Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
„Az ember az égvilágon semmit sem változik”
Beszélgetés dr. Papp Árpád néprajzkutatóval és muzeológussal
„Amikor a közösségünk meghasonul magával, amikor a túlélés égisze alatt félredobja a saját erkölcsi normáit — azt a keveset is, ami még megmaradt —, akkor mindez megismétlődhet.” Gyurkovics Virág (Hét Nap):
Miként jutunk el az egyéni történetektől a közösségi történelemig — erre mutat rá dr. Papp Árpád néprajzkutató, a Szabadkai Városi Múzeum muzeológusa, aki kutatásának közrebocsátásával az 1941—1948-as időszak egy eddig ismeretlen aspektusát mutatja meg az olvasóknak. Az Igaz történetek Mindenkiföldjéről című könyv első kötete a Vajdaság/Délvidék 1941—1944-es időszakát írja le. A mű a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában jelent meg. A néprajzi szemszög mibenléte mellett a kutatás további lehetőségeiről is beszélgettünk a néprajztudóssal.
* Számos kötet megjelent már ebben a témakörben, de ilyen szakmai alapossággal megírt, a szemtanúkat megszólaltató kutatás valóban váratott magára. Hogyan jutottál el a kutatásig, mik voltak a projektum előzményei?
— Ezzel a tragikus időszakkal való találkozás a családi elbeszélések által ivódott bele az emlékezetembe. A családunk elszenvedője volt az 1944 környéki megtorlásnak. A nagyapámat hónapokig tartották börtönben, többször megkínozták, és ezek az események az apám életét is meghatározták. A másik oldalról a munkásmozgalomban részt vevő nagyszüleim voltak. Tehát már a családi legendárium részeként is két történet kavargott bennem, mely a múlt iránti érdeklődésemet is meghatározta. Közösségi szinten a nyolcvanas évek közepétől a Magyar Szó hasábjain megjelent első, az 1944-es időszakkal foglalkozó írásokkal — a Matuska-féle folytatásos tárcával — alakult ki az a látszat, hogy erről a tabutémáról most már lehet beszélni. Ennek a szakmai szintje 2009-ben a Magyar—Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság felállásával egész más dimenziót kapott. Szabadkán volt egy tanácskozás, amelyen elhangzott, hogy az akadémia is mögé áll ezeknek a kutatásoknak. Akkor voltam olyan bátor felvetni annak a lehetőségét, hogy nemcsak a levéltárosok eszköztára teszi lehetővé az 1941—1948 közötti időszakkal való foglalkozást, hanem a néprajztudomány is. Hiszen azáltal, hogy mi beszéltetünk embereket, meséltetünk el élettörténeteket, finomabb, mélyebb dolgokat is felszínre hozhatunk. Ilyen értelemben a módszertani megfontolásunk a következő volt: építsük fel az egyéni történetekből a nagy közösségi történelmet.
* A néprajzi szemszög milyen dimenziót adott hozzá a kutatáshoz?
— Egy vezérfonal mentén haladtunk, melyet a könyvben megjelenő fejezetek is mutatnak, és amely az itt élők mindennapjait meghatározó körülményekre vonatkozik. Erről korábban nem beszéltünk, és pontosan ez a hiány adja a néprajzi módszernek, valamint ennek a jóval tágabb kontextusban szemlélődő történetfelfogásnak az erényét. Sokkal többet tudunk meg annál, hogy egy októberi estén kopogtak az ablakunkon, és elvitték a nagypapát. Ami így, önmagában szörnyű, de nem tudjuk meg például, hogy ez a túlkapás miképpen fogja megváltoztatni az ember lelkét. Hogy akarja túlélni ezt az időszakot, és hogy azonosul azzal a rendszerrel, amelyik lehet, hogy a saját szüleivel számolt le. Ez kutyakötelességünk, mert mindenki, aki a múlttal foglalkozik, valahol a lelke mélyén az igazságot keresi. Az igazságkeresés pedig nem lehetséges anélkül, hogy ne mondjuk el a múltról az igazságnak az elhallgatott részeit, és ne szembesítsük őket a hivatalosan elhangzó másik igazsággal. Az eddigi egyoldalú igazságképet ki kell egészíteni azzal, amit a közösség is elmond a saját élettörténeteivel. Ez volt a szándék, s ez volt a munka legelső és sarkalatos pontja is.
* Milyen volt a találkozás az adatközlőkkel?
— Sokszor szembesültünk vele, hogy az elmúlt hetven év sem volt elég, hogy az adatközlők félelme elmúljon, viszont elmondták a történetüket. Eleinte nagyon nehéz volt, félénkek, óvatosak voltak, de miután látták, hogy a gyűjtő sem egy mumus, hanem valóban az igazat szeretné megírni, nagyon megható módon ajánlották a következő adatközlőt a településen. A gyűjtő számára egy ilyen hálás, kegyelmi állapot olyan élmény, amely örökre meghatározza, hogy mivel akar foglalkozni. Ezek nemcsak visszaemlékezések, hanem mély vallomások is. Idős emberek könnyítenek a lelkükön. Sokáig nem volt szabad elmondani ezeket a történeteket. Katartikus élményekben volt részünk, melyek megviselik az embert. Nem kell elfelejteni azt sem — és ez nem az adatközlők hiányossága vagy hibája —, hogy az ember hajlamos a történet kiszínezésére, a saját szerepének újraértékelésére. Én ezt úgy írtam le, hogy történetszépítészeti igény. Ettől függetlenül ezekből a történetekből megtanulhatjuk például azt, hogy az ember valójában az égvilágon semmit sem változik, és ugyanezek az események bármikor megtörténhetnek itt, köztünk. Amikor a közösségünk meghasonul magával, amikor a túlélés égisze alatt félredobja a saját erkölcsi normáit — azt a keveset is, ami még megmaradt —, akkor mindez megismétlődhet.
(...)
Következő cikk: 5 ok, amiért Marseille-ben elszabadult a pokol az Eb-n
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >