Vajdaság többi része, közte Zenta, Szabadka, Óbecse, Magyarkanizsa, Topolya csupán „poros peremvidékké” degradálódik, alárendelt szereppel?
Nos, elképzelhető... egyetlen feltétellel: sikerülhet-e ismét odavonzani egy olyan volumenű szellemi tőkét, amit a hatvanas és hetvenes években sikerült. Mert minden ezen áll vagy bukik. A város, ahogyan a kultúra is, élő organizmus, amit csakis a szellem irányíthat, egyetlen politikai tollvonással ilyen kérdések nem elintézhetőek – azt pedig láthatjuk, napjaink társadalmaiban a politikum önmagában milyen szellemi potenciállal rendelkezik. Azt nyilván senki nem meri kijelenteni, hogy Újvidéken a jelen pillanatban helyben meglenne ez a szellemi tőke. Ha a teljes Vajdaságot tekintjük, talán még megvan – de akkor aztán csakugyan oda kellene koncentrálni teljességében, hiszen a délvidéki magyar értelmiség jelentős hányada immár külföldre migrált, ha pedig a politikai döntések rendre nem megfelelőek, a folyamat csak erősödni fog. És akkor ki fog Újvidékből szellemi fellegvárat építeni ismét? Még jobb kérdés: kinek?
Roginer A város mint (ellen)érv című munkájában (Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete, Szabadka, 2015) azt a kérdéskört taglalja, a hatvanas évektől kezdődően Újvidék hogyan alakult a vajdasági magyarság, ezen belül is elsősorban a jugoszláviai magyar irodalom szellemi központjává, hogyan harcolta ki magának azt a státust, hogy saját (irodalmi, művészeti, kulturális) kánont hozhasson létre, együttműködve ugyan a budapesti centrummal is, de visszautasítva annak kizárólagosságát (egyúttal beépülve a teljes európai érverésbe). Megalapozva tehát egy rangos és erőteljes kulturális közeget, amelyre Trianon óta voltak ugyan törekvések, de egészen idáig kevés sikerrel. A kötet általános kérdésekkel indít, majd – és innen igazán lenyűgöző és izgalmas – öt szerző (Tolnai, Domonkos, Ladik, Sziveri és Végel) életművén keresztül követi a város és a kultúra kiemelkedését a „poros peremvidék” légköréből, szellemi magaslatait és tündöklését, majd a kilencvenes évektől kezdődően rohamos elhalványodását. Nyilván ez a folyamat is tudatos politikai döntésekkel indult, ám ahhoz, hogy mindez létrejöjjön, művészek és más értelmiségiek szerencsés egymásra találására volt szükség – szabad, ózondús légkörben. (Aztán eme szép történet végét ismét sajátos politikai döntések indukálták.) A szerző közben nem csupán a szerkesztőségek, kiadók, színházak etc. intézményeit veszi górcső alá, hanem a legkevésbé sem zárkózik el olyan specifikus témáktól sem, mint például a kávéházak, cukrászdák, éttermek, egyáltalán a társasági élet erjesztő hatása a művészetek, a kultúra fejlődésére, nem tagadja, hogy a nosztalgia is fontos részét képezi munkájának, közben a saját Újvidékét is beleírja (helyi születésű lévén). Mindez így együtt teszi lebilincselővé a kötetét.
Az sem véletlen, hogy amikor elkezdtem olvasni, előbb recenziót készültem írni a könyvről, később ajánlót, végül pedig „felemás” jegyzet született. Roginer munkája fontos kérdéseket taglal, némiképp hiánypótlónak is számít, ám elsősorban fontos gondolatokat ébreszt. A múltat – az én olvasatomban bár is – rávetíti a jelenre, és akár megoldást is kínálhat számos jelenlegi problémára. Ami a nyelvezetét illeti, az elején voltak cseppnyi kétségeim, mivel „entellektüel szárnyalással” indít – ami az Újvidéki BTK Magyar Tanszékének volt hallgatóira általában jellemző –, ám hamar rátalál a saját hangjára, „olvasmányossá” válik a stílusa, ami egy elsőkötetes szerző esetében magában is jelentős eredményként könyvelhető el. Munkáját ajánlom minden gondolkodni és elmélyülni szerető, a honi kultúra múltjára és jelenére kíváncsi könyvbarátnak.
Következő cikk: Pintér próbál cáfolni, de botrány lehet az újságíróverésből
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >