Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Szertefoszlott illúziók
J. Garai Béla
A mi „tájékoztatási eszközeink” szerkesztőinek ingerküszöbét rendszerint nem szokták átlépni az olyan események, amelyek „csak” vajdasági jelentőségűek, és nélkülözik a nemzeti bélyeget. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Csak azok lepődhettek meg a vajdasági közszolgálati tévében lezajlott, nagy port felkavart események miatt, akik a választási kampány hangzatos jelszavainak bedőlve abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a Szerb Haladó Párt az európai értékekért küzd, és vezetői választási győzelmük után minden eszközzel arra fognak törekedni, hogy Szerbiában is bevezessék az unióban honos demokratikus játékszabályokat. Nem pedig arra, hogy a legbefolyásosabb médiumok kisajátításával igyekezzenek megszilárdítani teljhatalmukat.
A történet ismert, bár nem biztos, hogy a mi közösségünk is behatóbban tájékozódhatott róla, lévén hogy a mi „tájékoztatási eszközeink” szerkesztőinek ingerküszöbét rendszerint nem szokták átlépni az olyan események, amelyek „csak” vajdasági jelentőségűek, és nélkülözik a nemzeti bélyeget. Vannak ugyanis fontosabb események számunkra, gondolhatják, mint például a nemzeti vágta és az anyaországi népszavazás a migráns kvóta ellen, hogy csak a médiánkat uraló legfrissebb slágertémákat említsem. Az, hogy a szóban forgó közszolgálati tévéházat is mindannyiunk adódinárjaiból finanszírozzák, s ebből adódóan minket is kell, hogy érintsen mindaz, ami ott történik, valahogy elkerüli a figyelmet.
De hát mi is történt a VRTV-ben, ami ennyire felborzolta a kedélyeket?
Még ki sem pihenték rendesen a választási diadal megünneplésének fáradalmait, az ex-radikális (bocsánat!, haladópárti) káderek máris megindították a rohamot a legbefolyásosabb tartományi médiaház bekebelezésére. Először Slobodan Arežinát, a tévé programigazgatóját váltották le, majd következett Srđan Mihajlović vezérigazgató (nyilvánvaló politikai nyomásra történt) lemondása, ezt követte a szerb nyelvű tájékoztatási műsor hét szerkesztőjének azonnali menesztése (ők szerkesztették az országosan sugárzott 17 órai híradót, tehát veszélyesek lehetnek a kormánypropaganda szempontjából), majd elfogadták Marjana Jovićnak, a tv egyes csatornája fő- és felelős szerkesztőjének lemondását. Vagyis a SNS teljes szerkesztőcserét hajtott végre a szerb szerkesztőségben minden gátlás nélkül, és a maga embereit ültette a vezetői helyekre. Eközben figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a leváltott vezetők pályázat útján nyerték el posztjukat, és hogy irányításukkal a tévéház kivívta a nézőközönség elismerését. Összesen tizenöt szerkesztőnek kellett felállnia. Annyira sietős volt az eltávolításuk, hogy néhányuknak a folyósón adták kezükbe a leváltásukról hozott döntést.
Ilyen fejlemények után elképzelhető, hogy mennyire várhatunk pártatlan és elfogulatlan tájékoztatást ettől a szerkesztőségtől. Mennyire foglalkozik majd a tartomány autonómiáját érintő kérdésekkel, a kisebbségek helyzetével vagy a Vajdaságnak járó pénzek visszaszármaztatásával. Megmutatkozott, hogy a haladó párt ugyanazt a nyers erőszakot alkalmazza a legbefolyásosabb médiaházban, mint annak idején a Milošević-rezsim, amikor a tartományi hatalomátvétel után – mint emlékezhetünk rá, legalább is mi, az idősebb nemzedék tagjai – rátenyerelt a szerkesztőségekre, és az úgynevezett differenciálódás folyamatában félreállította mindazokat, akik szembe merészeltek szállni nacionalista háborús politikájukkal.
Az érintett tévés szerkesztőség negyven tagja tiltakozást írt alá, amelyben a leváltott szerkesztők visszahelyezését követelik, a szerbiai újságíró egyesületek pedig nemzetközi szervezetekhez fordultak, hogy ítéljék el a nyilvánvaló politikai erőszakot. Slobodan Beljanski tekintélyes újvidéki ügyvéd és médiaszakértő (aki annak idején a Magyar Szó ügyében is hallatta a szavát, amikor a „tartományi főszerkesztőnek” csúfolt Radoman Božović kormányfő megkísérelt egy rezsimhű magyar pártkádert ültetni a főszerkesztői székbe, ezt azonban a lap újságírói kemény küzdelemben meghiúsították) a tévés ügy kapcsán kijelentette: „Alapos a gyanú, hogy az emberi méltóság és tekintély, a szakmai integritás megsértéséről és félelemkeltésről van szó”, ezért a sértettek bírósághoz fognak fordulni. Nagy reményeket azonban ő sem táplál ügyükben, mivel, mint nyilatkozta, a miniszterelnök máris kijelentette, hogy a VRTV-ben „minden a törvényekkel összhangban történt”, és ezzel nyomást gyakorolt az igazságszolgáltatásra. (…)
Valaki talán szememre vetheti, hogy pusztán szakmai elfogultságból tartom ennyire felháborítónak a legfrissebb médiaeseményeket, vagy esetleg csak azért, mert pályám egy szakaszában magam is ennek az egykor szebb napokat látott tévéháznak (vagy ahogyan akkor nevezték: Újvidéki Televízió) szerény munkatársa voltam. Ám olvasom, hogy az Európai Unió és az EBESZ belgrádi missziója is aggodalmának adott hangot a VRTV-ben lezajlott szerkesztőcserék miatt, és arra figyelmeztetik a médiaház új vezetőit, hogy „közszolgálati médiumként a közérdek legmagasabb szintű megőrzéséért is felelnek”, valamint hogy „hatalmas a felelősségük a nemzeti kisebbségek iránt is azzal, hogy kötelesek biztosítani a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott műsort”.
Szóval mégiscsak érintettek vagyunk, vagy legalábbis fennáll a veszély, hogy azokká válhatunk az új tévés vezetés tevékenysége által. Eddig ugyan hallgattak pártjaink, ki tudja, talán a választások utáni rengeteg teendő miatt nem jutott idejük a reagálásra. Pedig jó lenne hallani elsősorban a VMSZ véleményét, mondjuk azt, hogy elítélik ezt a nyilvánvaló politikai erőszakot, és – az EU- és az EBESZ-misszió példájára - aggodalmuknak adnak hangot a tartományi közszolgálati médiaház pártcélokra történt kisajátítása, a mindannyiunkat ért sérelem miatt. Hadd lássa az újdonsült ideológiai szövetséges, hogy azért nem minden lépésükhöz kaptak biankó bizalmat a magyaroktól. Még akkor sem, ha abban a kiváltságban részesítik legnagyobb pártunkat, hogy első számú partnerként emlegetik, és már előre Pásztor Istvánnak ígérik a tartományi házelnöki posztot, mielőtt még összeült volna az új összetételű tartományi képviselőház.
Különben még, istenments!, azt találná valaki gondolni, hogy helyeslik az ilyen módszereket.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >