Ma Eugénia, Anasztázia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„VMSZ a biztos pont”?
Mit kínál a VMSZ–VMDP–MEP választási programja?
„Aki, tehát, az április 24-i választásokon a VMSZ-re adja a voksát, az a haladókkal való együttműködésre, az elköltözésre és a magyarok beolvadásának fokozására is szavaz.” Bozóki Antal (Bozóki Antal blogja):
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Elnöksége március 11-én „véglegesítette választási programját, amelyet korábban egyeztetett a Vajdasági Magyar Demokrata Párttal (VMDP) és a Magyar Egység Párttal” (MEP). (…)
A választási programot a koalíciós pártok három szóban összegzik: „következetesség, autonómia, felelősség”.
Külön-külön elemezni lehetne mind a három szónak az értelmét, és azt, hogyan valósultak meg a VMSZ tevékenységében. Következetesség miben? Milyen autonómia? Milyen felelősség, felelősség miért?
– A VMSZ következetes, autonómiáért síkra szálló, felelősségteljes párt – olvasható a választási program bevezetőjében.
Ez a „következetesség” – a program szerint – abban nyilvánul meg, hogy a párt „következetesen küzd majd a következő célok eléréséért: 1. A jogállam intézményeinek megszilárdítása és a jog uralma elvének megvalósulása; 2. Az emberi és azon belül a kisebbségi jogok érvényre juttatása és bővítése; 3. A Vajdaság pénzeléséről szóló törvény meghozatala, valamint a hatásköri törvény módosítása; 4. A gazdasági növekedés elősegítése következtében a foglalkoztatás növelése, a családi gazdaságok, a kis- és közepes vállalatok erősítése, valamint 5. A biztonságos és nyugodt környezet feltételeinek megteremtése.”
Lehet-e azonban következetesnek nevezni egy pártot, amelyik a választásokon hol az egyik, hol a másik párttal lép szövetségre?
A bevezető csak általánosságban említi, hogy a VMSZ „autonómiáért síkra szálló” párt, de ezt nem nemzeti autonómiaként említi, amiben (is) az utóbbi időben nem előre, hanem visszalépés történt.
A felelősség kérdése is VMSZ-ben csak azok a párttagok esetében vetődött fel, akik ellenszegültek a pártelnöknek, nem pedig a közösség iránti felelősségként.
A bevezető szöveg megállapítja még, hogy „a VMSZ több mint két évtizede elkötelezett a magyar közösség érdekeinek védelme és Vajdaság autonómiájának kiszélesítése mellett”.
Egy pártatlan elemző szöveg kimutathatná, hogy a pártnak ez a „elkötelezettsége” mennyire hitelt érdemlő és a két évtized alatt mi lett annak az eredménye? Egyébként a program itt sem a nemzeti autonómiának, hanem „Vajdaság autonómiájának a kiszélesítését” említi, amivel úgyszintén nem kis gond van.
Nincsen szándékomban se időm a VMSZ–VMDP–MEP teljes választási programjának elemzésére. A továbbiakban ezért csak két témáról lesz szó, mégpedig az 5. és a 7. fejezetről, amivel kapcsolatban a VMSZ-t a magyar közösség iránti legnagyobb felelősség terheli.
A választási programban „a nemzeti kisebbségek jogai: a törvénytől a gyakorlati jogérvényesítésig” az 5. fejezetbe kerültek, ami már önmagában is arra utal, hogy a VMSZ mennyire tartja „fontosnak” a nemzeti kisebbségi jogok megvalósítását.
A kétoldalnyi fejezet (15 bekezdés, 71 sor, 636 szó, 4824 karakter) 1. bekezdése arról szól, hogy a VMSZ „Szerbia uniós csatlakozásának folyamatában a legnagyobb figyelmet a Kisebbségi akcióterv megvalósítására fordítja”…, „amely a nemzeti tanácsok, a tartományi és a köztársasági kormány közös erőfeszítéseinek eredménye”.
Az akciótervet a szerb kormány március 3-án fogadta el, anélkül, hogy Magyar Nemzeti Tanács (MNT) megvitatta volna, miközben az egyik feltétel éppen a nemzeti tanácsoknak az elfogadásához való hozzájárulása kellett volna, hogy legyen.
A 2. bekezdés szerint a szerb „parlamentnek a következő négy évben számos új törvényt kell megalkotnia, a nemzeti kisebbségek jogai védelme, helyzetük javítása érdekében”.
Ez egy teljesen felesleges bekezdés, mivel egyelőre senki nem tudja, hogy milyen összetételű lesz a szerb képviselőház, és milyen jogszabályokat fogad majd el.
A 3. bekezdésben „a VMSZ azt javasolja, hogy a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait szabályozó törvények sarkalatos törvények legyenek”.
Mit jelent az, hogy „sarkalatos törvény”? Magyarországon „a sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges”.[2] Miért fontos/szükséges ez a választási programban és mit is akartak mondani ezzel megszövegezői? Lesz-e és melyik pártnak a választások után kétharmados többsége a nemzeti kisebbségi jogokat tartalmazó törvények elfogadására? Egyébként sem az a legfontosabb, hogy egy jogszabályt mekkora többséggel fogadott el a parlament, hanem, hogy milyen rendelkezéseket/megoldásokat tartalmaz.
A 4. bekezdés szerint a három párt „a magyar közösség önazonosságának, fejlődésének és fennmaradásának legfontosabb közjogi biztosítékát az autonómiában látja”. Ezzel kapcsolatban azt a célt tűzték ki, hogy „nemzetközileg szavatolt alkotmányos és közjogi kereteket teremtsenek a vajdasági magyarság személyi elvű (perszonális) autonómiája érdekében”.
Ezekből a nyakatekert megfogalmazásokból az érthető ki, hogy a trojka szorgalmazza a „nemzetközileg szavatolt alkotmányos és közjogi keretek teremtését a vajdasági magyarság személyi elvű (perszonális) autonómiája érdekében”. Nem mondja ki egyértelműen, tehát, hogy célkitűzése a magyar perszonális nemzeti autonómia megteremtése, hanem csak a jogi alapjának a megteremtése.
Ha még csak most fognak hozzá a perszonális nemzeti autonómia kialakításhoz, akkor mikor fog az meg is valósulni? Hogyan lesz ebből a „nesze semmi, fogd meg jól” megfogalmazásból nemzeti kisebbségi autonómia? 2008 óta egyébként sem történt semmilyen előrelépés az akkori Magyar Koalíció (VMSZ, VMDP, VMDK, majd a Magyar Polgári Szövetség is támogatta) 2008. március 17-én elfogadott autonómia koncepciójának megvalósításában. A választási program a területi autonómiát pedig már meg sem említi.
A következő, 5. bekezdésben a három párt „síkra száll azért, hogy az Alkotmány precízebben szabályozza a nemzeti tanácsok jogállását a jogrendben és a politikai rendszerben egyaránt, valamint, hogy a törvényhozó „a nemzeti tanácsokról szóló törvénybe mihamarabb emelje vissza a megsemmisített rendelkezések egy részét, annak érdekében, hogy a szerzett jogok szintje ne csökkenjen”.
Ahhoz, hogy a választási programnak ez a szakasza megvalósuljon, a szerb alkotmány módosítására lenne szükség. Kérdés azonban, hogy ehhez megvan-e a kellő politikai akarat? A dolgok jelenlegi állása szerint nincsen. Úgyszintén irreális elvárás, hogy a törvényhozó a nemzeti tanácsokról szóló törvénybe „mihamarabb” visszaemeli az Alkotmánybíróság által megsemmisített részeket. Jó lenne, ha a választási program készítői elmagyaráznák, jogilag hogyan lehetséges, hogy amit egyszer alkotmányellenesnek nyilvánítottak újból visszakerüljön a törvénybe? Akkor majd alkotmányos lesz?
A 6. bekezdés megállapítást tartalmaz, miszerint „a VMSZ két évtizedes, részarányos foglalkoztatásra vonatkozó törekvései az elmúlt időszakban meghozták első, konkrét eredményeiket”.
A VMSZ az egyes törvények módosítást a saját sikereként próbálja beállítani, miközben a részarányos foglalkoztatásban a gyakorlatban nem éppen semmilyen előrelépés nem történt. A magyarok részvétele a közigazgatásban ugyan úgy alulképviselt, mint húsz évvel ezelőtt.
A 7. és a 8. bekezdés is a VMSZ állítólagos sikereit hivatott bemutatni a törvényhozás területén, miszerint olyan rendelkezések lettek elfogadva, amelyek alapján „a teljes közszférára vonatkozóan” el kell készíteni „a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozására és tanulmányaik nyelvére vonatkozó nyilvántartását”, valamint hogy „amennyiben egy kisebbségi és egy többséghez tartozó jelölt azonos képesítéssel rendelkezik, akkor az előbbivel kell munkaviszonyt létesíteni”.
Ezekről a törvénymódosításokról írta Varga László, a VMSZ volt alelnöke, parlamenti képviselője, hogy „működésképtelen és alkalmazhatatlan jogi mechanizmust” képeznek, „mert nemzeti hovatartozásáról az Alkotmány értelmében senki nem köteles nyilatkozni”.
A következő négy (9-11. és a 13.) bekezdésben a három párt választási programja az oktatás kérdéseiben foglal állást, miszerint „ragaszkodnak ahhoz, hogy a nemzeti kisebbségek számára minden szinten legyen egyenlő feltételek mellett elérhető az oktatás”, „a leghatározottabban elutasítják a bilingvális (kétnyelvű – B. A.) oktatás bevezetésének lehetőségét”, kiállnak a „zökkenőmentesebb és gyorsabb diplomahonosítás” és a „kislétszámú tagozatok megmaradása”, valamint „a szerb, mint nem anyanyelv oktatási módszertanának korszerűsítése” mellett.
Ezek valójában a VMSZ már ismert álláspontjainak az ismétlését képezik, amelyek semmi új kötelezettséget nem jelentenek.
Aki nem ismeri a nemzeti kisebbségi akciótervet, annak bizonyára érhetetlen/értelmetlen marad a 12. bekezdés: „Külön figyelmet fordítunk a Kisebbségi akcióterv azon részére, amely a kisebbségi közösségek számára kiemelt jelentőségű, többségükben szerb oktatási intézmények státusára vonatkozik.” A program készítői ugyanis nem tartották szükségesnek, hogy világosan/értelmesen megfogalmazzák, miről is van itt szó?
A 14. bekezdés a tavaly ősszel megnyílt az Európa Kollégium, illetve a fiatalok szülőföldön tanulásának és maradásának jelentőségét hangsúlyozza, aminek a fontossága egyébként is köztudott.
A fejezet utolsó, 15. bekezdése kiemelt célként tűzi ki egy „új, valós egyenrangúságot biztosító nyelvhasználati törvény meghozatalát”, ami még az 1991-ből való jogszabályt váltaná föl. A VMSZ (és a parlamenti képviselői) ennek a törvénynek az elfogadását már évek óta emlegetik, csak éppen nem került rá sor. Közben a latin betűs írásmód és a nemzeti kisebbségi nyelvek és írások használata már csaknem teljesen kiszorult a hivatalos használatból.
A 6 bekezdésből álló (23 soros, 231 szavas, 1621 karakteres) 7. fejezet „az áldozatokat és hozzátartozóikat megilleti a méltósághoz, a történelmi igazságtételhez és a kárpótláshoz fűződő jog” címet kapta.
Az 1. bekezdés a szerb-magyar történelmi megbékélés fontos lépésének tekinti „A vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett aktusok elítéléséről szóló képviselőházi nyilatkozat és a csúrogi magyar áldozatok emlékművét”. A program azonban nem mondja ki, hogy az 1944/45-ben elkövetett atrocitások miatt mindeddig nem hangzott el a szerb bocsánatkérés, annak ellenére, hogy ez magyar részről többször is megtörtént.
A 2. kezdés szerint a szerb kormány 2014. október 30-án hozott kormányhatározattal „Szerbia jogrendjéből végérvényesen kikerült a kollektív felelősség elve”. A szövegből azonban nem tűnik ki, hogy ez csak a „jövőre nézve” történt meg.
A 3. bekezdés megállapítja ugyan, hogy „az emberhez méltó kegyelet joga minden egyes személyt és minden közösséget megillet”, valamint szorgalmazza, hogy Újvidéken is, „a már több mint másfél évtizede kész tervek alapján megteremtsük (kik?) a feltételeit egy méltó emlékmű megvalósításának”. Nem foglal viszont állást annak érdekében, hogy ennek az emlékműnek a Makovecz Imre tervei alapján kellene elkészülni (amit egyébként a VMDP egyik követelése is volt).
A 4. bekezdés üres ígéret, miszerint a három párt „a jövőben is figyelemmel kíséri a rehabilitációs eljárásokat”. Ez igazán senkit éppen semmire nem kötelez.
Az 5. bekezdés is az utóbbi kategóriába tartozik: „Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a köztársasági Parlament mihamarabb módosítsa a vagyon-visszaszármaztatási törvényt, amivel lehetővé válna a csereingatlan útján történő kárpótlás, elsősorban a termőföld vonatkozásában.”
Emlékeztetésül: A VMSZ képviselői a tavalyi év végén támogatták a sokat bírált földtörvény elfogadását, ami 30 évre ellehetetleníti a termőföldek visszaadását, és ami Varga László, a VMSZ korábbi alelnökének a frakcióból való kilépésének közvetlen oka volt, mivel „szerinte a földtörvény megszavazása a VMSZ mezőgazdasági programjának durva megsértését jelenti”.
Az 6. bekezdés a szerint a pártok „síkra szállnak azért, hogy az egyházi vagyon visszaszármaztatása mielőbb befejeződjön”. Hogy ez a „mielőbb” szó mit jelent, arról a program már nem szól.
***
A VMSZ–VMDP–MEP választási programját a VMSZ-nek a Szerb Haladó Párttal (SNS/SZHP) kötött koalíciója határozza meg. Pásztor István már előre bejelentette, hogy „pártja pedig minden szinten együttműködésre készül a SZHP az előttünk álló választási kampányban”.[8]
A VMDP, melynek elnöke a VMSZ-ről alig egy évvel ezelőtt még azt írta, hogy „magyar párt nagyszerb érdekek védelmében”, végül – amint azt előre jeleztem – mégis csatlakozott a VMSZ-hez. Néhány helyi/községi tisztség reményében (köztársasági és tartományi szinten csak a VMSZ káderei kerülnek a listára). Ezzel a párt végképp lejáratta magát a magyar közvélemény előtt.
A Magyar Egység Párttal nem érdemes foglalkozni, mivel eddig sem jelentett sokat a latban.
Aki, tehát, az április 24-i választásokon a VMSZ-re adja a voksát, az a haladókkal való együttműködésre, az elköltözésre és a magyarok beolvadásának fokozására is szavaz. Ez lenne „a biztos pont”? Erre szavazzunk?
Újvidék, 2016. március 20.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyetemistáknak ismét igaza van
Nem szabadulok a gondolattól, hogy napjaink egyetemistáinak sokkal nagyobb akadályokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. 68-ban az >
Sinkó dilemmái manapság is aktuálisak
A szélsőjobb erősödik, az európai politika egyre inkább jobboldali irányt vesz, ami nem jelentene veszélyt, ha >
„VÉRES A KEZETEK”!
Szerbiában az egyetemi hallgatók már öt egyetem 62 karát vették blokád alá. A támogatottságuk a lakosság >
A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”
Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >