Ma Tamás, Tamara névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Pátosztól és illúziótól mentesen
Dettre János és a Bácsmegyei Napló szellemiségében hirdetjük ezt 2016. március idusán. Dévavári Zoltán:
(…) HAZA és HALADÁS, a polgári állam kiépülése helyett hihetetlen mértékű visszafejlődés tapasztalható: az újfeudalizmus kiépülésének és kiteljesedésének, az elzselléresedésnek, a napról-napra kitapintható szellemi és anyagi elszegényedésnek, a porlás és a mállás tényének, a polgári lét és életforma, a kultúra és a művészet sárba tiprásának, elfojtásának, a cenzúra újbóli megjelenésének, a félelemre, a megfélemlítésre, a szegregációra, a kontraszelekcióra, a párbeszédet elutasító, a címkézésére, a másnál mindent jobban tudó és kioktató, a dölyfös hatalommegtartás technikájának különböző változatait, válfajait, annak gátlástalanságát és burjánzását látjuk, éljük, s tapasztaljuk meg saját életünkben, mindennapi létünkben, valóságunkban.
Ahogy egyre többek előtt körvonalazódik e furcsa, különös, a közösségi létvilág egészét átitató és átható haláltánc, a hatalombirtoklók valódi arca és igazi természete, úgy merül fel természetszerűleg bennünk is a kérdés, hogy ebben a helyzetben mit hoz, mit hozhat az előttünk álló idő, mit tart számunkra a jövendő, milyen irányt vehet az életünk.
Kölcsey Ferenc egyszer azt mondta: „Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mit ér egy csepp víz? De milliomonként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki.”
Azt egészen biztosan tudjuk, hogy a történelemben voltak, vannak, s lesznek olyan pillanatok, amikor már nincs hova hátrálni, amikor már nincs hova menni, amikor a hasonló rálel a hasonlóra, amikor a tekintetek összetalálkoznak, amikor a gondolatok megfogalmazódnak, a megfáradt karok egymásba kapaszkodnak, szintetizálódnak, s eggyé válnak, amikor a felszabaduló energiák testet öltenek, s azok már nem csak az élők hatalma, de a félelem rémuralma ellen is törnek.
Hannah Arendt szerint ez az újrakezdés élménye és a szabadság eszméje – a forradalom. Egy olyan gyorsan lejátszódó történelmi esemény, amely alapjaiban és gyökeresen alakítja át egy adott kor, annak beágyazódott és megcsontosodott struktúráját, az akkor és a majdani jövőben élők társadalmi és politikai intézményrendszerét, egész életét. Ez történt 1848. március idusán, a reformkor betetőzéseként, ötvenkilenc évvel a Bastille ostroma után.
„Én pedig honunk minden lakosát, ha nem is gazdagnak, magas helyen állónak, de legalább szabadnak látni óhajtanám!”, mondotta Széchenyi, s éppen ezért: mi egy szabad világot akarunk, ahol józan ország- és közösségépítés zajlik, ahol a választott képviselők nem feledik el, hogy honnét jöttek, hogy honnét és kiktől származnak, hogy kiket, mit és miért képviselnek, ahol az állam nem a túladóztatásban, a szociális juttatások lefaragásában, a politikai klientúra- és újfeudalizmus építésben teljesedik ki, hanem éppen abban, hogy biztosítsa az élethez, a munkához, a tisztességes, versenyképes bérezéshez, az egyenlőség elvén alapuló igazságszolgáltatáshoz való jogot.
Nekünk a szellem és a lélek forradalmára van szükségünk. Csak így tudjuk megállítani a romlást és a pusztulást, mindazt, amivel kénytelenek vagyunk szembesülni, csak így tudunk új utat adni a kisebbségi magyar létnek, életnek és fejlődésnek, új partok felé vezetni a népek tengerében sodródó, hánykolódó, léket kapott hajónkat.
Mi egy olyan országot, egy olyan kisebbségi magyar közösséget akarunk, amelyre mindannyian büszkék lehetünk, amelyben nem a félelem, a gyűlölet, a szolgalelkűség és az egyéni kényelem és érdekek szempontjai dominálnak, hanem a közösséghez tartozás valódi kohéziós ereje az egyetlen mérce: a tisztesség, a becsület, a tehetség, az áldozatos munkavállalás, a másság elfogadása, az érdemek és a valós, reális teljesítmény elismerése.
Mi ezért valljuk és hirdetjük Széchenyi intő szavait: Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve, "esze, tudománya, szorgalma által."
Sorsunk parancsa, az életünkhöz való ragaszkodás kényszere miatt erős és szabad magyar közösséget akarunk, ahol nem az elnyomatás ezeréves gettójának a szellemisége, a megosztottság és az erőszak tesz törvényt, ahonnét a fiataljaink, s nemzetünk legtehetségesebbjei és legjobbjai nem fejvesztve menekülnek szerte a nagyvilágba, hanem éppen ellenkezőleg: boldogulásukat, gyarapodásukat, otthonteremtésüket, családalapításukat, kiszámítható és előre tervezhető jövőképüket itt, a szülőföldön képzelik el, amire mindannyian büszkék lehetünk.
Valós hazaszeretetünk múltunk ismeretében, tiszteletében, de elsősorban saját szabadságunk szent erejében és önbizalmunk hitében rejlik.
Dettre János és a Bácsmegyei Napló szellemiségében hirdetjük 2016. március idusán, hogy mi, akiket a kisebbségek rögös útjára terelt a történelem végzete, csak a legridegebb józansággal, a leghűvösebb számvetéssel, a pátosz minden mennydörgésétől és az illúzió ködfelhőjétől mentes értelemmel érhetjük el céljainkat, tölthetjük be történelmi és kulturális missziónkat.
„Nem akarok mást, csak büszke akarok lenni az anyanyelvemre, és az ablakon kinézve azt a tájat akarom látni, amit ismerek és szeretek. Akár a vadvirág: ott akarok nyílni, ahova tartozom.” (Napfény íze)
/DR. DÉVAVÁRI ZOLTÁN BESZÉDÉBŐL A NÉPKÖRBEN TARTOTT MÁRCIUS 15-I MEGEMLÉKEZÉSEN/
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SZEMBEN A MAGYAR KÖZÖSSÉG ÉRDEKEIVEL
Az adófizetők pénzéből eltartott Magyar Szó december 1-je és 25-e között 20 alkalommal jelent meg. Pásztor >
Az egyetemistáknak ismét igaza van
Nem szabadulok a gondolattól, hogy napjaink egyetemistáinak sokkal nagyobb akadályokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. 68-ban az >
Sinkó dilemmái manapság is aktuálisak
A szélsőjobb erősödik, az európai politika egyre inkább jobboldali irányt vesz, ami nem jelentene veszélyt, ha >
„VÉRES A KEZETEK”!
Szerbiában az egyetemi hallgatók már öt egyetem 62 karát vették blokád alá. A támogatottságuk a lakosság >
A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”
Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >